A híradások közlése szerint a skandináv országokban, kiemelten Finnországban menekültek százai, ezrei keresztelkednek meg, és eredendően iszlám vallásukat evangélikusra cserélik fel.
2017. február 12., 15:202017. február 12., 15:20
No nem azért, hogy cselekedetükkel a reformáció közelgő fél évezredes évfordulójának adózzanak; a gesztus sokkal inkább a befogadó országnak szól. Ráadásul mindenféle hitbeli meggyőződés mellőzésével, csupán önérdekből változtatnak vallást és egyházat, hogy újdonsült és lojális keresztyénként ne toloncolhassák őket vissza szülőhazájukba, ahol egyesek Mohamed nevében üldözik Jézus követőit. A képlet egyszerű: mindent meg kell tenni a maradás érdekében! Még a vallás – és igény szerint egyéb önazonossági jegyek – feladása sem jelenthet akadályt. Miközben az egyházak örülnek az áttérésnek, az új hívek toborzásának. Meglehet, ezután Helsinki katedrálisában, a vasárnap délelőtti istentiszteleten a néhány tucatnyi megszokott arc mellett újabbak is feltűnnek majd. Talán régi időkre emlékeztető módon megint benépesül a templom... Csak az igehirdetés nyelve megmarad-e időtlen időkig?
Ugyebár a jelenség már ismerős? De nemcsak az utóbbi időben, években vagy évtizedekben, és nemcsak lutheránus vallást követővé történt hitbeli irányváltás. Gyakran egyúttal az anyanyelv feladásával. Európában, azon belül szűkös hazánkban az utóbbi évszázadokban hullámokban fordult elő az önazonosság ilyenszerű feladása, ha az érdekek megkívánták azt, ha a hatalom elvárta a személyi identitás hozzá való igazodását. A történelem során a reformáció és az ellenreformáció hittérítése, az elmagyarosítás és az elrománosítás burkolt vagy nyíltan felvállalt intézményei és eszméi követték egymást. Miközben az Erdély jelenleg is érvényes hovatartozásáért küzdő görögkatolikus egyházat éppen a hagymakupolás honfoglalásra törekvők helyezték közel öt évtizeden át törvényen kívülre. Befogadás és asszimiláció, függetlenség és kényszer, emberi jogok és diktatórikus hozzáállás, tolerancia és intolerancia. A vallásszabadság hivatalos felvállalásának földje immár példát nyújt arról is, hogyan simul egymásnak a hatalmi érdek és az állampolgári lojalitás. Egyházi és azon kívüli területeken egyaránt.
Vallás ide vagy oda, a megmaradás legelemibb formája népesedési jellegű. Ahol többen születnek, többen nevelkednek fel, és nem kívánkoznak el szülőföldjükről, ott nagyobb a lehetőségük benépesíteni azt. Ugyanakkor mi azt is jól tudjuk, milyen demográfiai változásokat hoz magával az olcsó munkaerő, a kényelmet helyettesítő kétkezi munka. Temetőink szótlan tanúk immár.
Úgy tűnik, a vén Európa nem tanul mások példájából. Következtetések megfogalmazása és életképes rendelkezések gyakorlatba ültetése helyett sokkal fontosabb számára, hogy az egyetemi végzettséggel nem rendelkező Martin Schulz vagy az elmúlt másfél évben jócskán megkopott retorikájú Angela Merkel lesz a kancellárjelölt a kontinens legbefolyásosabb országában.
„Egyik kutya, másik eb” – mondaná a székely, aki csak annyit tud róluk, hogy migránsok százezreit csődítették földrészünkre. Abból a megfontolásból, miszerint a gyengélkedő Európában szükség van a hiányzó munkáskezek pótlására, hiszen a jólét magas színvonalát élvező német, francia, svéd állampolgárok és társaik már nem alacsonyodnak le bizonyos egyszerű és számukra már megalázó foglalatosságok szintjére. No meg a gyermekszülés és a gyermeknevelés fáradalmai is megterhelőek számukra. Miközben, szintén kényelemből, hitüket egyre többen hitetlenségre váltják fel a mai demokrácia világában.
De jönnek a migránsok. Nemcsak más földrészekről és nemcsak Európába. A látványos külső népvándorlással együtt ugyanis erőteljes belső népmozgás zajlik. Az anyanyelv, a szülőföld, a vallás feladása nem új keletű jelenség. Új vallás, új kilátások.
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!