Ószer

Tekintetem laposszögben irányul az olvasnivalóra, érdekes téma, kár, hogy amint végzett a horoszkóppal, az előttem ülő laptulajdonos összehajtja az újságot. Azt írják, a hazai vállalkozók nem rongálják sokat az EU kilincsét, ha román márkanevek uniós bejegyzéséről kerül szó. 2005-ben csupán ötven hazai márkanév került nemzetközi bejegyzésre, ezzel szemben a cseh vigécek 500, a magyar bizniszmenek 400 saját márkát jegyeztettek be. Pillanatra elmélázok az elpuskázott lehetőségen, eszembe jut a szilvapálinka levédésének nem is olyan régi vitája, ez utóbbi halvány kapcsolatban állhat a balról, kilégzés útján érkező alkoholszaggal. Hiába, élhetetlenek vagyunk. Raktárnyi specifikumot védhetnénk le, csatlakozás után egymást taposná mindenféle náció, hogy hozzájusson valamelyik birtokon belüli, jogvédett termékünkhöz. És akkor még nem is esett szó bátran egyedinek mondható szolgáltatásainkról. Apropó, szolgáltatás. Számottevő külsérelmi nyomok nélkül sikerül lekászálódnom a tömegközlekedés elmúlt harminc évének jegyeit lelkesen viselő járműről, belépek a kocsmába. Ugyanazzal a lendülettel, nincs ezen semmi csodálkozni való, mi legyen egy buszmegállóban, nehogy má’ könyvtár. A hullámlemezből készült vendéglátó-ipari egység aznapi ajánlatát kartondarab és golyóstoll igénybevételével készült reklám hirdeti: „Pokemon”, mellette ár. A fennen hirdetett italkülönlegesség legjobb tudomásom szerint valódi itthoni márka, elkészítési módjára a kifinomult egyszerűség jellemző. Fél deci „vodka ízesítésű alkoholos italra” trópusi gyümölcs aromájú szirupot töltenek, az elvágja a rossz ízét neki. Ha esetleg gondot jelentene a bejegyzésnél az idegenül hangzó név, ismerik „kiskalapács” és „csókolom, egy erős lesz egy gyengével” címen is. Szóval egy kis egzotikumért nekünk sem kellene a szomszédba menni. Bőven elég mondjuk kisétálni a város ócskapiacára, ami mellesleg kiváló modell csatlakozási felkészültségünk plasztikus ábrázolására. Öröm nézni az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad, akadálymentes áramlását. Igaz, a személyek szabad áramlásának hangyányi akadályt szab két egyenruhás biztonsági ember, sebaj, egy ötezer lejes érme formájában előkerül a tőke, meg kell fizetni a piacra lépés árát. Teljes viszont a letelepedési szabadság, találomra leterített nejlonzsákokon kínálja magát az áru, működnek a piac belső törvényei – nem szép például a kért ár egyharmadánál többet kifizetni. Haladjunk a levédhető különlegességek listáján. Mindjárt a bejáratnál Feri bácsi mint jövendő licences gyártó, egy patkánnyal. Jól van, a gyengébbek kedvéért: a patkány egy legalább ötméteres huzal végére erősített drótsörte, kiválóan alkalmas eldugult vécélefolyók, szennyvízvezetékek manuális tisztogatására. A feltekert farkú szerszám miatt Feri bácsit néha kéményseprőnek vélik a tudatlanok, meg akarják érinteni a ruháját, ez a jövőben termékismertető kampány alkalmazásával korrigálandó. A világhálón is megrendelhetővé váló eszköz révén a feladatot eleddig éjszaka dolgozó, narancsszín overallos köztisztasági alkalmazottakra bízó Joe vagy Jack bácsi saját kezébe veheti az irányítást. Kissé arrébb közhasznú tevékenység zajlik, felvilágosító jellegű füzeteket kínál egy árus. Az alig használt, volt NDK-beli hölgyek testi felépítéséről tájékoztató prospektusok gondosan, a megjelenés dátuma szerint vannak csoportosítva, extra szolgáltatás, hogy házilag keménykötéssel látta el őket az ügyes kezű kereskedő. Az újrahasznosítás elvén készült borítón Románia hegy- és vízrajzi atlasza szerepel címként, tessék, ismét két legyet egy csapásra, megoldott az adatvédelem. Vásárolhatunk üvegszemű baglyot formázó bronz éjjelilámpát, a termék magán viseli a kézi munka jól felfedezhető reszelőnyomait. Garantált tehát az egyediség, ilyet még egyet nem kap, állítja az eladó, hiszek neki. Ha világítóeszközként nem is, riasztóberendezésként meghódíthatná a közös piacot. Egyrészt megvan jó másfél kiló, na és ha betörő kukucskál be ablakunkon, a kiállított tárgy megpillantása után rentábilisabbnak látja a szomszéd bejárati ajtajával próbálkozni. És van még több száz kiemelten hasznos eszköz: régi kuktaszelep, bakancsszög, bicikligumi-foltozó, használt szemüveg, pálinkalepárló rézcső, háziméz. Persze tudom, a piac, a verseny törvényei kegyetlenek. Azon sem csodálkoznék, ha ezen termékek többsége pár éven belül nyomtalanul eltűnne. Csoda tudja, azt viszont valamiért bánnám, ha az ócskapiac is. Úgy hallottam, tömbházakat akarnak építeni a helyére. Vagy szállodát. Vagy parkolót. Burus János Botond