Mrs. Időjárás

Az ilyesmit az időjárással magyarázzuk, mint az öregek. Az öregek például mindent meg tudnak magyarázni az időjárással. Ha fáj a lábuk akkor az az időjárás miatt van, ha nem fáj a lábuk, akkor az is az időjárás miatt van. Szóval az időjárás a hibás. Valami tényleg van az időjárással, szóval valami kell legyen, mert tudósok disszertációkban, értekezésekben, dolgozatokban és tanulmányokban vitatkoznak a globális felmelegedésről, az üvegházhatásról, az elsivatagosodásról és az eljegesedésről.

Ráadásul napok óta nem alszunk rendesen. Ez ha nem is tudományos érv, de sokkal inkább meggyőzi az embert arról, hogy valami van az időjárással. Személyesítsük meg az időjárást, és állítsuk fel neki az időjárás-diagnózist. Most időjárás-diagnoszták vagyunk. Szolgálatban. Mondjuk ülünk a képzeletbeli várótermünkben, hívjuk a következőt, és egyszer csak betoppan az időjárás. Kérem vetkőzzön le, mondjuk neki a szakértő felületességével, közben fel sem emeljük tekintetünket a jegyzettömbből.

A páciens kissé zavarba jön, de engedelmeskedve a kérésnek – vagy jobban mondva felszólításnak – vetkőzni kezd. Sorra veszi le magáról a fehér télkabátot, a barna őszmellényt, a zöld nyárszoknyát és – de ezt már irulva-pirulva – a tarka tavaszmelltartót és -bugyogót. Íme itt áll előttünk az anyaszült meztelen időjárás. Egy önmagából kivetkőzött valami, ami épp attól lett valószerűtlen, hogy valószerű lett. Néha a megszemélyesítéssel a dolgok elvesztik a személyes varázsukat. Most illesszük  a sztetoszkópunk végén lógó jéghideg körfelületet a lecsupaszított időjárás ziháló mellkasára. Dugjuk a fülünkbe a sztetoszkóp másik végén lévő műanyag-bevonatú kis fülhallgatókat, és hallgassunk bele a „zenébe”. Nem hallunk semmit. Hökkenjünk meg a tudós meglepetésével, és mondjuk ki halkan: valami baj van az időjárással. „Mrs. Időjárás, önnel valami baj van!”

Három és négy között (hajnali) jön el az álmot hozó beletörődés. Ilyenkor már nem törődünk az időjárás gondjaival, a fáradtság erősebb. Gondolatban még azért lassan elkérdezzük: „alszol bal láb?” – nem jön válasz – „alszol jobb láb?” – nem jön válasz – „alszol csípő?” – nem jön válasz. És így tovább. Az utolsó kérdésnél alszik el az agy. Nem jön válasz.

Mrs. Időjárás tarka melltartóban és bugyogóban rohangál az utcákon. Ilyenkor a legszemérmetlenebb. Felkúszik a fatörszeken, lefekszik a fűbe, bekacsint a buszablakon a pirosnál. De tudja, érzi, hogy valami baj van vele. De azt is tudja, hogy ez ilyen műfaj. Imprózni kell, mint a dzsesszben. Felkelsz, eldöntöd, hogy jobb ember leszel, és nevetve mosod le a kádba hullt, rohangáló pókot a lefolyón. Mert ez ilyen műfaj. Imprózni kell.
Ha vizsgáznod kell (mindig kell) képbe jön Mrs. Lecitin, Mrs. Kávé, Mrs. Cigaretta. A fölösleg Mrs. Improvizáció. Aztán a többi csak a szerencsétől meg az időjárástól függ. Majd kialszod magad féllábon a buszmegállóban. Túlzás?