Modern kori titkos társaságok

A „fontos eseményt” sokan már régóta erősen bírálják, idejétmúltnak és jelentéktelennek tartják. Idén sem változott semmi lényeges, „fáradságos” napjaik után néha a „fejeseknek” is kell „bulizni”.

Németország legnagyobb hegycsúcsa, a Zugspitze lábánál fekvő Elmau-kastélyban remekül érezték magukat, a világsajtó tele volt a nagyszerű felvételekkel, amint Angela Merkel kancellár asszony, a világ „első emberével”, Barack Obama amerikai elnökkel parolázik. Klímaváltozás, gazdasági kérdések és nem utolsósorban Oroszország szapulása voltak a fő témák. Sürgették a transzatlanti szabadkereskedelmi szerződés (TTIP) megkötését az Európai Unió és az Egyesült Államok között.

Persze két nap alatt nagy kaliberű problémákat nem lehet megoldani, de azért nem lett volna rossz, ha az Európába özönlő menekültek kérdését is megtárgyalták volna, és gyors, eredményes megoldás került volna az asztalra. Úgy látszik, ez az akut európai kérdés nem érdekli őket, de az oroszok elleni szankciókat szigorúan folytatni kell. Hát így állunk.

A másik a Bilderberg-találkozó volt, közvetlenül a G7-es csúcsértekezlet után és szinte a szomszédban, Ausztria tiroli részén, a festői Telfs városkában. A két találkozó idő- és helybeli közelsége valószínűleg véletlen, de ki tudja. A Bilderberg-csoportról az utóbbi időben rengeteget hallottunk. Egyike azon bizonyos „Titkos Társaságoknak”, amelyekből van a világon elég. Nem mindegyik ismert, a Bilderbergről viszont 1954-es megalakulása óta rengeteg írott anyag jelent meg, tehát már nem is annyira titkos.

Tény, hogy a Bilderberg-találkozón csak „nagyhatalmú” emberek gyülekeznek, hasonlóan az 1972-ben megszervezett „Trilateriális Bizottság”, vagy az 1921-ben létrehozott „Külkapcsolatok Tanácsa” összejövetelein. Az összeesküvés-elmélet szószólói szerint valójában ez a három, amerikai eredetű szervezet irányítja világunkat, és náluk érlelődik az új világrend gondolata, egy egységes világközösség elképzelése.

A pénzhatalom képviselői

Nos ugorjunk át az elméletek akadályain, ne gondoljunk semmiféle összeesküvésre vagy új világrendre, maradjunk a hétköznapoknál. Először is nézzük a neveket. Elsősorban hatalmas vagyonnal rendelkező üzletemberek, bankárok, nagy cégek vezérigazgatói gyülekeznek, és néhány politikus, akiket nem tudni, milyen szempontból válogatnak.

Egy dolog biztos: a pénzhatalom képviselői ülnek le tanácskozni, és számunkra az első és legfontosabb kérdés, hogy mi a céljuk. A világ javításán törik a fejüket, vagy egyszerűen hatalmi pozíciójukat szeretnék bebiztosítani? Mert nem biztos, hogy a kettő közös nevezővel rendelkezik. A G7 témaköréhez hasonlóan a június 11–15. között rendezett Bilderberg-találkozó témái elsősorban gazdasági kérdések voltak, no és a NATO-stratégia, az oroszkérdés, Görögország, meterséges intelligencia stb. Szóval érdekes témák, csak valójában nem tudni, hogy az egésznek lesz-e gyakorlati eredménye. A részletekről, esetleges döntésekről semmit nem tudunk meg.

Az utóbbi száz évben Európa, sőt az egész világ óriási változásokon ment keresztül. A legutóbbi ilyen fordulat a második világháború befejezése lehet, az eltelt 70 esztendőt az újrakezdés korszakának nevezhetnénk. Az viszont világos, hogy ez a korszak túl hosszú, és nincs pozitív eredménye. Nem sikerült az újrakezdés, mert bár változások voltak, az élet minősége nem javult, az emberek elégedetlenek, Európa az új „rendszerben” nem találta meg igazi önmagát, és összességében a világ nem a jó, inkább a rossz felé menetel.

Mit eredményezett számunkra tehát a 61. Bilderberg-találkozó vagy a többi „csúcs”, amit évente vagy még gyakrabban megtartanak? Semmit. Eből is látszik, hogy a tanácskozók egyedül és elsősorban a saját kis csoportjuk érdekeit képviselik. Nem a világ megjavításán, az embermillók életszínvonalának emelésén, nem az akut, mindenkit érintő környezeti vagy társadalmi problémák megoldásán dolgoznak, hanem saját pénzük gyarapítására, és a pénznek, mint egyedüli hatalomnak a megszilárdítására törekszenek.

Európát ma elsősorban az óriási menekültáradat veszélyezteti. Ez világprobléma, de mivel mi vagyunk a leggazdagabbak és a legkönnyebben megközelíthetők, rajtunk csattan az ostor. Az Egyesült Államok ezt nem szenvedi, oda legfeljebb délről, Mexikó felől érkezhetnek menekültek, de őket könnyen megfékezhetik, ha akarják. A Közel-Keleten és az arab világban keletkezett – részben mesterséges – konfliktusok nyomán milliók lettek szegények, hajléktalanok, üldözöttek, és végső kétségbeesésükben oda menekülnének, ahol az élet relatíve normális. Európa számukra a menyország. De mit tehetünk mi, amikor milliós tömegeket nem lehet befogadni?

Európaiaknak kuss?

Merem állítani, hogy ezt a problémát meg lehetne oldani például egy G7-es vagy egy Bilderberg-tanácskozás keretében, mert ezeknek a „főokosoknak” ott sok-sok pénzük van. És az egész végeredményben pénzkérdés, és a kérdést ott, a válság helyszínén lehetne orvosolni. Viszont eszük ágában sincs, mert ha Európa gyengül, akkor jön majd a TTIP, és az megmenti a kontinenst, ezt Amerika garantálja. Így majd ők fognak dirigálni, irányítani, nekünk, európaiaknak pedig marad a kuss.

Ez volna a titkos cél? Tudom, ezek erős szavak, de félek, hogy így igaz. Kérdés, hogy az öreg kontinens egyedül, nagy és erős szellemi hagyatékkal a tarsolyában tud-e magán segíteni.
Először is meg kell törni a pénz abszolút hatalmát. A fogyasztói társadalom rabságából kell megszabadulni! Kezdetnek legalább egy kis lazítást eszközölni, és akkor már sok minden változik. Csak egy apró – félek, nonszensz – példa.

Ha a közeledő új operációs rendszer, a Windows 10 nem hozna anyagi sikert, a Microsoft alapjaiban megrázkódna. Az őszre tervezett rendszer már a tanévkezdés előtt piacra kerülhet, hogy az iskolák idejében meg tudják vásárolni. Mi történne, ha ezt világszerte szabotálnák? Vagy mi volna, ha elhatároznánk, hogy holnaptól nem kell Facebook? Esetleg fiataljaink nem állnának át egy-két év után egy új okostelefonra, hanem maradnának a régivel.

Nos szó sincs arról, hogy „lázítsak” a modern technika ellen, csak jó volna arra figyelni és tudatosítani, hogy a hatalmasok, a pénz királyai, a Bil­der­berg Szállodából kiinduló „vezéregyéniségek” a mi bőrünkön, a mi szokásainkon, a mi igényeink kielégítésén gazdagodtak meg. Ha mi, a tömegek egyszeriben megváltoznánk, már nem volna miért tanácskozni.

Tudom, hogy sokan megértenek, és tudják, hogy őseink csak kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell, és talán mégis boldogabbak voltak, mint mi vagyunk a modern technika közepén. A székely fiú otthagyja kis faluját, mert az interneten egy egészen más világot lát, egy csábítót, egy kevesebb munkával többet nyújtó, pazar világot. De a legtöbben csalódnak, és hazajönnek.

Jóakarattal többre mennénk

Az Unió nehéz problémák között vergődik. Az ellentétek soha nem voltak ennyire kiélezettek. A menekültkérdésben nincs megeegyezés, pedig jönnek és jönnek. A szabad határok álma kezd összeomlani. Mit csináljunk, hol a megoldás? A kommunisták a vasfüggönnyel megoldották a hasonló kérdéseket, de mi szabad, liberális társadalom vagyunk, és demokraták, akik akármit nem tehetünk, és különben is, a döntések közösek, a parlamentek kell döntsenek, nem egyes személyek. De a nemzeti parlamenteknek sincs elég joga, mert az Unió hatáskörét nem lehet kikerülni.

Szóval a helyzet egyszerűen nyakatekert. Ha nem lesz gyors megoldás, akkor polgárháborús hangulat terjedhet szét, mert vannak nagyon makacs menekültek, akik azt mondják, jobb egy nyugati börtön, mint az otthoni nyomor. Vagy jobb, ha itt lőnek fejbe, mint otthon éhen halni és így tovább. Aztán ott van a szomszédokkal a konfliktus. A menekültek ide-oda tologatása: a franciák az olaszokhoz, az osztrákok a magyarokhoz, azok tovább a szerbekhez, akik visszadják majd a mecedónoknak, görögöknek. És gondoljuk meg, ez a játék nem sakktáblán folyik, hanem élő, lélegző, eleven, gondolkodó emberekkel.

Ehhez hasonlót már láttam gyermekként a zsidó vagonoknál, és átéltem később a román dubában, amikor Jilavára szállítottak. De érdekli mindez a „bilderbergeseket”? A görögöket sem a görög polgárok, hanem a bankok miatt akarják „megmenteni”. És mi lesz, ha csődbe mennek? Úsznak a nyugati milliárdok, de a görögök esetleg megnyugszanak, rájönnek, hogy ha kb. három nehéz évezredet átvészeltek, akkor a jövőben is lesz valahogy. Olajbogyó, déligyümölcs és egy szelet fehér kenyér biztosan marad.

Talán egy kicsivel több bölcselkedés, lubickolás a langyos tengervízben, a tiszta világoskék ég alatt, ez jelenthetné a boldogságot, mint valaha régen, és ez kárpótolhatná őket az euró elvesztése miatt. Szókratész boldogan itta ki a méregpoharat, mert tudta, hogy igaza van, szinópéi Diogenész, a bolond filozófus pedig hordóban ülve is elégedett volt. Rajta tehát, görögök, kezdjetek új életet!

Ezek a gondolatok jutottak eszembe a két „világtalálkozó” után. Talán még több problémáról is írhattam volna, hiszen megoldatlan kérdés – sajnos – rengeteg van. De európai szinten maradva ténylegesen a menekültek sorsa és a görög válság egyszer és mindenkori rendezése jelentik a sürgős, a közvéleményt foglalkoztató kérdéseket. Meggyőződésem, hogy mindkettőt elsősorban jóakarattal, higgadtsággal és a különböző érdekcsoportok kompromisszumra törekvésével lehet megoldani.

A szerző Németországban élő publicista