Megelőző csapások helyett megelőző diplomácia

Most a legfontosabb feladat az azonnali fegyverszünet, hogy véget érjen a civil lakosság szenvedése, és megnyíljon az út a béke előtt. A nemzetközi közösségnek egyöntetűen ki kell nyilvánítania, hogy az erőszak soha nem lehet hatékony megoldás, ezt kell vezérelvvé emelnie.
Mi, ennek az írásnak a szerzői, akárcsak az általunk képviselt szervezet, a Szocialista Internacionálé, mindig is védtük Izrael létezéshez és önvédelemhez való jogát. Azt szeretnénk, hogy Izrael lakói békében és biztonságban éljenek szomszédaikkal. Következetesen elítéltük az ártatlan izraeliek elleni támadásokat.
Izrael azt hangoztatja, hogy gázai és libanoni akcióinak célja saját biztonságának védelmezése. Azonban az erő és a folyamatos megszállás válogatás nélküli alkalmazása soha nem fog tartós biztonságot garantálni Izraelnek. A Hezbollah agressziójára adott izraeli válasz aránytalan, akárcsak a zsidó állam katonai akciója a Gázai övezetben. A libanoni pusztítás anyagi és lélektani nyomai csak generációk múltán gyógyulnak be. A Hezbollahot, amely azt állítja, hogy a libanoni függetlenségért és szuverenitásért harcol, szintén felelősség terheli az elfogadhatatlan agresszió, valamint ártatlan izraeliek és libanoniak életének kockáztatása miatt.
Meggyőződésünk, hogy az a pálya, amelyen ezek a politikák haladnak csak elmélyíti a bizalmatlanságot, fokozza a polarizálódást és a gyűlöletet a szomszédok között, akiknek meg kell tanulniuk egymással élni. A katonai megoldás nem megfelelő. A háború azokat erősíti, akik a terrort tekintik egyetlen hatékony fegyvernek, és táptalajt biztosítanak a még több erőszaknak, bizonytalanságnak és szélsőségességnek a Közel-Keleten. A mérsékeltek kiszorításának hoszszú távú eredménye a térségbeli demokratizáló erőfeszítések aláásása lesz.
Újító és merész diplomáciai békekezdeményezéseket kell elindítani, a katonai erő alternatívájaként. Erre volt már példa korábban. Az Öböl-háború az 1991-es Madridi Békekonferenciához vezetett, majd a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) és Izrael 1993-as oslói megállapodásaihoz.
A jelenlegi válság szintén ugródeszka lehet egy hosszú távú politikai megoldás felé a közel-keleti felek részvételével. A mostani inkoherens, részmegoldásokra összpontosító politikai stratégiák nem fogják megtörni az erőszakhullámot. Amellett, hogy együttesen fellépnek a libanoni és gázai háború befejezése érdekében, az olyan kulcsjátékosoknak, mint a „kvartett” – az ENSZ, az Egyesült Államok, az EU és Oroszország – átfogó biztonsági keretrendszert kell kidolgozniuk a Közel-Kelet számára. A nemzetközi közösségnek követelnie kell a tárgyalások azonnali megkezdését a palesztin állam létrehozása érdekében, és szorgalmaznia kell a közvetlen béketárgyalásokat Izrael és Szíria között.
Ha a nemzetközi közösség meg akarja őrizni hitelességét, regionális kezdeményezést – egy második Madridi Békekonferenciát – kell elindítania. Ehhez minden fél részvétele szükséges, beleértve Szíriát és Iránt is, illetve valamennyi politikai és vallási csoportot. Az elszigetelés stratégiája a politikai folyamatokból és hatalmi struktúrákból kizárt szélsőséges erők veszélyes szövetségét eredményezte. Tartós békére nincs esély, ha a kulcsszereplők nem rendelkeznek helyi megoldásokkal.
Ha meg akarjuk fékezni az erőszakos szélsőségeseket, párbeszédbe kell bevonnunk a vallási és politikai csoportokat, és az erőszak alapvető okait kell megvizsgálnunk. Mind a PFSZ, mind pedig az Izrael létrejötte óta aktív harcos izraeli csoportok felhagytak az erőszakkal, amint a nemzetközi közösség szóba állt velük. Hasonlóképpen, az olyan befolyásos csoportokat, mint a Hamász, a palesztin választások legitim győztese, nem lehet katonai erővel felszámolni, sem pedig határozatokkal kifüstölni. A radikális csoportoknak a maguk során fel kell hagyniuk az erőszakkal, és el kell fogadniuk a nemzetközi törvényeket és elveket. A vérengzés nem segíti a térségbeliek jólétét sem most, sem a jövőben. Jelenleg semmiféle garancia nincs arra, hogy a Hamásszal vagy a Hezbollahhal kötött politikai paktum abszolutista szemléletük feladását eredményezné. Mindazonáltal lehetségessé válik egy diplomáciai folyamat beindulása, amely jogokkal és kötelezettségekkel számol. A tartós béke biztosítása érdekében kulcsfontosságú olyan politikai mechanizmusok kifejlesztése, amelyek teret hagynak a mérsékletességnek és a demokráciának.
Következésképp nekünk támogatnunk kell az erőszakos szélsőségesség ellenében kidolgozott politikai alternatívákat. Mahmud Abbász palesztin elnök kezdeményezése a palesztin vezetés összefogására a Hamász részéről nagyobb fokú mérsékletességet eredményezhet, és valós kilátásokat nyithat a kétoldalú megoldási tárgyalások számára. Ha ez az erőfeszítés sikerrel jár, a nemzetközi közösségnek teljes mértékben és azonnal együtt kell működnie a Palesztin Hatósággal.
Mi a megelőző diplomáciát javasoljuk a megelőző csapások helyett. A kizárás helyett a befogadásra alapozó politika a pragmatizmusra épül, valamint arra a meggyőződésre, hogy a jelenlegi mészárlást le kell állítani. A világ vezetőinek gyorsan és bátran kell cselekedniük az ártatlan emberek elpusztulásának megakadályozására. A Szocialista Internacionálé elkötelezett a kemény munka iránt, térségbeli partnereivel együtt, hogy a közel-keleti béke valósággá váljon.
Georgiosz Papandreu: a Szocialista Internacionálé elnöke, Piero Fassino: az olasz Demokratikus Baloldal párt vezetője, Jonas Gahr Støre: Norvégia külügyminisztere.
Fordította: F. S.

© Project Syndicate Georgiosz Papandreu, Piero Fassino, Jonas Gahr Støre