Le a Bikinivel is!

Kolozsváron egy kérdéses nagyságrendű IQ-val rendelkező újságíró „felfedezte” a XX. század című dalt, és egy olyan beszámolót készített a magyar napokról, mintha az egy irredenta rendezvény lenne. Felrótta Nagy Feróéknak és közvetve a szervezőknek, hogy „utálják az egész huszadik századot”.

Szerinte nem szabad rossz véleménnyel lennünk sem Trianonról, sem pedig arról, hogy „zsebre vágott minket a történelem”. Utólag viszont rá kellett jönnie, hogy szólásszabadság van, Nagy Feróék pedig nyugodtan énekelhetnek, amiről és ahogyan akarnak. Ráadásul több rosszindulatú csúsztatás is volt a beszámolójában.

Marosvásárhelyen viszont egy teljesen más jellegű jelenség következett be. Az egyébként jól sikerült Forgatagon a Bikini zenészei előadták a legnépszerűbb dalaikat, többek között a Fagyit, ez viszont (ki gondolta volna?) súlyos hatással volt a rendezvény főszervezőjére.

De lássuk, miről is énekeltek D. Nagy Lajosék a Fagyiban, és milyen hatást váltott ez ki a főszervezőben? „Kösz jól vagyok, egész nap fagyizom. Hogy mondjam el – ez kitölti az életem.” Ez az első két sor látszólag még teljesen ártatlan, hiszen mi lehet rossz abban, ha valaki egész nap fagyizik? Hát mi mást mondhatnánk erre, mint hogy egészségére, fagyizzon nyugodtan. Aztán a folytatásban felsejlenek a fagyizás körüli problémák. „Kösz jól vagyok, az éveket nem számolom. Boldog vagyok, nyelem a sok gombócot.”

Bizony, az éveket már mi sem számoljuk Marosvásárhelyen, hiszen időtlen idők óta ugyanaz a polgármester vezeti a várost, és mi azóta is csak nyeljük és nyeljük a gombócokat. Szóval a Bikini rátapintott a lényegre. „Mert nyalni csak úgy lehet, ha élvezzük az ízeket.” Hát valóban, a fagylaltozás és az ízek élvezete nem jutott mindenkinek egyformán osztályrészül, de ha már valaki fagyihoz jut, és nyal, akkor jobb, ha egyúttal élvezi is az ízeket. És tényleg, miért ne élvezné?

„Nyaljuk a fagylaltot, a mézesmadzag elfogyott.” Ez szintén egy tökéletes helyzetkép a mai erdélyi magyar közügyekről. Az előttünk lebegtetett „mézesmadzagok” már rég elfogytak. További ígérgetéseknek itt nincs helyük. A dal zárószövege pedig szintén telitalálat: „Éljük az életet, élvezzük, amíg lehet.” Hát mi mást is tehetnének a listás szavazással, illetve kétes hitelességű SZKT-határozatokkal hatalmi pozícióba juttatott politikusok? Hát élvezik az ezzel együtt járó előnyöket. Élvezik, amíg lehet. Tovább egy percig sem.

Nos mint utólag kiderült, nem csak az intelligenciabajnok kolozsvári újságírót kellett volna felvilágosítani arról, hogy Sztálin és Hitler negatív példaként volt megemlítve a Beatrice dalában, hanem a Vásárhelyen előadott Fagyit is külön fülszöveggel kellett volna ellátni. Hogy tudniillik a „fagyizás” nem túl jó dolog, nem tesz jót az ember gerincének, a gombócok pedig könnyen megakadhatnak a torkunkon.

Ehhez képest a Forgatag főszervezője félreértette a dal üzenetét, és feltételezhetően valamilyen belső vagy külső indíttatás következtében egy hivatalos, névre szóló, „forgatagos” köszönőlevelet küldött a marosvásárhelyi polgármester főtanácsadójának. A román ajkúnak.

Ez a levél aztán megjelent több, román és magyar nyelvű sajtóközleményben, és elsősorban politikai célokra lett felhasználva. Hogy legyen minden megköszönve annak rendje és módja szerint. Ilyen lesújtó következmények mellett megkérném szépen a tisztelt szervezőket, hogy ne hívják többé meg a Bikinit Marosvásárhelyre.

Ferencz Zsombor, Marosvásárhely