Kormánykrízis és államfőválasztás

A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem politikatudományi tanszéke magyar tagozatának vezetője úgy véli, a kormányzati ok lényegében a tárcák elosztásában rejlik: az elosztó, nagy költségvetési tételeket jelentő minisztériumokat (munkaügy, egészségügy, tanügy) jórészt a Szociáldemokrata Párt (PSD) kérte és kapta meg, míg a Demokrata-Liberális Párt (PDL) inkább a „pénzszerző” (pénzügy, gazdaság, turizmus) tárcákat irányította. „Ennek az elosztásnak – bár ideológiailag kézenfekvő okai voltak – az a hátránya, hogy a fizetési nehézségeket a közvetlen szociális feladatot ellátó tárcáknál hamarabb észreveszi a közvélemény, a választók, mint a többi tárca esetében.

Ezért a PSD gyorsabban szembesült a szociális feszültségekkel, aminek következtében úgy érezte: az elszámoltatási hullám inkább rontja az esélyeit az államfőválasztás kampányában” – nyilatkozta a Krónikának az elemző, hozzátéve: a közvetlen, taktikailag lereagálandó helyzetet Traian Băsescu államfő népszavazási kezdeményezése váltotta ki: az egykamarás parlament ötlete olyan, populista módon kiaknázható kampánytémát jelentett, amit csak rendkívül „erős” eseménnyel lehetett felülmúlni. A koalíció felbontása és az utána következő kormánybuktatás kétségtelenül ilyen volt, miközben a népszavazásról egyelőre nem is esik szó.

Politikai erőfitogtatás

Szász Alpár Zoltán politológus szerint a két hete tartó, Dan Nica PSD-s belügyminiszter felmentése nyomán kirobbant belpolitikai válság hátterében két tényező húzódik meg. Az első, hogy a román pártpalettát a rendszerváltás óta uraló – s voltaképpen közös gyökerű – két párt, a PSD és a PDL nagyjából egyenlő erőt képviselnek, a két alakulat végig fej fej mellett haladt a 2004. évi parlamenti választások óta.

„De ez a két erő közötti kiélezett versengésnek csak a legnyilvánvalóbb aspektusa, hiszen a rivalizálás mondhatni a napi politikában is tetten érhető, például abban, ahogy egymásnak üzengetnek a pártok vezetői és abban is, hogy milyen gesztusokat tesznek a választók irányába támogatottságuk növelése érdekében. S ez mutat rá a második tényezőre, nevezetesen arra, hogy igen nagymértékű kölcsönös bizalmatlanság jellemzi a két párt viszonyát. Mert a szociáldemokraták és a demokrata-liberálisok ebben a kiélezett helyzetben rendhagyó s a jogállamisággal olykor összeférhetetlen eszközökhöz is folyamodnak azért, hogy ellenfelük fölé kerekedjenek – főként választások alkalmával.

Ez persze még nem jelenti azt, hogy az ún. választási turizmus megszervezése, amellyel a belügyminiszter felelőtlenül és bizonyítékok hiányában megelőző csapásként megvádolta a kormánypártot, számottevő mértékben befolyásolná vagy a korábbiakban befolyásolta volna a választások eredményét. Azonban a volt belügyminiszter kijelentése mindenképpen hűen jellemzi a két volt kormánypártot övező légkört” – állapította meg lapunknak a BBTE Politika-, Közgazdaság- és Kommunikációtudományi Karának adjunktusa, aki szerint a sajtókommentárokban műbalhénak is nevezett válság lényegében politikai erőfitogtatás – azaz a maga nevében valós egymásnak feszülés.

Hozzátette: ennek részeként a PDL azzal próbálta elbizonytalanítani ellenfeleit az államfőválasztás előtt, s egyúttal azzal szeretett volna fölényt mutatni a választók felé, hogy ellenzékbe kényszerítette koalíciós partnerét, és ideiglenes kisebbségi kormányt alapított. Joggal gondolták azt, hogy ezáltal a pártot a látszólag semleges államelnöki pozícióból patronáló Traian Băsescu esélyeit gyarapítják.

„Ebben az értelmezésben nem tűnik talányos, indokolatlan politikai lépésnek az ellenzéki pártok kormánybuktató bizalmatlansági indítványa. Ugyanabból a célból ugyanazt az eszközt alkalmazták. Ők is az erős politikai szereplő benyomását akarták kelteni, bizonyítván ezáltal rátermettségüket, meg azt, hogy soraikból is kerülhet ki olyan politikus, akire nyugodtan rá lehet bízni az ország sorsát, akárcsak a jelenlegi államfőre.

S ez tán sikerült is egyelőre. Hangsúlyoznám: a pártok által kivetített államfőimázs nem alkotmányjogi, hanem csupán politikai valóság – de a választók ítéletalkotásában ez igen kis súllyal jelentkezik. Hiszen Băsescu most lejáró mandátuma éppen azt igazolja, hogy a paternalista szellemben szocializálódott átlagos román választópolgárt nem az államfő tényleges szerepismerete – tudniillik az, hogy mennyire jogosan, jogszerűen, vagy ha úgy tetszik, alkotmányosan jár el –, hanem a szerepfelfogása érdekli.

Ebből a szempontból a populista, az ország elnökének egy aktívabb szerepet kívánó volt demokrata párti politikus tökéletesen megfelel(t) az elvárásoknak” – magyarázta Szász Alpár Zoltán, hozzátéve, ezt kívánta ellensúlyozni a három ellenzéki párt: megkísérelték nehéz helyzetbe hozni az államfőt és az őt nyíltan támogató pártot, kettejük mozgásterét csökkenteni s a versenyfutás utolsó méterein tovább faragni Băsescu egyre csökkenő előnyéből. Szerinte azonban az államfőnek is vannak eszközei a helyzet kezelésére, s a választásokig még bőven van idő.

Lassú alternatívafelismerés

Lapunk a továbbiakban arra volt kíváncsi, mi a magyarázata annak, hogy az RMDSZ rendkívül határozatlanul és következetlenül viselkedett a román nagykoalíció felbomlása, majd a Boc-kormány bukása óta. (A PSD–PDL-koalíció megszűnése után a szövetség vezetői – a stabilitás megteremtése érdekében – még Boc kisebbségi kormányának támogatásáról beszéltek, később a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) együtt előterjesztették a bizalmatlansági indítványt, megszavazását azonban az utolsó pillanatig lebegtették). Bakk Miklós rámutatott: az RMDSZ mai önértelmezésében minden eddig elért siker a kormányzati pozíció vagy befolyás megszerzéséből fakad.

„Ez egyébként rendjén is van, ha az RMDSZ világosabban is felvállalja pártvoltát, akkor abból természetes módon következik, hogy céljait jó választási eredményekkel, majd kormányra kerüléssel érheti el. A határozatlanság oka az lehetett, hogy az RMDSZ csak lassan tudta felmérni a lehetséges alternatívákat. A PDL mellett a felvállalt jobboldali identitás szólt – és az egy politikai családba tartozók szolidaritását most már az Európai Néppárt is szorgalmazza –, meg a már 2008-ban végiggondolt PDL–RMDSZ–PNL koalíciós formula. Csakhogy ez utóbbinak az esélyei sokat csökkentek Crin Antonescu esélyeinek a növekedésével: egy Băsescut és Antonescut szembeállító második forduló esélye egyáltalán nem kedvez a választások előtt tető alá hozandó PDL–PNL-együttműködésnek” – hívta fel a figyelmet Bakk Miklós, aki szerint ilyen körülmények között, amikor a kiélezett elnökválasztási versenyben mind a három nagyobbik – esélyes második fordulós jelölttel rendelkező – párt, vagyis a PSD, a PDL és a PNL egyaránt az adverziális politikai logikát, a folyamatos konfrontálódást vállalta fel, az RMDSZ sem maradhatott néma a versenyben.

A politológus szerint ebből következett a népszerűbb, a kormánnyal szemben ellenzéki pozíció felvállalása, amely a bizalmatlansági indítvány támogatásában öltött testet. Bakk úgy véli, a dolog akkor vált drámaibbá, amikor kiderült, ebből tényleges kormánybuktatás is lehet, ugyanis a korábbi politikai játszmák tapasztalatai ezt nem vetítették egyértelműen előre. A kérdés kapcsán Szász Alpár Zoltán emlékeztet: 2007-ben az RMDSZ az államfő menesztéséről döntő népszavazás alkalmával a jelenlegi elnök ellen kampányolt, majd másfél évvel később a PDL úgy ítélte meg: el kell tekintenie jobboldali orientációjától, az RMDSZ európai testvérpárti minőségétől a szociáldemokratákkal való koalíciókötés sikeréért.

„Ilyen előzményekkel következetesebb támogatni a bizalmatlansági indítványt, és azt meg is szavazni – hívta fel a figyelmet Szász. – De azt is figyelembe kell vennünk, hogy a politikában nem mindig a következetesség dominál; ellenkezőleg: sokszor inkább helyezkedés, taktikázás, manőverezés és manipulálás útján lehet eredményt elérni. Az újkori és a jelenkori politika sokkal inkább Machiavelli, mint Arisztotelész világa. Konkrétabban: a pártok tárgyalásokat folytattak, ígéreteket, ajánlatokat tettek egymásnak.

A PDL már a három magyar alprefektus kinevezésével a vele együtt az Európai Néppártba tartozó RMDSZ támogatását próbálta megszerezni kisebbségi kormánya számára, sőt időközben koalíciós partnerséget, tárcákat is felajánlottak. Nem bűn, nem szégyen egy effajta ajánlatot mérlegelni, főleg ha az európai politikai viszonyokat is szem előtt tartjuk – csak az a kérdés: hosszú távon nyereséges-e.” A BBTE adjunktusa szerint ez lehetett a bizonytalankodás egyik oka, de valószínűleg úgy látta a szövetség, hogy jelenleg a játszmában nem a PDL áll nyerésre, a belpolitikai megfontolásokat pedig a külpolitikaiaknál előbbre helyezte.

Bakk Miklós szerint a szakértői kormány felállítása mindenképpen csak ideiglenes megoldás lehet, a román politikai rendszer logikája nemigen tűri meg a szakértői kormányokat, ugyanis a kormányok parlamenti támogatását még erős politikai koalíciók esetén sem könnyű biztosítani. A BBTE docense emlékeztet: a pártok a kulturális tradíciókból adódóan nem elég fegyelmezettek, ezenkívül pedig a tavaly bevezetett új, egyéni kerületes választási rendszer is meggyengítette a frakciók kohézióját, hiszen inkább a lokális kisbirodalmak létrehozása felé terelte a nyertes politikusokat. Azaz: a pártvezetőségek még nem alakították ki egészen az új helyzetnek megfelelő belső kontrollmechanizmusokat, amivel kikényszeríthetik a frakciófegyelmet.

„Az ezzel összefüggő fej-, illetve dezertőrvadászat most is fontos mozzanata volt a bizalmatlansági indítvány megszavazásának. Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert e kormány élén arra szánta az ellenzék, hogy a Nyugat fele hiteles arca legyen az általa javasolt megoldásnak, meg hogy nehezebb helyzetbe hozza Băsescut a kormányzási formula esetleges elutasításával” – állapította meg kérdésünkre a politológus. Kollégája ezzel kapcsolatban úgy véli, ha a jövőben sor kerülne a parlamentben a Johannis-kabinet bizalmi szavazására, akkor az ellenzéki pártok szavazata alapján felhatalmazást nyerne az ország ügyeinek irányítására. S mivel jelenleg nem látható be: mi okozná a kialakult ellenzéki koalíció bukását, akár hosszabb ideig is hivatalában maradhatna.

„De most már tudjuk: ez egy »mi lett volna, ha« típusú, a tényeknek ellentmondó – idegen szóval kontrafaktuális – elemzés” – tette hozzá Szász Alpár Zoltán. Szerinte Traian Băsescu nem volt következetes, amikor elutasította a technokrata kabinetet, és nemzeti egységkormány felállítását javasolta. Emlékeztetett: mivel 2004-ben nem volt abszolút parlamenti többséggel rendelkező győztese a választásoknak, a pártokkal való egyeztetés eredményeképpen PD–PNL–RMDSZ-koalíciót eszközölt ki azzal, hogy Călin Popescu-Tăriceanut bízta meg a kormányalakítással, s nem egy szociáldemokrata politikust. Most, ha ugyanígy járt volna el – nevezetesen az alaptörvény 103. cikke 1. bekezdésének értelmében –, figyelembe kellett volna vennie a Klaus Johannist támogató de facto koalíciót.

„Nem ezt tette, hanem Lucian Croitoru pénzügyi szakembert nevezte ki miniszterelnöknek, akit tekinthetünk technokratának, noha nem szakértői kormányt akar, hanem az államfővel egyetértésben politikai színezetűt, olyant, amelyben a pártok közvetlenül felelősséget vállalnak a központi államigazgatásért. Talán érdemes megjegyezni, hogy a miniszterelnök-jelölt Theodor Stolojan és Mugur Isărescu után a harmadik bankszakember, aki Románia kormányfője lehet. De tudjuk, az utóbbiak közül éppenséggel nem a Croitoruhoz majdhogynem családi kötelékkel kapcsolódó Isărescu volt a sikeres” – jegyezte meg Szász.

Szerinte nehezen hihető, hogy az ellenzéki pártok nem tartanak ki saját jelöltjük, Johannis mellett, aki jól felépített arculatú és sikeres helyi politikus, sőt karizmatikus is. Úgy véli, az első, tíznapos határidő lejárta után nem szavaznak majd a Croitoru által kijelölt kabinet beiktatása mellett, így az államfőválasztás lesz a vízválasztó, mert ha a jelenlegi államfő nem fog nyerni amiatt, hogy az elhúzódó válságért a közvélemény őt hibáztatja majd, Croitoru valószínűleg eláll a kormányalakítási megbízatástól.

„Erre az alkotmány lehetőséget ad neki, s ezzel az út megnyílhat Klaus Johannis előtt. De ha a többieknél esélyesebb Băsescu nyerne, az a kérdés, mekkora fölénnyel. Hisz a jelenlegi kusza választási törvény annyira kiszámíthatatlan, hogy nem lehet sem azt mondani, hogy a mostani parlamenti képviselők elveszítik, sem azt, hogy megőrzik a mandátumukat. Viszont az utóbbira nagyobb az esélyük, hisz egy évvel a választások után ugyan kit jelölnének a pártjaik, ha nem ugyanőket. Viszont a parlament feloszlatása és az új választások csak akkor érdeke az ellenzéknek, ha a jelenlegi elnök épp hogy hajszálnyi előnnyel nyer a második fordulóban. Mert ez azt jelezné, hogy a belpolitikai válságból a PDL vesztesként került ki. Ellenkező esetben a válság az ő vereségükkel zárul” – válaszolta Szász Alpár kérdésünkre, miszerint megkockáztatják-e a pártok, hogy kétszer is elutasítsák Băsescu kormányfőjelöltjét, majd azt, hogy – újraválasztása esetén – az államfő feloszlassa a parlamentet.

A szakértő szerint a kérdés jelenleg az, miként tudja kezelni a kormányválságot Lucian Croitoru, van-e elég politikai érzéke ahhoz, hogy a PDL-nek és a jelenlegi államfőnek kovácsoljon belőle előnyt. „Hálátlan feladata van, mert az ellenzék nem őt vagy Bocot vette célba, hanem Băsescu megbuktatása, legyőzése a célja. Ez pedig aligha lehetséges újabb PDL-kormány esetén. Patthelyzet van, amelyben nehéz jósolgatni. Egyelőre az utóbbi fejlemények az ellenzéknek kedveznek, mert a még hivatalban maradó Boc-kabinetnek már nincs politikai mozgástere. Nem kampányolhat az utolsó órában populista intézkedések meghozatalával. A jelenlegi államfő már csak abban bízhat, hogy előnye nem illan el teljes mértékben” – húzta alá a BBTE adjunktusa.

Băsescu térvesztése

Bakk Miklós úgy véli, kormányfőjelöltje, Lucian Croitoru bankszakember megnevezésével Băsescu nem a technokrata kabinetet utasította el, hanem Johannis személyét, és azon keresztül az ellenzéket. „E tekintetben az a paradox helyzet állt elő – magyarázta kérdésünkre az elemző –, hogy Croitoru inkább lehet egy technokrata kormány szakembere – amit egyébként Băsescu elutasít –, mint Johannis, aki alkalmasabb személyiség egy tágabb politikai koalíció – egyfajta nemzeti egységkormány – létrehozására, hiszen olyan politikus, aki presztízst szerzett anélkül, hogy különösebben részese lett volna a korábbi belpolitikai viszályoknak.

Nem elhanyagolható az a támogatás, amelyet Németország nyújthat – és minden bizonnyal már nyújt is a színfalak mögött – a Johannis-alternatívának.” Bakk Miklós egyébként úgy véli, a kormányfőjelölt személye körüli jelenlegi vita, huzavona még elhúzódhat, és meglehet, a lényegi politikai döntés az elnökválasztás utánra marad. Különben a szakértő szerint nehéz megjósolni, kinek kedvez a jelenlegi belpolitikai helyzet a román államfőjelöltek közül, annyi azonban szerinte bizonyos, hogy az egykamarás parlamentre vonatkozó népszavazás bejelentése óta Traian Băsescu teret veszített.

Kérdésünkre, hogy melyik oldalra kellene állnia az RMDSZ-nek ebben a helyzetben (tartson ki a jelenlegi ellenzék és a szakértői kormány mellett, vagy engedjen a PDL kormányra lépési csábításának, esetleg maradjon semleges), Bakk Miklós leszögezte: a szövetség ebben a pillanatban nem meghatározó tényezője a politikai játszmának, de természetesen az lehet a későbbiek folyamán. Szász Alpár Zoltán szerint semlegesnek maradnia aligha lehetséges, de semlegesnek lehet tetszeni, ilyen színben megjelenni. „Csakhogy nem elegáns, és nem is érdemes. Egyfelől a jelek szerint elkötelezte magát az egyik fél mellett, másfelől pedig ki kellene aknáznia ezt a lehetőséget.

Sajnos ez nem lesz könnyű, mert az RMDSZ választói egyre kevésbé fegyelmezettek, s nem biztos, hogy a magyar kisebbség és a párt remélhetően valós érdekei vagy legalábbis az utóbbi utasítása szerint szavaznának az államfőválasztás egy igen valószínű második fordulója esetén. Erre ellenben kísérletet kellene tennie, s az államfőválasztás eredményének függvényében döntenie a követendő koalíciós stratégia felől” – jegyezte meg a politológus.