Könyvespolc – Az életre keltett tegnapelőtt

Ez a tudatalatti baki, mivel a szerzőhármas – Józsa Erika, Simonffy Katalin és Tomcsányi Mária – saját és egykori kollégáik emlékeinek megidézésével valójában életre keltik Csipkerózsika-álmából a tegnapelőtt – számunkra – egyik legfontosabb mozzanatát, A MAGYAR ADÁST.

1969-ben kezdődött, aki akkor született, az már a középkorúság éveit koptatja. Mi, régebbiek viszont nagyon jól tudjuk, mit jelentett a futótűzként terjedő hír, hogy az ország egyetlen tévéadója magyarul is fog sugározni. Sokan nem is hittek benne, gondolták, ez is afféle álhír, hogy nyugtatgassák a kedélyeket.

Másfél évvel azelőtt, 1968 májusában sepert végig Európán és alig-alig hagyott érintetlenül bárkit is a Párizsból indult diákmozgalom: a legendás Charles de Gaulle tábornok kormánya belebukott – nálunk inkább csak összehajló fejek pusmogtak ezt-azt.

Gondoltak volna valami veszélyre a magyar adást (is) kiötlő elvtársak? Ők tudják, de tény, hogy beindult. Előbb heti két alkalommal, csütörtök délután és vasárnap délelőtt, összesen háromórányi műsorral, később viszont áttértek a hétfő délutáni adásblokkra.

Ez lett aztán az – a szó szoros értelmében vett – „égi\" manna, ami az antennákon keresztül képernyőre varázsolva beteljesítette a Királyhágó és a Keleti-Kárpátok közt élő magyarok álmát: a tévében anyanyelvükön hallhatták mindazt, amit a cenzúra kegyességének jóvoltából meghallaniuk engedtetett. A partiumi-bánsági tévézők aránylag ritkán szegeződtek hétfő délután a karosszékhez, hiszen minimális erőfeszítéssel a budapesti adást nézhették. De ez most nem a „kivételekről\" szól, ahogy annak idején sem ők voltak az elsődleges célközönség, hanem azokról, akik számára készült a műsor.

A kötet hátsó borítóján a három szerző nagyon találó gondolatait idézik: „Heti háromórás intézmény – a hetedik magyar hetilap, a hetedik erdélyi magyar színház, vagy a romániai magyar panasziroda, vagy a nép ügyvédje, vagy erdélyi magyar koncertiroda, vagy inkább mindez együtt akart lenni és részben volt is a Román Televízió 1969-től sugárzott magyar nyelvű műsora (nekünk és akkor mindenkinek A MAGYAR ADÁS).

Hát legalábbis Bodor Pál azt hitte, akarta és vele együtt mi mindannyian, akik ideig-óráig, évekig vagy hónapokig a csapatában játszhattunk\" – emlékszik vissza Tomcsányi Jakab Mária. Simonffy Katalin inkább kérdezgeti régi önmagát: „A nézők bizalmát és szeretetét élveztük. Hittük, hogy bajba jutott embereken tudunk segíteni, hogy beleszólhatunk a rázós ügyekbe. (...) Történelmet írtunk képpel-hanggal? Úttörők voltunk, sors- és ízlésformálók? Nagyon különbözőek és mégis összeillők, békülékenyek és haragtartók, hangyaszorgalmúak, bohémek, megfontoltak, szálakat összebogozó és kioldó bűvészinasok, közösségi és egyéni érdekek között egyensúlyozgató kötél­tánco­sok.\"

Bemondó (is) lévén, Józsa Erika volt az egyik legismertebb arca az adásnak és az már a városi legendáriumhoz tartozik, hogy talán miatta lett divatnév a Székelyföldön az Erika. Nem véletlen, hogy ő a következőket írta: „Nem hiszem, hogy sokszor fordult elő a világon hasonló eset, hogy egy kis tévéműsor, mely egy országon belül egy kisebbségnek sugároz heti pár órás műsort, ekkora befolyással lett volna sajátos kulturális értékeinek nemcsak megmaradására, de sok esetben már a kialakulására is. Ez volt a mi adásunk, a Magyar Adás!\"

A három szerző írásain kívül a kötet tartalmazza Aradits László, Bodor Pál, Boros Zoltán, Csáky Zoltán, Csép Sándor, Fischer István, Galbács Pál, Gálfalvi Zsolt, Huszár Irma, Huszár Sándor, Illés József , Killár Kovács Katalin, Kovács Levente, Labancz Frida, Mag Péter, Máthé Éva, Miklós Pataky Georgina, Rostás Zoltán, Rostás Emilia, Sugár Teodor és Tömöry Péter vallomásait – aki régebbről vagy újabban hallott róluk, azoknak azért ajánlom olvasásra, akinek maga A MAGYAR ADÁS már tegnapelőttöt jelent, annak pedig éppen azért hívom fel rá a figyelmét. És nem utolsó sorban a holnapi könyvtechnikát megelőlegező, a hírtévék bréking nyúzához hasonlóan „futó\" lapalji jegyzetek-megjegyzések újdonsága miatt is.

A mi magyar adásunk. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2014