Kenyér

Számomra a világon kétféle gomba van: mérgező és nem mérgező. A nem mérgező gombák között persze van ízletes és kevésbé ízletes is. Mivel nem értek a gombákhoz, nem szoktam kijárni gombát szedni. Sohasem bocsátanám meg magamnak, ha mondjuk véletlenül begyűjtenék és elfogyasztanék néhány mérgező gombát, és emiatt halálomat lelném.

Egy kirándulás alkalmával találkoztunk egy gombásszal, aki kis társaságunkat felkérés nélkül próbálta okítani a gombafajták felismerésének és azok elkészítési módjainak bonyolult, számomra már-már misztikus tudományára. Miközben magyarázott, gyakran elmondta a csemegéről: finomabb, mint a hús. Húsfogyasztó ételkultúrában nevelkedtem, úgyhogy ezzel vitatkoznék, de tény, hogy ízletes, tápláló étek a gomba. A magyar nyelvterületen a mindennapit nemes egyszerűséggel az egyik legfontosabb táplálékunk után a „kenyér” fogalommal szokás megnevezni. Ha valaki munkát kap, arra azt mondják: „kenyérbe esett”. A létminimum alatt élő (romániai) emberek számára, akiknek sokszor a mindennapi beszerzése is problémás, a mostani szapora gombatermés mennyei manna, kenyér.

Fejlődő és jogilag egyre kidolgozottabb világunkban szinte mindenre van már törvény. Már a gombaszedésre is van törvény: aki eladásra szánja a maga begyűjtötte gombát, köteles szakemberrel ellenőriztetni portékáját, mielőtt értékesítené azt. Persze, tudatában annak, hogy Romániában kevés olyan törvény van, amit ne pusztán azért hoznának, hogy legyen mit megszegni, nem kell attól tartanunk, hogy a gombaszakértőket elözönlik a kedvező esős periódus után sarjadó gombatömkeleget pénzre váltani igyekvők hada, aminek következtében a sok munka miatt nem marad idejük a magánéletükre, esetleg a megfeszített, fizikai képességeiket fölülmúló munka következményeképpen elméjük megbomlik, megtagadják addigi társadalmi pozíciójukat, eldobják nevüket, és remeteéletet kezdenek élni egy közeli havason, ahol gyökereken, bogyókon és döghúson tengődve kezdenek el elmélkedni az élet igazi értelmén. Egyszóval nincs vész. Ha gombaszakértő lennék, én bizony nem félnék ilyesmitől.

Ha a fennebb szereplő, viszonylag hosszú és nehezen átlátható mondat után a kedves olvasó nem lapozott tovább az újságban, és egyáltalán alkalma van olvasni eme írást, akkor jelentem: élek. Midőn e sorokat írom ugyanis, a tűzhelyen már javában rotyog az a gombapaprikás, amely a vacsorámat fogja képezni. A gombát nem én szedtem, és nem olyanoktól vásároltam, akik alkalmi gombaforgalmazóként, önszorgalomból és némi haszon reményében szállítják be a városba az ízletes csemegét a Kolozsvárt övező rétekről, erdőből. Zöldségüzletben vásároltam, aránylag megbízható termék. Szóval szinte bizonyos, hogy vacsorám elfogyasztása után nem jelentkeznek majd a gombamérgezés tünetei: émelygés, hasfájás, hasmenés, szédülés, hőemelkedés.

Mellesleg, ha már a kajánál tartunk, van új ifjúsági és sportminiszterünk Luminiţa Sorina Plăcintă (Fényecske Szorina Palacsinta) személyében. Nem érdemes találgatni, hogy az új tárcavezető mennyire kínál jobb menüt a politikai és közéleti szendvicsbárban, az viszont nem is kétséges, hogy elődje, Monica Iacob Ridzi és a személye ellen felmerült vádak – tudnillik az ifjúság napja alkalmából szervezett rendezvénysorozatra szánt pénz jelentős részének nyoma veszett – jó adag csámcsognivalót biztosított a sajtónak. Lehet haragudni az újságírókra, bár nem rájuk kellene.

Az sem kétséges, hogy Ridzi megkésett lemondása csak tovább tetézte az amúgy is terített asztalt, bebizonyítva, hogy nálunk még egyáltalán nem alakultak ki azok a másutt természetes erkölcsi normák, melyek európaivá tennék a romániai politikumot.

A Ridzi-ügyhöz hasonló bolondgombák, ha nem is okoznak halálos mérgezést, a gombamérgezés tünetei közül az émelygés mindenképpen jelentkezik fogyasztásuk esetén. Persze a bulvársajtón csiszolódott elmék számára (amelyből valljuk be sok és egyre több van), meglehet ez is egyfajta kenyér. Személy szerint más menüt is el tudnék képzelni nagy, közös asztalunkon.