2010. február 26., 10:482010. február 26., 10:48
1945 és 1989 között a Rákosi-, majd a Kádár-korszak szovjet szelektálással jóváhagyott diplomáciája a kisebbségi életbe kényszerült magyarok számára annyit ért, mint az óvodások álarcosbálja. Egyre jobban erősödött az az érzésünk, hogy Magyarország nem rendelkezik diplomatákkal, nincs diplomataképzése. Csak a pártkatonák, szélhámosok, családi kapcsolatokkal rendelkezők, vagy különböző hatalmakat kiszolgálók lehetnek diplomaták. Sajnos az 1989-es változás után ez az érzésünk beigazolódott.
A két világháború között sikeres, és nagyra értékelt diplomatákat tudott pályára állítani egy nemzetközileg megcsonkított, a halál szélére sodort ország. Gondolok Bethlen Istvánra, vagy akár Teleki Pálra. Most egy olyan elhallgatott diplomatára szeretném felhívni az olvasó figyelmét, akinek tartalmas élete mérce lehet a jövendőbeli diplomatáinknak. 1869. november 7-én, Sopronban született Kánya Kálmán követ, külügyminiszter, a magyar diplomáciatörténet talán legsikeresebb alakja.
Apai ősei neve Cania volt, mely az egykori soproni építkezések olasz mestereinek egyike volt. Kánya ősei közül Kania Mátyás 1805-ben szerzett polgárjogot. Sopronban, fia, Sándor 1831-től külső tanácsos, és 1861–1867 között már polgármester. Neve ma is ott áll a Városháza aulájában a polgármesterek márványtábláján. Kánya már gyerekkorától diplomáciai pályára készült.
Az Osztrák-Magyar Monarchia konzuli akadémiáján végzett, és a Monarchia külügyi szolgálatában kezdte meg diplomáciai pályafutását, alig 26 évesen már Fiuméban diplomata. Ettől kezdve pályája meredeken emelkedik: 1904-ben Konstantinápolyban konzul, majd 1905-től a közös külügyminisztériumban teljesített szolgálatot, 1913-ban a Monarchia mexikói követe, meghatalmazott miniszter. Ezalatt több kitüntetésben részesül.
A háborús periódus alatt, takarékos életmódjának köszönhetően, jelentős vagyonra tesz szert. Ausztria–Magyarország szétesése után az önálló magyar külügyminisztérium és a külszolgálat megszervezésében meghatározó szerepe volt. A minisztérium vezértitkáraként annak tulajdonképpeni vezetője volt.
E pozícióját feladva lett Magyarország berlini követe 1925-ben. Már ekkor felhívja a nagyvilág figyelmét arra, hogy Németország rossz irányba halad.
A Németországgal való együttműködésben kereste hazája nemzetközi elfogadtatását és megerősödését csakúgy, mint a területi revízió valóra váltását. Miniszterelnöke, Bethlen István egyetértésével igyekezett egyengetni Németország együttműködését Magyarország másik lehetséges külpolitikai partnerével, Olaszországgal.
Noha Kánya a magyar diplomácia történetének nagyon tehetséges képviselője volt, akinek habitusa teljes összhangban állt az általa elképzelt és képviselt magyar külpolitikával, berlini szerepe mégsem hozta meg a várt sikert. Németország akkoriban nem tekintette partnernek az európai revizionizmus élharcosának számító Magyarországot, és az Olaszországgal való együttműködést terhelő nehézségeket sem lehetett elhárítani.
A gazdasági világválság miatt a külkereskedelmi problémák szintén megterhelték a magyar–német kapcsolatokat. Kánya nehéz természete és feltételezett szélsőjobboldali kapcsolatai a német külpolitikai körökben ellenérzést szültek. Kánya új terepet keresett ambíciói további kibontakoztatásának, ezért 1933-ban elvállalta Gömbös Gyula kormányának külügyminiszteri posztját. E minőségében már részese lehetett az olasz–német–magyar együttműködés létrejöttének, ám mindez már egy másik Németország részvételével és irányításával történt.
Erről a Németországról, és náci vezetőjéről Kányának lesújtó véleménye volt. 1933. február 4-étől 1938. november 28-áig külügyminiszter a Gömbös-, Darányi- és Imrédy-kormányokban. Megkísérelt a lehetőségekhez képest jó kapcsolatokat fenntartani a nyugati hatalmakkal és a kisantant felé is tett közeledő lépéseket. 1938 augusztusában Horthy és Imrédy németországi látogatása napjaiban Bledben megegyezett a kisantant-államokkal Magyarország fegyverkezési egyenjogúsága elismerésének kérdésében, amivel törvényesíteni kívánta a háborús készülődést. 1938. szeptember 20-án Imrédy miniszterelnökkel Berchtesgadenbe repült, és felkérte Hitlert a magyar területi igények támogatására.
Működésének eredményességét mutatja a Berlin–Róma tengely semlegesítésére hivatott úgynevezett horizontális-tengely kialakítása, s nem rajta múlik, hogy ez nem vált ütőképesebbé. Legjelentősebb eredményei: az 1938-as müncheni egyezménynek a magyar–csehszlovák területi vita megoldására irányuló záradéka, a bledi egyezmény a kisantant-államokkal, a Révkomáromban zajló csehszlovák–magyar tárgyalások, illetve az első bécsi döntés.
Az 1938. november 21-i német-olasz demars miatt Kárpát-Ukrajna tervezett megrohanásától az Imrédy-kormánynak el kellett állnia. A sors fintora, hogy nem sokkal a felvidéki bevonulás után – igaz, német nyomásra – Imrédy eltávolítja Kányát a posztjáról, amit diplomatikusan fogalmazva megromlott egészségi állapotával indokolnak. 1935. október 4-én Horthy örökös felsőházi taggá nevezte ki. A II. világháború idején a Bethlen–Kállay vezette politikai csoporthoz tartozott. Szálkás, csipkelődő, szellemi tudásából adódó fölényes stílusa magányossá tette.
Élete vége felé egészsége egyre romlott. Súlyos vesebaj gyötörte, mint egykor Gömbös Gyulát. A Gömbös-kormány alkalmazottja volt a hétfalusi Tóthpál Dániel (1907. december 11–1936. június 10.) író és ügyvéd is, aki szintén elkötelezett híve volt Kánya politikájának. Érdekes, hogy őt is veseelégtelenségtől a gyomormérgezésig Gömbössel és Kányával egy időben, és majdnem egy helyen kezelték. Végül Tóthpál Dániel májelégtelenségben halt meg, mielőtt Rómában a jogi disszertációját megvédhette volna. Kánya kórházi ápolásra szorult, ami a front közeledtével egyre nehezebbé vált.
A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, Sopronkőhidára internálták, ahonnan már csak meghalni engedték haza. Budapest ostromát a Budán lévő Szikla kórházában vészelte át, ott is halt meg, a Budai vár eleste után, 1945. február 28-án. A szovjet megszállást lényegében nem élte meg. Eltűnt a magyar közélet egéről, melyet sokáig üstökösként világított be, ahogy eltűnt az élete során összegyűjtött mesés vagyona is.
A Nemzeti Kegyeleti Bizottság (Magyar Közlöny 2004/184. szám 14292. oldal) a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a soproni Régi Szent Mihály-temető VI. fal 19-20. sírjában eltemetett Kánya Kálmán külügyminiszter nyugvóhelyét. A család rokonsága jelenleg nem él Sopronban. A sírt a város önkormányzata és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagsága halottak napján rendszeresen megkoszorúzza.
Szerző: Bencze Mihály
Aki komolyan veszi a saját vallását, komolyan tudja venni a másikat a maga vallásosságának megélésében, el tudja fogadni, hogy ő azon az úton keresi az üdvösségét – jelentette ki a lapunknak adott interjúban Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész.
Tanár úr, az osztályból 18-an vették az érettségit! – jelentette büszkén az egyik tanítványom, amikor az eredményekről érdeklődtem. Nem ez volt a legalkalmasabb pillanat, hogy a magyartalan megfogalmazásra felhívjam a figyelmét, de ez az egyetlen mondat nagyon sok mindenről árulkodik.
Kétszáz éve született Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” (1818. július 1. – 1865. augusztus 13.). Tragikus sorsú orvos, akinek a temetésén sem kollégái, sem családtagjai nem jelentek meg.
A kolozsvári Mátyás-napok, majd a sepsiszentgyörgyi Szent György Napok után egyre több erdélyi helyszínen találkozhatnak majd az érdeklődők Mátyás királyt és korát idéző programokkal, rendezvényekkel. Az Erdély-szerte esedékes megemlékezésekről a budapesti Magyarság Háza igazgatóját, Csibi Krisztinát kérdeztük.&a
Marosvásárhelyi és bukaresti peres tapasztalatom alapján a leghatározottabban ki merem jelenteni azt, hogy a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés jövője jogi eszközökkel nem biztosítható.
‚Oktatótársaim és a magyar hallgatók nevében ma is azt vallom: mi szinte minden lehetségeset megtettünk a demokrácia keretei között, szűkösnek bizonyuló eszköztárunkból ennyire tellett. A helyzet meghaladott bennünket. Mi, tanárok és diákok elsősorban a magyar oktatás lehetőségének a megteremtésében vagyunk, lehetünk felelősek. A kisebbs&am
Nem jogi, hanem politikai döntés kérdése, hogy mennyire állítható a nemzetközi jog a kisebbségvédelem szolgálatába – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Szalayné Sándor Erzsébet, az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye tanácsadó bizottságának tagja.
Újabb székelyföldi bemutatókörúton ismerheti meg a nagyközönség a napokban Sántha Attila nemrég napvilágot látott Bühnagy székely szótárát. A kötet megszületéséről, a gyűjtőmunkáról, a székely nyelvi örökségről kérdeztük Sántha Attilát.
A vers műfordítás egy ismeretlen nyelvből, a Kárpát-medencében írott mai irodalom egyre inkább szervesülő közegnek tekinthető, és fontosak az olvasókkal való személyes találkozások – ezt vallja többek közt Karácsonyi Zsolt kolozsvári költő, aki március 15. alkalmával vett át József Attila-díjat Budapesten.
Mindenki másként látja, fogja fel és értelmezi a valóságot. Amit látunk, képlékeny, és ha csak kicsit is más szögből próbáljuk nézni mindazt, ami körülvesz bennünket, máris változik a perspektíva, módosulhatnak nemcsak benyomásaink, de véleményünk is.
Látogatottsági adatok