Johannis és a román államhoz lojális német mítosza

A szász gyökerekkel rendelkező liberális pártelnök szerint először történik meg, hogy egy jelentős politikai erőt képviselő román pártszövetség egy etnikai kisebbséghez tartozó politikust jelöl a legmagasabb állami tisztségre.

Az MTI-nek a politikusról készített összeállítása emlékeztet, a most 55 éves Johannist először 2000-ben, a német fórum jelöltjeként választották Nagyszeben polgármesterévé. Vezetése alatt a város látványos fejlődésnek indult, a városházán egymásnak adták a kilincset a külföldi befektetők, Nagyszeben 2007-ben Európa kulturális fővárosa volt.

A polgármestert a PNL korábbi elnöke, Crin Antonescu hozta a bukaresti nagypolitikába. 2009 őszén az ő kezdeményezésére javasolták Johannist miniszterelnöknek a Traian Băsescu államfő ellen összefogó szociáldemokraták és liberálisok. A nagyszebeni polgármester ugyancsak Antonescu hívására mondott le 2013 februárjában az FDGR elnökségéről, és lépett be a liberális pártba, ahol egyből elnökhelyettesi tisztséget kapott. Idén Antonescu hátat fordított a Victor Ponta kormányfő vezette szociáldemokratáknak, és immár a baloldal ellen fogott össze a jobbközép Demokrata-Liberális Párttal (PDL), majd lemondott a PNL elnökségéről.

A párt legnépszerűbb politikusaként júniusban Klaus Johannist választották a PNL elnökévé. A közvélemény-kutatá­sok szerint most neki van a legnagyobb esélye, hogy legyőzze Pontát a novemberi elnökválasztáson, így nem okozott meglepetést, hogy Johannis lett a PNL és PDL által létrehozott választási szövetség, az ACL államfőjelöltje.

Bár a személyes honlapját Klaus­johannis.ro doménnéven működ­tető politikus újabban – a román kiejtést megkönnyítendő – Io­han­nisként írja nevét, szász gyökereit sosem tagadta meg. Felmenőiről egy interjúban elmondta: a Jo­hannisok a Nagyszeben melletti Nagydisznódról (Cisnădie, németül Heltau) származnak, családfája pedig a 16. századig vezethető vissza. Politikai ellenfelei Johannis német nemzetiségét a hiteltelenítésére, a román állam iránti lojalitása megkérdőjelezésére próbálják felhasználni.

A témát Victor Ponta is többször szóba hozta, egyebek mellett államfőjelöltsége hivatalos bejelentése alkalmával. Azt mondta: semmi gondja azzal, ha egy elnökjelölt nem román és nem ortodox vallású. „Azt sem szeretném azonban, hogy valaki a saját hazámban azzal vádoljon, vagy hibaként tüntesse fel, hogy román vagyok és ortodox. Így születtem, így fogok meghalni, büszke vagyok erre, és azt hiszem, tiszteletet érdemlek ezért” – jelentette ki a szociáldemokraták államfőjelöltje.

Klaus Johannis egy – Romániával szembeni hűségét firtató tévéműsorban – rámutatott: lojalitására a legjobb bizonyíték, hogy a kivándorlást választó szüleivel és a szász közösség többségével szemben ő sosem akart elmenni Romániából, felesége pedig román nemzetiségű. Az elemzők egyetértenek abban, hogy Johannis politikai karrierjében – a helyi közigazgatásban elért eredményei mellett – német mivolta is szerepet játszott.

A Gândul.info vezető publicistája, Cristian Tudor Popescu szerint Johannis a szűkszavú, megfontoltan beszélő, roppant komoly ember, a „német mítosz” megtestesítője a románság számára. A nagyszebeni német középiskola egykori fizikatanárá­ból főtanfelügyelő-helyettessé lett, majd polgármesterré választott Johannisba vetett bizalom kétségtelenül nemzetiségének is szólt.

Nagyszeben túlnyomórészt román lakossága ugyanis szinte ismeretlenként adta kezébe a város kulcsát, csak azért, mert a német érdekképviselet jelölte, s nemcsak őt választotta meg immár negyedik alkalommal a város élére, hanem a német fórumot is kétharmados többséghez juttatta a városi önkormányzatban és abszolút többséghez a megyei közgyűlésben.

Ha a románok jobban bíznak a németekben, mint az országban élő magyar kisebbségben, az nemcsak azért van, mert a németek olyan kevesen maradtak, hogy már nem kell tartaniuk tőlük: a rokonszenv történelmi okokra is visszavezethető. A 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a magyarok mind az osztrák katonaságot segítő erdélyi szászokkal, mind pedig a bécsi udvar által a szabadságharc ellen kijátszott erdélyi románokkal szemben találták magukat. 1918-ban a szászok is támogatták Erdély Romániához csatolását.

A románok azt a felvirágzást is elismeréssel emlegetik, amelyet az elődeik által meghívott Hohenzollern-dinasztia uralkodása idején ért meg Románia 1866 és 1947 között. A többnyire evangélikus szászok ősei a mai Luxemburg és Belgium területéről több mint 800 éve érkeztek Erdélybe, a katolikus svábokat a 18-adik században Mária-Terézia telepítette a Bánságba.

A második világháború idején Ion Antonescu marsall megállapodott Hitlerrel abban, hogy a romániai németeket a Wermacht sorozza be: a túlélők közül sokan nem tértek haza. Az otthon maradottak közül sokakat a kollektív bűnösség elve alapján a kommunisták Szibériába deportálták, vagy kényszerlakhelyre űzték.

Így már az 1950-es évekre megfeleződött a romániai németek száma. Később a Nicolae Ceauşescu vezette kommunista Románia egyszerűen eladta a szászokat és svábokat a Német Szövetségi Köztársaságnak (NSZK), amely – a német közszolgálati rádió szerint – több mint egymilliárd márkát fizetett 1968 és 1989 között kitelepedésük jóváhagyásáért. 1990-re negyedmillió német maradt Romániában: túlnyomó többségük a rendszerváltás után kivándorolt. A két világháború között még 800 ezer német élt Romániában – mára 36 ezren maradtak.