Jog és erkölcs a közéletben

Az idők folyamán a kőtáblákon összefoglalt erkölcsöt fokozatosan jogszabá­lyokba foglalták, kodifikálták, az egyértelműség és kiszámíthatóság követelményeként pedig szövegközpontúvá, algoritmizálhatóvá tették a pozitív jogot. Bár ezáltal kétségtelenül könnyebb lett az ítélkezés, viszonylagossá váltak bizonyos erkölcsi értékek.

Mivel a jog nem képes mindent szabályozni, egyre többen élnek vissza a joghézagok kínálta lehetőségekkel. Teret hódított a felfogás, miszerint ha hivatalosan csak azt büntetik, amit a jogszabályok bűnnek minősítenek, akkor amit a törvény nem tilt, azt ki lehet játszani, az lehet erkölcstelen, de mégis jogszerű marad.

A jogalkalmazás terén is gyakori a törvény betűjének erkölcsbe ütköző kijátszása. Ilyen például a bűncselekményekkel vádolt közéleti szereplők hiedelme, hogy az elkövetett lopás vagy korrupció csak akkor számít erkölcstelennek, ha azt a bíróság jogerősen megállapítja és bünteti. Addig pedig (a nyilvános bizonyítékok súlyától függetlenül) a gyanúsított tisztségviselő a büntetőeljárás teljes tartama alatt, akár évekig zavartalanul a helyén marad, dacolva a közvélemény ellenkező erkölcsi megítélésével, mivel ezt a törvény nem tiltja.

Romániában a törvény betűjének jó erkölcsbe ütköző kijátszása nem előzmény nélküli jelenség. A régi rendszer haszonélvezői, akik már akkor sem az eszmékhez, hanem a zsákmányhoz ragaszkodtak, az új rendszerben is megtalálták a kiskapukat, és eleinte óvatosabban, majd egyre gátlástalanabbul garázdálkodtak. Az 1989–90-ben bekövetkezett eseményeket igen sokan nem rendszer-, hanem módszerváltásnak tekintették. Nem mellékes, hogy a jog betűjét fetisizálva a jogrendszer is segített az erkölcstelen haszonszerzésben.

A jog és erkölcs közötti ellentmondás az elmúlt húsz évben egyre nőtt, és oda vezetett, hogy igen sokan gondolják úgy, miszerint a rendszerváltást elfuseráltuk. A korrupció és a közvagyon dézsmálása egyre nagyobb méreteket ölt, az ügyészségek és a bíróságok nem bírják a terhelést, az eljárások nyúlnak, mint a rétestészta, miközben a gyanúsított és vádlott politikusok százai (szenátorok, képviselők, kormánytisztviselők, pártvezérek, helyi potentátok) nemhogy eltűntek volna a közéletből, hanem az ártatlanság vélelmére hivatkozva inkább áldozatnak igyekeznek feltüntetni magukat.

Az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelve egy jogi kategória, miszerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, míg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozattal meg nem állapította. Ez azonban csak jogi védelmet biztosít, de semmiképpen nem jelent erkölcsi feddhetetlenséget a bűnvádi eljárás alá vont közéleti szereplők számára, akikkel szemben eleve magasabbak az erkölcsi elvárásaink, de akik nagy buzgalommal takaróznak az ártatlanság vélelme jogi fogalmával, még mielőtt a bíróságon bizonyították volna ártatlanságukat.

Ami a bizonyítás terhét illeti, álljon itt a magyar Alkotmánybíróság e tekintetben hozott elvi állásfoglalása: „A valóság bizonyítása esetén megfordul a büntetőeljárás alkotmányos alapelvéből, az ártatlanság vélelméből következő bizonyítási főszabály, azaz a bizonyítás terhét az viseli, aki ellen folyik a büntetőeljárás. A közhatalmat gyakorlók, illetve a közéleti szereplők tekintetében a valós tények feltárását, még ha az alkalmas is e személyek társadalmi megbecsülésének csorbítására, minden esetben közérdekűnek kell tekinteni.” (1994/36. sz. AB-határozat.)

A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított közéleti szereplők távozása nem csupán erkölcsi, de egyben politikai kultúra kérdése is. A nyugati demokráciákban a meggyanúsított tisztségviselők rendszerint azonnal távoznak, meg sem várják a vádemelést. Ezzel szemben nálunk nemcsak hogy nincsenek lemondások, de a romániai parlament a mentelmi jog révén gyakorta védőgyűrűt von a korrupcióval gyanúsított tagjai köré, az „ártatlanság vélelme” ürügyén.

A korrupcióval vádolt közhatalmat gyakorlók tisztségben maradása nem csupán az illetők erkölcsi problémája, de kihat a társadalom, az ország egészségére, hitelére is. A közéletet fertőző bűnözés mértéke miatt egyre jobban feszülő indulatok az utóbbi időben agresszív tüntetésekben kerestek utat, a korrupció megállítását, a felelősök elszámoltatását és a korrupcióval vádolt politikusok haladéktalan távozását követelve. A korrupt kormány távozott, de számos többi, a jog betűjével takarózó, korrupciós ügyletekkel gyanúsított közéleti szereplő a helyén maradt. Közéleti tisztaságunk érdekében véget kell vetni a jog és az erkölcs kettősségének.

Dr. Gulyás József

A szerző nagyváradi jogtanácsos