Hol rontotta el a Fidesz?

Ha a szakértők jól számolnak, Magyarország 1989–1990 utáni történetében először fordul elő, hogy valamely kormány (koalíció) meghosszabbíthatja mandátumát. A számítások ugyanis azt igazolják, hogy az országgyűlési választások második fordulójában a Fidesz–KDNP választási szövetség nem lesz képes ledolgozni az MSZP-vel szembeni kétszázalékos hátrányát.

Benkő Levente

Benkő Levente

2006. április 14., 00:002006. április 14., 00:00

Hasonló helyzet 2002-ben is előfordulhatott volna, csakhogy a Fidesz–MDF választási koalíció érzésem szerint túl korán hátradőlt a székben, az eredmény ismert. És a Fidesz most is elkövetett néhány olyan hibát, amelyre a jelek szerint ráfizet.
Érzésem szerint retorikájában a Fidesz túl magasra helyezte a mércét. Rendben van, fel kell vázolni az elképzeléseket, meg kell fogalmazni a programot, a szándékot, de ezt közérthetővé kell tenni. Magyarán: meg kell keresni azt a mindenki által elérhető és megérthető közös nevezőt, közös nyelvezetet, amely lehetővé teszi, hogy a politikával és a másmilyen kérdésekkel tisztában levő, tájékozottabb emberek mellett azok is megértsék a szándékot, akiknek amúgy nincs különösebb politikai, gazdasági kultúrája, mert sokkal inkább az élet prózaibb kérdései foglalkoztatják. Azt hiszem, a Fidesz nem szólt olyan közvetlen nyelven az emberekhez, hogy megértesse, mit és hogyan akar. Nemcsak a szavazótáborához kellett volna szólnia, hiszen az amúgy is biztos voks és háttér, hanem elsősorban a bizonytalanokhoz.
A panelprolizás pedig végzetesen rossz megfogalmazás volt. Kelet-Közép-Európában, de talán másutt is igen sokan élnek panellakásokban – sokan kényszerből teszik, és bizonyára vannak, akiknek ez tökéletesen megfelel. Végzetesen nagy hiba volt egyszerűen lepanelprolizni őket, ráadásul pejoratív tartalommal és éllel.
Ugyanilyen hiba volt Mikola Istvánt jelölni a Fidesz miniszterelnök-helyettesének. Hiszen a politikus volt egészségügyi miniszterként most reflektorfénybe kerülve támadások kereszttüzében áll, ráadásul az ő nevéhez kötik azt is, hogy az iskolában vissza kell vezetni a körmösözést. Szülőként mondom: a gyermek néha megérdemel egy-egy atyai nyaklevest, de csak akkor, amikor ez elkerülhetetlen és főleg: otthon, a négy fal között. Ezt viszont nem kell népszerűsíteni, mert ellenhatást, ellenérzést vált ki.
Legalább ekkora hibának tartom a Budapest minisztérium felállításának ötletét. Ez ugyanis pont az ellenkezőjét sejteti, mint amiről Orbán Viktor beszél. Magyarországon ugyanis talán évszázados „hagyomány”, hogy van A Főváros, és van a vidék. Ha úgy tetszik, teljesen kívülállóként is irritál, hogy minden Budapestről szól, a vidék pedig csak olykor bukkan fel. Rosszmájúan fogalmazva, ha A Fővárosban egy kutya odapiszkol a járdára, már téma, ezzel szemben, ha Győrben, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon – a kisebb városokról és falvakról nem is beszélve – valami komoly rendezvény van, egyáltalán történik valami jó, azt általában meglehetősen nagy csend övezi. És legfeljebb csak akkor beszélnek, írnak ezekről, ha a hír negatív, ha árvíz, gyilkosság, rablás történik, mintha a vidék valami mellékes, szürke limlom lenne. Maga a Vidékfejlesztési Minisztérium korábbi felállítása is hiba volt, hiszen egyszerűen Magyarországban – és magyarságban – kellene már végre gondolkodni. Az amúgy is rossz beidegződésre Orbán Viktor most rálicitál: a Budapest-minisztérium tervének az emlegetésével ugyanis a „vidéki” adófizető polgárban joggal fogalmazódik meg, hogy az ő pénzéből minek létrehozni olyan újabb minisztériumot, újabb pénzfaló gépezetet, amely ráadásul nem őt szolgálja? Budapesti szemszögből pedig a minisztérium létrehozásával éppen az önkormányzatiság sérül, csökken a budapesti önkormányzat hatásköre. Mert nehezen hihető, hogy a képzelt minisztérium – miként bármelyik – csak pénzt fektet be, és csak ad, de nem kér számon, nem szól bele annak felhasználásába.
Végül, de nem utolsósorban: nem biztos, hogy osztatlan sikert aratott Orbán Viktornak a családját, illetve a családot mint a társadalom alapját jelentő intézményt népszerűsítő választási klipje. Hiszen Magyarországon igen sokan elavult építménynek tekintik a családot, igen sokan emiatt is függetlenként élnek, és ezen aligha akarnak vagy tudnak változtatni. A családot népszerűsítő klip láttán tehát igen sokan gondolhatják: számukra ez eleve elutasított vagy elérhetetlen minta, őket kizárja ez az üzenet.
Súlyos hibának tartom olyan markáns és hasznos emberek háttérbe szorítását – háttérben maradását? –, mint Pokorni Zoltán vagy/és Németh Zsolt. Mindketten az emberek nyelvén beszélni, közvetlen hangot megütni tudó, az imént említett, mindenki által elérhető és megérthető közös nevezőt, közös nyelvezetet megfogalmazni képes politikusok, háttérben tartani őket több mint fényűzés.
A Fidesznek azon is el kell gondolkodnia, hogy a következő választáson Orbán Viktor helyett valaki mást indítson a miniszterelnöki tisztségért. Nem bántani akarom őt, de egy új arc, egy új hang iránt talán jobban fel lehetne kelteni a szimpátiákat. Attól még, picit a háttérben maradva, Orbán is sokat tehet a Fideszért, a nemzetért.
(A szerző lapunk munkatársa.)
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei