Hûvös vegyületek a krónikus fájdalom ellen

Az Edinburgh Egyetem kutatói megfejtették a hûsítõ hatású vegyületek fájdalomcsillapító hatásának hátterében álló mechanizmust. Ha a klinikai kísérletek is pozitív eredménnyel zárulnak, akkor a felfedezés új utakat nyithat a krónikus fájdalom csillapításában.

Gazda Árpád

2006. szeptember 01., 00:002006. szeptember 01., 00:00

Már eddig is köztudott volt, hogy eredményesen csillapíthatjuk fájdalmunkat, ha hûvös, nedves ruhával, jéggel, vagy akár mentalevéllel dörzsöljük a halántékunkat, az azonban mindeddig rejtély maradt, hogy mitõl hatásos ez a módszer. Susan Fleetwood-Walker és munkatársai azonban nemrég olyan felfedezést tettek, amely magyarázatot ad a jelenségre. Ez a kutatók szerint új reményt jelenthet azok számára, akik krónikus fájdalomban szenvednek (krónikus fájdalomnak tekinthetõ a hat hónapja, vagy annál régebben fennálló fájdalom).
Ismert, hogy a bõrben található egyes idegvégzõdések olyan receptorokat tartalmaznak, amelyek érzékenyek a hõmérsékletváltozásra, és azt is érzékelik, ha olyan élelmiszerek érintkeznek a bõrünkkel, amelyeket a „forró” vagy a „hûvös” jelzõvel szokás jellemezni (elõbbire jó példa a chili, utóbbira pedig a menta). Az egyik ilyen receptor, az úgynevezett TRPM8 a nyolc- és a tizenkét fokos hõmérsékleti tartomány felismerésében segíti a szervezetet, továbbá a mentolhoz hasonló vegyületek – például a rendkívül hûvös érzetet keltõ icilin nevû anyag – szintén aktiválják ezt a receptort.
A Current Biology címû folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók patkányokon vizsgálták a „hidegreceptorok” és a fájdalomérzet kialakulása közötti kapcsolatot. A kísérlet során krónikus fájdalmat idéztek elõ az állatokban, majd igen kis koncentrációban icilint fecskendeztek a gerincvelõbe. Ezt követõen megfigyelték a végtagok fájdalmas ingerlésére adott reakciókat, és azt tapasztalták, hogy az icilinnel kezelt állatok a nem kezelt állatokhoz képest több mint háromszoros terhelést képesek elviselni.
„A hideg érzékeléséért felelõs receptorok az aktivációt követõen a megfelelõ idegeken keresztül jeleket küldenek a gerincvelõbe. A receptorokat hordozó sejtek idegvégzõdései a gerincvelõben hozzáérnek a fájdalom továbbításáért felelõs idegekhez, ami meggátolja, hogy azok az agy felé továbbítsák a fájdalomról szóló információkat” – mondta Fleetwood-Walker.
A kutatócsoport abban reménykedik, hogy az általuk megfigyelt mechanizmus az emberi szervezetben is hasonlóképpen mûködik: ebben az esetben új gyógymódot lehetne kifejleszteni a krónikus fájdalomban szenvedõ betegek számára. A krónikus fájdalom sok esetben az idegek sérülésének következtében lép fel (ez tapasztalható például ízületi gyulladásnál (arthritis), illetve amputáció után, a fantomvégtagok fájdalmakor), a sérült idegek pedig a megfigyelések szerint több TRPM8-receptort tartalmaznak, ami a hidegérzetet keltõ vegyületek megfelelõ célpontja lehetne. A többségében jól kezelhetõ akut fájdalom esetében viszont semmiképpen sem lehetne alkalmazni a módszert, mivel ez nem érinti a TRPM8-receptorokat.
Amennyiben a klinikai kísérletek is pozitív eredménnyel zárulnak, akkor a végsõ cél olyan oldat vagy kenõcs kifejlesztése lesz, amely kiiktatná a krónikus fájdalom kezelésére jelenleg alkalmazott gyógymódok – például a morfiumos kezelés – nem kívánt mellékhatásait.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei