Egy szlovák–magyar megbékélés esélyei

Sólyom László magyar és Ivan Gasparovic szlovák elnökkel közölt párhuzamos interjút a napokban a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A konzervatív német napilap bevezetőjében azt írta: a két ország közötti kapcsolatok továbbra is és egészen a legmagasabb szintig feszültek. A két ország államfője egyaránt a másik felet teszi felelőssé a rossz viszonyért. A Sólyom Lászlóval interjút készítő Reinhard Olt utalt arra, hogy az Európai Unióban nincs még két olyan ország, amely olyan rossz viszonyban volna egymással, mint Magyarország és Szlovákia.

Arra a kérdésre, hogy ki a felelős mindezért, Sólyom László kifejtette: valamennyi szomszédos országgal – beleértve Szlovákiát is – mindig a jó kapcsolatok mellett foglalt állást. A kapcsolatok rosszabbodásának több állomása volt azóta, hogy a szlovák kormányfő koalíciót kötött a szélsőséges nemzeti párttal. Azóta a szlovák állam több olyan lépést tett, amely hozzájárult a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok helyzetének rosszabbodásához.

Példaként hozta fel a Benes-dekrétumok megerősítését, a magyar tankönyvekre vonatkozó törvénytervezetet és a legutóbb elfogadott nyelvtörvényt. „Az azonban, hogy augusztus 21-én nem utazhattam be Szlovákiába, az említettek után is meglepetés volt” – fogalmazott a magyar államfő. Sólyom László emlékeztetett arra, hogy tervezett komáromi látogatását kezdetben szándékos provokációnak nevezték, azután pedig szlovák részről különböző vádaskodások következtek.

„A gyakran említett párhuzam a tervezett komáromi látogatásom és a Varsói Szerződés államainak 1968. augusztus 21-i bevonulása között számomra egyáltalán nem értelmezhető” – szögezte le a köztársasági elnök, aki arra a kérdésre, hogy miért nem mondta le látogatását, miután Fico szlovák miniszterelnök „nemkívánatos személynek” minősítette, kijelentette: amennyiben elállt volna utazási szándékától, elismerte volna a szlovák vádaskodások indokoltságát.

Sólyom: nincsenek revíziós céljaink

A magyar államfő értetlenségét fejezte ki a szlovák miniszterelnök vádaskodásaival, egyebek között azzal kapcsolatban, hogy látogatása, az István király szobrának leleplezésén való tervezett részvétele Szlovákia szuverenitásának megsértését jelentette volna. Rámutatott: Szlovákia nagyon sok, magyarok lakta helységében található István-szobor. Ezek a szobrok a két ország közös történelméről tanúskodnak, és nem a magyar államiság demonstrálásáról van szó.

Emlékeztetett arra is: Magyarország István király idején többnemzetiségű állam volt és máig az maradt. A történelem során többször előfordult, hogy magyarok az ország határain kívül éltek. Ez azonban nem változtatott azon, hogy kulturális és nyelvi egységet alkottak. „Ezt az egységet ma is és a jövőben is meg szeretnénk őrizni” – fűzte hozzá, utalva arra: ennek hangsúlyozása semmiképp nem jelenti területi igény hangoztatását. Sólyom szerint nem felel meg a valóságnak, hogy a magyarok nem lennének elégedettek a határokkal. A revíziós politika a két világháború között létezett – emlékeztetett az államfő, egyszerűen abszurdnak nevezve, hogy Magyarországnak ma revizionista célokat tulajdonítsanak.

„Egyértelmű, hogy a magyaroknak lojálisaknak kell lenniük azzal az állammal szemben, amelynek területén élnek, és integrálódniuk kell” – fogalmazott az államfő, hozzátéve: Európának ebben a térségében azonban nem jöhetnek létre etnikailag és nyelvileg homogén nemzetállamok.

A szeptember elsején életbe lépett nyelvtörvényre vonatkozó kérdésre Sólyom László kifejtette, hogy az nyilvánvaló módon korlátozza a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségét Szlovákiában. Ez pedig két- és többoldalú egyezmények megsértését jelenti. A köztársasági elnök úgy értékelte, szlovákiai beutazásának megtagadásával európai uniós jogot sértettek. Az azzal kapcsolatos indoklás nem felel meg azoknak az igen pontosan meghatározott kivételeknek, amelyek esetében meg lehet tiltani a szabad átkelést egy schengeni határon. Ezt a jogsértést tisztázni kell, hogy el lehessen kerülni a hasonló eseteket.

„Ezért meg kell fontolni egy szerződésszegési eljárás lehetőségét az Európai Bíróság előtt” – jelentette ki. Sólyom László igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy az Európai Uniónak foglalkoznia kellene-e a vitával, hangsúlyozva, az ügy az Unió hatáskörébe tartozik. „Az Európai Unió már nem szén- és acélközösség, hanem az állampolgárok szabadságjogait biztosítani hivatott értékközösség” – fogalmazott az elnök, emlékeztetve arra is: az eset épp azokban a napokban történt, amikor Magyarországon az NDK-menekültek előtti határnyitást ünnepelték.

„Ez a szimbolikus évforduló, nem 1968” – fűzte hozzá a köztársasági elnök, utalva arra: 1989 óta a szovjet tömb államai az EU tagjai lettek, és eltűntek a határállomások. „Vigyáznunk kell arra, hogy ne alakuljanak ki újabb határok, sem az anyanyelv használatát, sem a személyek akadálytalan mozgását illetően. Az Unió nem fordíthatja el a fejét, ha egyik tagállamában korlátozzák – sőt egyenesen büntetik – az anyanyelvhasználatot” – jelentette ki a köztársasági elnök.

Gasparovic Antall Józsefet is kárhoztatja

Ezzel szemben Ivan Gasparovic szlovák elnök provokációnak tartja Sólyom László tervezett révkomáromi látogatását, utalva arra, hogy a magyar államfő ehhez hasonlót már Romániában és Szerbiában is tett. A Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjúban azzal vádolta a magyar elnököt, hogy hazája nemzeti ünnepét a független Szlovák Köztársaság területén kívánta ünnepelni. Ráadásul azon a napon, amelyen 1968-ban a Varsói Szerződés országainak, köztük Magyarországnak a hadseregei megszállták Csehszlovákiát.

„Elképzelhetetlennek” nevezte, hogy egy másik ország államfője ilyet tegyen, úgy vélekedve, hogy Sólyom a „nagy hős” szerepében tetszeleg. A szlovák elnök utalt arra, hogy Szlovákia tagja az EU-nak és a NATO-nak, és teljesíti ebből fakadó kötelezettségeit. Szavai szerint sikere következménye annak is, hogy a Cseh Köztársaságtól való leválás méltósággal következett be, és egymással szemben nem támasztottak területi követeléseket.

„Magyarországon azonban egyre több az olyan hang, amely a trianoni szerződés érvénytelenítését követeli” – fogalmazott Gasparovic, aki szerint ezek a területi igények nemcsak Szlovákiát, hanem több európai országot is érintenek. Ennek kapcsán emlékeztetett arra, hogy Antall József, a rendszerváltás utáni első magyar miniszterelnök 15 millió – azaz a világon élő összes magyar – miniszterelnökének vallotta magát, és ezt mondta Orbán Viktor is.

„Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke pedig arról beszél, hogy Magyarország északon nem Szlovákiával határos, hanem Magyarországgal” – hangoztatta a szlovák államfő, leszögezve, hogy ezek elgondolkoztató jelek. Gasparovic szerint Szlovákia alapvetően ellenzi, hogy a kialakult problémát nemzetközi síkra tereljék. „Azt egyedül kell megoldanunk” – jelentette ki, hozzátéve: üdvözli azonban az Európai Unió, az ENSZ és más szervezetek hozzájárulását a megállapodás megkönnyítéséhez. Az elnök kijelentette, jól ismeri az ország magyarok lakta déli régióit.

„Mindig mondtuk, hogy az állampolgárok közötti kapcsolatok ott egészen mások, mint a politikusok közötti viszony. Ezeknek a kapcsolatoknak ártanak azonban a politikai nyilatkozatok mindkét fél részéről” – fogalmazott Gasparovic, aki szerint azokhoz nem Szlovákiában adták meg a kezdő lökést. Egyúttal aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a magyar politika negatív irányba mozgósíthatja a kisebbségeket.

Ennek kapcsán emlékeztetett a nyelvtörvény elleni, a dunaszerdahelyi stadionban tartott nagygyűlésre, sérelmezve az ott elhangzott szlovákellenes nyilatkozatokat, a Nagy-Magyarországot ábrázoló térképeket és a magyar zászlókat. Gasparovic szerint semmilyen közvetítés nem járhat eredménnyel, amíg követelések hangoznak el a trianoni szerződés revíziójára vonatkozóan. „Be kell látnunk, hogy ezek a követelések nem jók sem Szlovákia, sem Magyarország, sem Európa számára” – hangoztatta a szlovák elnök.

Közvetítsen semleges fél?

Mindkét részről túl sok az indulat a szlovák–magyar kapcsolatokban és ez akadályozza a kétoldalú viszony javítását, a feszültség csökkentését a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) Szlovákia-szakértője szerint. Az MTI-nek adott interjújában Julian Panke meggyőződésének adott hangot, hogy megfelelő politikai lépésekkel ez a feszültség mérsékelhető. A társaság szigorú semlegességét hangsúlyozva a szakértő úgy ítélte meg, hogy Sólyom László magyar államfő szlovákiai beutazásának megakadályozása a pozsonyi kormány részéről minden kétséget kizáróan jogsértés volt, hiszen az EU-ban semmilyen körülmények között sem fogadható el, hogy egy tagállam egy másik tagország elnökének látogatásával kapcsolatban ilyen drasztikus lépésre szánja el magát.

A DGAP szakértője ugyanakkor támogatásáról biztosította a szlovák fél álláspontját, úgy ítélve meg: nem helyes, hogy a magyar állam legfőbb közjogi méltósága a magyar nemzeti ünnepen – vagy az ünnepnap közvetlen közelében – immár nem először a szlovákiai magyar kisebbséghez közel álló helységet keres fel. „Ezt diplomáciai ügyetlenségnek tartom” – fogalmazott Julian Panke. Szlovákia – mint utalt rá – Magyarországgal ellentétben nagyon fiatal állam, az államiság alapjában véve 1993-ban kezdődött, ezért minden, a nemzetiségeket érintő kérdés jóval nagyobb érzékenységet vált ki, mint a nyugat-európai országokban. Mindez szavai szerint a hoszszú közös történelemre is visszavezethető, amelynek jelentős része igen fájdalmas a szlovákok számára.

„A magyar köztársasági elnök helyében nem hagytam volna magam rábeszélni arra, hogy Szent István szobrának avatásán egy túlnyomóan a magyar kisebbség által lakott szlovák városban ezen a napon vegyek részt” – jelentette ki Julian Panke. A szóban forgó nappal kapcsolatban a szakértő nyomatékosan a magyar nemzeti ünnepre utalt, egyszerűen „badarságnak” nevezve azt a szlovák indokot, amely a látogatás elutasítása kapcsán a hajdani Varsói Szerződés tagállamai – köztük Magyarország – 1968-es csehszlovákiai évfordulójáról beszélt. „Nem is tudom, hogy Gasparovic elnök úrnak hogyan is támadhatott az az őrült ötlete, hogy az 1968. augusztusi bevonulást a szoboravatással hasonlítsa össze” – fűzte hozzá, mindezt hasonló „diplomáciai ügyetlenségként” említve, mint a látogatás időzítését.

A közelmúltban elfogadott szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban a szakértő azt hangoztatta, hogy nem ismeri annak jogi vetületeit, annak kapcsán csak szlovák benyomásokkal, illetve értékelésekkel találkozott. Ezek alapján úgy ítélte meg, hogy a szlovák lakosság többsége a nyelvtörvény, illetve az abban foglalt radikális szabályozások ellen van. „A legtöbb szlovák, akivel beszéltem, nem tartotta helyénvalónak a törvényben foglaltakat, és ugyanez vonatkozott a tankönyvekkel kapcsolatos, a magyar elnevezéseket érintő szabályozásokra is” – jelentette ki Panke, hozzátéve: erre is az vonatkozik – mint a konfliktus többi területére –, hogy a vitát mielőbb indulatoktól mentessé kell tenni.

A szakértő úgy vélekedett, a kialakult feszültség nem kizárólag kétoldalú ügy, ugyanakkor azzal sem értett egyet, hogy a konfliktus megoldását kizárólag az Európai Uniótól kellene várni. Ez utóbbi kapcsán annak a nézetnek adott hangot: Brüsszel nem is érti igazán, hogy a két országban milyen a helyzet, és ezért nem rendelkezhet megfelelő érzékenységgel a feszültség kezelésére.

Fontosnak nevezte ugyanakkor, hogy az Európa Tanács foglalkozzék a kisebbségek helyzetével és ehhez megfelelő eszköztárral rendelkezzék. Másrészt pedig megfontolásra érdemesnek minősítette azt a javaslatot, hogy egy semleges, mindkét fél által elismert és elfogadott személyiséget – lehetőleg Ausztriából – kérjenek fel közvetítésre.

A kisebbségi biztos tisztségének létrehozását viszont elvetette, úgy vélekedve: nem reális az, hogy két ország közötti kisebbségi problémát egy külső személyre bízzanak, utalva arra, hogy végső soron az adott két állam belügyéről van szó. „Szlovákia, de Románia is minden bizonnyal egy ilyen javaslat ellen szavazna” – fogalmazott a szakértő.