Boldog vagyok, ez vonzza az embereket

– A hippikorszak végén volt fiatal. Hogy lett egy dán fiatalemberből buddhista láma?
– Amikor kisgyerek voltam, Dánia német megszállás alatt állt, apám az ellenállás tagja volt. Folyamatosan hegyeket rajzoltam, pedig nálunk nincsenek hegyek, illetve szoknyás férfiakat és nőket, akiket idegen katonáktól védelmeztem. Minden bizonnyal ezek a képek az előző életemből jöttek. Sosem voltam igazi hippi, túl vadul éltem ahhoz. Sokat bokszoltam, motoroztam, nem voltam az a tipikus békeszerető „virággyerek”.

Azonban a feleségemmel sok mindent magunkévá tettünk a hippi filozófiából, viszont egyetemre jártunk. Keletre utaztunk, hogy kábítószereket próbáljunk ki, és ott találkoztunk buddhista tanítókkal, akik nagyon meggyőzőek voltak. Azt mondtuk, olyanok akarunk lenni, mint ők. Velük maradtunk három és fél éven át, és körükben nagyon intenzív képzést kaptunk. 1972-ben küldtek haza bennünket, hogy a barátainkat is megtanítsuk meditálni.

– Miért lesz egy nyugati emberből buddhista?
– Ha tapasztalatot akarsz hit helyett, ha olyasvalamire vágysz, ami egybevág a modern tudomány legújabb felfedezéseivel, akkor valószínűleg buddhista leszel. Buddha ugyanazokra a felismerésekre jutott meditáció révén, mint a tudósaink a legmodernebb berendezések használata révén.

– Napjainkban elterjedt, hogy tudósok buddhista gyakorlók agyműködését vizsgálják meditációs állapotban. Önön végeztek ilyen vizsgálatot?
– A chicagói egyetem alváskutató központjában 32 elektródát csatlakoztattak a fejemre. Az eredmény lenyűgöző volt, a tudósok teljesen öszszezavarodtak, csak rohangáltak a műszereik körül. Először három és fél, majd öt és fél percen át a legmagasabb öröm állapotát éltem át meditációban. Ez nagyon intenzív állapot, olyan erős energiákat szabadít fel, hogy az ember nem tudja begörbíteni a hátát. A műszerek ugyanolyan jeleket mutattak, mint egy heves epilepsziás rohamban, bár én teljesen ura voltam a helyzetnek.

– Azt szokta mondani a buddhizmusról, hogy nem vallás. Akkor micsoda?
– Az, ahogy a dolgok vannak. A hagyományosan buddhista országokban a buddhizmust a csö vagy dharma kifejezésekkel jelölik, ami azt jelenti: ahogy a dolgok vannak. Ha tudjuk, hogyan vannak a dolgok, akkor bölcsen tudunk cselekedni, s ez meghozza számunkra a boldogságot, amire vágyunk, és el tudjuk kerülni a szenvedést. Buddha látta, hogyan vannak a dolgok, ezt tanította, az ő útmutatásai révén elkerülhetjük a nehézségeket, boldogok lehetünk, és olyanná válhatunk, mint ő.

– Előadásai alatt gyakran használja a tudat kifejezést. Mi a tudat?
– A buddhizmusban minden tudat. Ha semmi nem történik, az a tudat potencialitása, a külső és belső történések pedig a tudat szabad játéka. Bármi is történik a térben, az a tudat kifejeződése. Anyagi világunk megfagyott gondolati formákból áll: minden, ami szilárd, az büszkeség, a folyékony a haragunk, a hő a vágyunk, a mozgás, mint például a szél, a féltékenységünk, míg a térnek az a fajta megtapasztalása, hogy elválaszt más dolgoktól, a tudatlanság megnyilvánulása.

Ez az alacsony szintű szemlélet. A magasabb szintű látásmód sokkal jelentőségteljesebb és abszolút. Itt a szilárd a kiegyenlítő bölcsesség, a folyékony a tükörszerű, a hő a megkülönböztető, a mozgás a mindent beteljesítő, a tér tartalmazóként való megélése pedig, amelyben mi magunk is benne vagyunk, a mindent átható intuitív bölcsesség. Hétköznapi szinten harcolni kell a zavaró érzelmekkel, míg a legmagasabb szinten időtlen bölcsesség van.

– Napjainkban melyik a legdominánsabb negatív érzelem?
– A mély zavarodottság. Annyira sok az információ, hogy az ember már nem is tudja, mi történik, mi az, amire szüksége van, s mi az, amire nincs. Ha az emberek leülnek meditálni, képesek lesznek szelektálni. A meditáció jó módszer a zavarodottság megszüntetésére.

– Hogyan egyeztethető össze egy olyan szellemi út, amely a középkori Tibetben működött a modern nyugati életformával?
– Nem próbáljuk meg átvenni a tibeti kultúrát. Nem lenne értelme. A tibeti társadalom olyan volt, mint a középkori Európa. Nem ismerte a demokráciát, szörnyű büntetéseket alkalmazott, nem volt humanista. Amit mi átveszünk, az a tapasztalat, amelyet a barlangokban meditáló, magasan megvalósított jógik adtak tovább évszázadokon át generációról generációra.

– Pontosan mi az, amit a nyugati buddhizmus átvesz?
– Az, hogy a tudatnak hatalmas potencialitása van, és hogy valamenynyien elérhetjük azt a szintet, ahonnan számtalan lény javára válhatunk.

– Hogyan látja Tibet jelenlegi helyzetét, és ebben a helyzetben mi biztosítja a hagyományos buddhizmus, a szertartások fennmaradását?
– Tibet nincs többé. Tibetben jelenleg több a kínai, mint az őslakos, s a tibetiek csak az alantasabb munkákat kapják meg. Közép-Tibetnek vége, Kelet-Tibet, ahol a khampák harcias törzse él, még tartja magát. Franciaországban vannak hagyományos tibeti kolostorok, ahol a szertartásokat is gyakorolják.

– Több ezer tanítványa van Európától Ausztráliáig. Mi a receptje?
– Szeretem őket, és nagyon jó tanítások vannak a tarsolyomban. Emellett olyan dolgokat teszek, amelyeket az emberek tisztelnek, illetve érdekesnek és izgalmasnak találnak: ejtőernyőzöm, motorozom. Így otthonosan érzik magukat a társaságomban. Ugyanakkor semmi kétségem nincs afelől, hogy sokukkal előző életeimben is együttdolgoztam. Gyakran mondogatom viccből, hogy valószínűleg a férfi tanítványaimmal lovat loptunk, a nők pedig a táncosnőim voltak. Nem vagyok bonyolult típus, elég egy barátnő és egy sör, hogy boldog legyek. Boldog vagyok, s ez szintén vonzza az embereket.

– 68 éves, és szinte állandóan utazik. Honnan ez az energia?
– Évente kétszer utazom körbe a Földet, szinte mindennap más-más városban tanítok. Nagyon erős vagyok, erős dán farmerek voltak az őseim, a bátyám is ilyen. Emellett élvezem, amit csinálok, boldoggá tesz. Elmondod az embereknek, hogy ők buddhák, csak még nem ismerték ezt fel, hogy a tudat lényegében tér, elpusztíthatatlan, tehát nem kell félni. Aztán bemutatom nekik a tudat gazdagságát, s amikor felismerik, hogy mindenki boldog akar lenni és el akarja kerülni a szenvedést, akkor kedvesekké válnak. Mivel én egyedül vagyok, a többiek pedig sokan, ésszerű, hogy értük tegyek valamit.

– Phowalámaként tartják számon, évente több ezer embernek tanítja meg a tudatos halál gyakorlatát. Hogyan működik a phowa, a tibeti meditációs gyakorlat?
– Életünk egyik legelképesztőbb momentuma a halál. Ekkor nem érnek többé érzékszervi benyomások, és ha ilyenkor magas szintre emeljük a tudatunkat, akkor azt a szintet többé nem veszítjük el. A lényeg: megragadni a pillanatot, és a tudatot a tudatosság egy magasabb szintjére emelni. A phowa azért is nagyon meggyőző, mert az emberek fején egy kis lyuk jelenik meg anélkül, hogy valaki megérintette volna azt. Ugyanakkor a meditáció során számukra ismeretlen, örömteli, felszabadító tapasztalatokat szereznek. 1987 óta 12-13 phowakurzust tartok évente, amelyeken összesen több mint 70 ezer ember vett részt. Néhány kurzus kifejezetten nagy, 2000–3000 ember is eljön.

– Hogyan viszonyul a buddhizmus más vallásokhoz?
– Örülünk annak, hogy a kereszténység nagyon sokat tesz szociális téren. A legtöbb ember azt szereti, ha más irányítja az életét, nem kíván teljesen független lenni, és ha valaki ilyen, akkor számára talán a kereszténység a megfelelő. Jó kapcsolatot ápolunk a hinduizmussal is, hiszen együtt nőttünk fel. Az iszlámot azonban nem szeretjük, mert a muzulmánok nem bánnak jól a nőkkel, és azt szeretnék, ha mindenki ugyanúgy gondolkodna, mint ők. Én nem szeretem az iszlámot, és azt hiszem, hogy a tanítványaim jó része is hasonlóan érez.

– Mivel magyarázza, hogy a buddhizmus és más keleti vallások egyre népszerűbbek Nyugaton, miközben Keleten a kereszténység terjed?
– Ez nagyszerű. Keleten szociális ellátásra, támogatásra van szükség, valamire, ami összeköti az embereket. A kereszténység megadja mindezt. Nyugaton az emberek meg akarják valósítani magukat, ki akarják teljesíteni a képességeiket, amihez megfelelőbb a buddhizmus.

– Hogyan látja a buddhizmus jövőjét Erdélyben?
– Ragyogónak. Fejlődni fog. Itt örömteli és félelem nélküli emberekkel találkoztam. Talán kicsit sok pálinkát isznak, de erősek a családi kötelékek, van közöttük szolidaritás. A magyarországi buddhisták között is több meghatározó személyiség erdélyi származású.

– Mivel magyarázza, hogy az itteni buddhisták zöme magyar nemzetiségű?
– Erdélyben az első világháborúig a németek és a magyarok voltak a kultúra hordozói. Ez azt követően is így maradt, hogy Magyarországtól elszakították területének egyharmadát, és a környező országokhoz csatolták. Intelligens szülőknek intelligens gyerekeik lesznek. Ugyanakkor jó, hogy egyre több román kezd csatlakozni hozzánk, mert így szélesebb alapokra lehet majd építkezni.