Babeº és Bolyai – 1959 (3.)

A 9 órakor kezdődő ülés résztvevői: Vaida Vasile, a Román Munkáspárt (RMP) kolozsvári regionális bizottságának első titkára, Daicoviciu Constantin, a Victor Babeº Egyetem rektora, Takács Lajos, a Bolyai Egyetem rektora, Roºca Alexandru, a V. Babeº Egyetem rektorhelyettese, Csendes Zoltán, a Bolyai Egyetem rektorhelyettese, Demeter János, a Bolyai Egyetem tanára, Meleg Ferenc, az egyetemi központ pártbizottságának helyettes titkára, Topan Vasile, a Babeº és Bolyai Egyetem pártbizottságának titkára, Dancsuly András, a regionális pártbizottság tudományos és művelődési osztályának vezetője, Cheresteºiu Victor, a V. Babeº Egyetem tanára, Petrovici Emil, a V. Babeº Egyetem tanára, Popovici Tiberiu, a V. Babeº Egyetem tanára, Péterfi István, a Bolyai Egyetem tanára; Marincaº Valeria, a V. Babeº Egyetem tanára, Nagy Lajos, a Bolyai Egyetem előadó tanára.
Csendes Zoltán elvtárs: Ennek a problémának a kiindulópontja az, hogy az egyetemen tanuló ifjaknak tudniuk kell románul, és ki kell mondani, hogy a jelenlegi helyzet szégyenletes mindazok számára, akik a középiskolai románnyelv-oktatásért felelősek. Vannak olyan iskolák, ahol sem a végzősök, sem a tanárok nem ismerik a román nyelvet. Ha ilyen esetek nem fordulnának elő, akkor a vitás kérdések megoldása nagyon egyszerű lenne. A jelenlegi helyzeten mielőbb változtatni kell, és ez nem évtizedek, hanem legfeljebb négy-öt év alatt megtörténhet. Így ha a fiatalok jól tudnak majd románul, már nem idegenkednek a román tannyelvű egyetemtől.
Tekintettel mindezekre, valamint a jelenlegi állapotokra, vagyis egyrészt arra, hogy a jövőben az első- és másodéves diákok számára nem lesz gond a román nyelvű előadások megértése, másrészt pedig arra, hogy jelenleg sok diák nem tud megfelelő szinten románul, azt hiszem, a Ceauºescu elvtárs által mutatott irányba kellene haladnunk: a szükségletek függvényében legyenek magyar nyelvű előadások is. Véleményem szerint bizonyos esetekben szervezési szempontból szükséges egy magyar tagozat is, de nem szükséges külön tagozatot létrehozni ott, ahol erre nincs szükség, mivel ebből semmi jó nem származik. (...)
Úgy gondolom, hogy a mostani helyzet kapcsán nem kell mereven alkalmazni a Daicoviciu elvtárs által említett elvet, miszerint a szakdiszciplinákat csak románul oktassák, illetve ne tartsanak magyar nyelvű előadásokat ott, ahol nem szükséges. Azokon a karokon, ahol az elvtársak értik az általános kurzusokat, miért ismételjék meg ugyanazt magyarul is? (...)
Dancsuly András elvtárs: Kétségtelen, hogy a probléma megoldása nem egyszerű. A felszólaló elvtársak mindannyian elismerték a román nyelv elsajátításának szükségességét, de még nem találtuk meg ennek a módját. Egy nyelv megtanulása erőfeszítést igényel, amelyet vagy az iskolában, vagy később, az élet folyamán meg kell tenni. Azt hiszem, a legjobb módja egy nyelv elsajátításának az iskolai tanítás és beszélgetés.
A Bolyai Egyetemen felkészített románnyelv-tanárok, akik továbbképzésre jöttek, jelezték, hogy nem tudták románul tanítani a marxizmust, amit ők magyarul tanultak. Tehát a magyar tannyelv alkalmazásával véleményem szerint akadályoznánk a román nyelv megtanulását, és nehézségeket okoznánk a hallgatóknak. (...)
Szünet következik, az ülést 18 órakor folytatják.
Péterfi István elvtárs: Meghallgattuk a két ismertetett ellentétes véleményt, az egyik a tannyelv alapján elkülönülő tagozatok létrehozását javasolja, a másik, amelyet Daicoviciu elvtárs mutatott be, azt szorgalmazza, hogy biztosítsunk alapkurzusokat azon fiatalok számára, akik magyar középiskolákban tanítanak majd, hogy elsajátítsák a terminológiát.
Én azt gondolom, hogy ha román és magyar tagozatokat indítanánk, csak a cégtábla változna, de a helyzet a jelenlegi maradna. Pusztán annyi lenne az újdonság, hogy egy fedél alatt működne a két intézmény, de a lényeg változatlan maradna. Úgy vélem, hogy még súrlódások is lennének, és még nagyobb bátorítást kapnának a nemzetiségi kérdésben még tisztázatlan elemek. Egy-két éves távlatban véleményem szerint a Daicoviciu elvtárs megoldása lenne a legmegfelelőbb, azaz jöjjön létre egy román tannyelvű felsőoktatási intézmény, bizonyos kurzusokat pedig magyarul is biztosítsunk. Ezáltal egy-két éven belül elérnénk, hogy a hallgatók ösztönzést kapjanak a román nyelv jobb elsajátítására. Így tehát azt javasolom, hogy egységes intézmény legyen egyetlen tannyelven, és a karokon belül esetenként és szükség szerint bizonyos kurzusok magyarul folyjanak. (...)
Nagy Lajos elvtárs: A felsőoktatásban két fontos feladatunk van a magyar nemzeti kisebbséget illetően: a fiataloknak magas szintű szakmai képzést kell biztosítanunk, ugyanakkor el kell érnünk, hogy tökéletesen megtanuljanak románul. Ha nem ismeri jól a román nyelvet, a diák nem képes beilleszkedni a szocializmus építésének művébe. Ugyanakkor arra is vigyáznunk kell, hogy a képzés a proletár internacionalizmus, a soviniszta nacionalizmus elleni harc szellemében történjen. (...)
Tehát én is egyetértek azzal, hogy egyetlen tagozat működjön, de a román nyelvű szakdiszciplinák mellett biztosítani kell az anyanyelvű középiskolákban a tanításhoz elengedhetetlen képzést is, mert enélkül a jövendő tanár nem boldogul. A többi szakon, ahol nem folyik tanárképzés, meg kell vizsgálni külön-külön a helyzetet, nem kell mereven eljárni. Ezeken a szakokon fokozatosan lehetne áttérni. (...)
Cheresteºiu Victor elvtárs: Én is nagyrészt egyetértek azzal, amit Daicoviciu elvtárs mondott. Az új egyetemnek egy rektori hivatallal, egy vezetőséggel és hat dékanátussal kell működnie.
Az oktatás nyelve tekintetében is csatlakozom Daicoviciu elvtárshoz, de én meszszebbre is mennék. Egyetértek azzal, hogy a középiskolai oktatás megfelelő működéséhez szükséges, hogy a majd magyar iskolákban oktató tanárok tökéletesen ismerjék a magyar nyelvet, tehát ezeket a kurzusokat magyarul is működtetni kell. A harmad-, negyedéves diákok közel állnak tanulmányaik befejezéséhez. Õk és szüleik úgy fogják érezni, hogy karrierjük derékba törik, ezért számukra biztosítani kell az egyetemi tanulmányok befejezésének lehetőségét. (...)
A cél természetesen az, hogy minden magyar elvtárs anyanyelve mellett minél helyesebben megtanuljon románul is. Beszélgettem román és magyar elvtársakkal, és attól félek, ezek az intézkedések a nacionalizmus megerősödését vonják majd maguk után. Például hallottam suttogni román elvtársakat a Ceauºescu elvtárssal tartott gyűlésen, hogy úgy hiszik, több magyar középiskolát is be fognak zárni, ők talán azt gondolják, hogy most románosítani kell. Erre vigyáznunk kell. Úgy hajtsuk végre a két egyetem egyesítését, hogy ne sértsük a nemzeti kisebbségek érzelmeit, és senki ne gondolhassa, hogy csorbult a nemzeti kisebbségek jogegyenlősége. Szem előtt kell tartanunk, hogy itt másfél millió magyar él, akik régi kultúrával rendelkeznek, és akiknek a múltban egyetemük is volt. (...)
Vaida Vasile elvtárs: Én csak válaszolni szeretnék azoknak az elvtársaknak, akik aggodalmukat fejezték ki a legmegfelelőbb szervezési formák azonosítása kapcsán. Itt egy sor eléggé jelentős probléma fog majd felmerülni. Véleményem szerint nagyon nagy gonddal kell eljárnunk, amikor az oktatói kar megszervezésére kerül sor. Ott olyan emberekre lesz szükség, akik politikai szempontból képesek lesznek meglátni a problémákat, tudnak majd tájékozódni és felülemelkedni az esetleges súrlódásokon. Ilyen káderekre van szükségünk, hogy előreléphessünk, hogy erős egyetemünk legyen. Arra is vigyáznunk kell, hogy az oktatói kar nemzetiségi összetétele megfelelő legyen.
Figyelnünk kell a nacionalista megnyilvánulásokra, elsősorban a román nacionalistákéra. Kérnünk kell a román és magyar elvtársakat, a párttagokat, az Ifjúmunkás Szövetség tagjait, hogy türelemmel kezeljék a problémákat, ne válaszoljanak hasonló módon a nacionalista megnyilvánulásokra. Ott, ahol nem működik a meggyőző munka, természetesen más lépéseket is tennünk kell.
A mai beszélgetés belső eszmecsere. Itt még nem születik semmiféle határozat. Amikor megtesszük javaslatainkat a Központi Bizottságban és a kormányban, látszania kell, hogy nagyon komolyan elemeztük a kérdést. És legyünk figyelmesek, amikor konkrétan a szervezési kérdésekről lesznek megbeszélések. (...)
Úgy tűnik, a vélemények elvi szinten kikristályosodtak, mindannyian egyetértünk. Mindannyiunk számára világosnak kell lennie, nem korlátozzuk, hanem bővítjük a nemzeti kisebbségek jogait, szélesebb körű lehetőségeket biztosítunk számukra. Az itt megvitatott kérdések közül a legfontosabb az, hogy miként szervezzük meg a képzést, csak aztán következik a hely problémája.
A helyiség kérdésében beszélnünk kell a megalakult kollektívákkal, nekik pedig konzultálniuk kell az elvtársakkal minden karon, hogy ne történjenek hibák.
A kurzusok kapcsán azt javasolom, hogy alakítsunk egy munkacsoportot, amely foglalkozik a kérdéssel, majd javaslatokat mutat be a bizottságnak.
A bizottság egyetért a javaslattal, munkacsoport alakul, amelynek tagjai: Roºca Alexandru, Csendes Zoltán, Péterfi István, Dancsuly András és Marincaº Valeria. A munkacsoport tagjai konzultálnak majd elsősorban a bizottság többi elvtársával, valamint a dékánokkal, tanszékvezetőkkel.
Vaida elvtárs: Két-három hét alatt meg kell állapítanunk, mire van szükségünk, hogy aztán mielőbb Bukarestbe küldhessük javaslatainkat. Megbeszélést folytattunk a Központi Bizottság elvtársaival is. Le kell állítani az egyetemi állásokra kiírt versenyvizsgákat. Úgyhogy kérjük, járjanak így el, hogy ne legyenek nehézségeink. (...)
A testület egyhangúlag leszögezi, hogy a két egyetem egyesítésével foglalkozó bizottság április 10-én, pénteken 17 órakor újra összeüljön, a megalakult munkacsoport pedig ismerteti a javaslatokat. Ezzel a gyűlés véget ér.
Fordította: Fall Sándor
Forrás: Állami Levéltár Kolozsvár, az RKP Kolozs Tartományi Bizottsága, 13. fond, 1959-es/55 iratcsomó, 29–74 lap. Közli: Lucian Nastasã coord.: Minoritãþi etnoculturale. Mãrturii documentare. Maghiarii din România(1956–1968), Cluj 2003, 448–460. p.