Az új budapesti kormány és a külmagyarok

Elvi síkon kevesek számára elfogadható, hogy az államot és a nemzetet a szociáldemokratáktól és liberálisoktól megszokott módon külön kezelő pártok kormányozzák Magyarországot. Még kevésbé az, hogy a szomszédos államokban élő magyar kisebbségek támogatását teherként, illetve külpolitikai érdekeket veszélyeztető tényezőként fogják fel. És persze a kettős állampolgárságról szóló népszavazást megelőző, meglepően durva ellenkampányt sem szabad elfelejteni, amelynek stílusa vitathatatlanul sértő volt a határon túli magyarságra nézve. Vagy, hogy Magyarország EU-tagságából fakadó zsarolási potenciálját nem volt hajlandó kihasználni az autonómiatörekvések támogatására.
Az érdekek szintjén fontos szerepet játszik, hogy a Fidesz és az MDF részéről nagyobb mértékű támogatás volt remélhető.
A kettős állampolgárságról szóló érvénytelen népszavazás által megteremtett értelmezési keretben a kormányváltás elmaradása valószínűleg sokak számára üzenetértékű. Mindazonáltal meggyőződésem, hogy egyes vitathatatlan negatív hatások ellenére a helyzetet nem szabad túldramatizálni. A határon túli magyarságot érintő következményeinek latolgatásakor figyelembe kell venni, hogy továbbra is a Gyurcsány Ferenc által a népszavazást követően megfogalmazott nemzeti felelősség öt pontja tekinthető irányadónak. Tehát a Szülőföld program, nemzeti vízum, honosítás, autonómiatörekvések támogatása és a nemzetpolgárság. Arra viszont számítani lehet, hogy a kormány továbbra is prioritási listájának alján fogja tartani azokat.
Bárdi Nándor Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete című könyvében részletesen foglalkozik a magyarországi kormányok támogatáspolitikájával. Elemzéséből az derül ki, hogy 1994 és 1998 között, a Horn-kormány idején az éves támogatások összértéke közel 40 millió dollárról fokozatosan 12 millió dollárra esett vissza. Ezzel szemben 2002 és 2004 között a támogatások összege 22 millió dollárról 57 millió dollárra emelkedett, a nagy projekteket (a Duna Tv, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a kedvezménytörvény alkalmazása) tovább folytatták. A szerző ugyanakkor megjegyezi, hogy míg 1998 és 2002 között a támogatások növekedési dinamikája megelőzte a költségvetési növekedést, 2002 után némileg visszaesett.
A 2005-ös év második felében ismét csökkenés volt tapasztalható, mely számos kisebbségi civilszervezetet kényszerített tevékenységének ideiglenes felfüggesztésére. A Népszabadság arra hívta fel a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy a magyarországi gazdaság jól teljesített, az államháztartásban az első negyedévben 800 milliárd forintos hiány keletkezett. A szakértők szerint amennyiben a második Gyurcsány-kormány el akarja kerülni a szociális juttatások számottevő csökkentését, az állami intézmények működési költségeiből, az államilag támogatott felsőoktatási helyekre, illetve a közszolgálati médiára kiutalt összegekből kell elvonnia. Nehezen elképzelhető, hogy ilyen körülmények között ez ne érintené a határon túlra irányuló programokat.
A kormánynak eközben számos reformot kell viszonylag gyorsan véghezvinnie, többek között az alkotmányreformot. Ez nem lesz könnyű feladat, és a siker érdekében valószínűleg sort kerítenek az MSZP pártreformjára is. Ekkor fog eldőlni, hogy mi lesz a sorsa a Tabajdi Csaba nevével fémjelzett nemzeti vonalnak. Ugyanakkor az MSZP-nek új szociáldemokrata programra lesz szüksége. Amennyiben a német mintát fogják követni, a nemzeti kérdés hangsúlyosabb megjelenítésére lehet számítani.
Nem lehet tudni azonban, hogy a takarékossági intézkedések menynyiben fogják érinteni a Szülőföld Alapot. A magyarországi helyzet súlyosságát jelzi az is, hogy két-három hónapra az Országos Széchényi Könyvtárat is be fogják zárni.
Egyes források eközben egy 25 milliárd forintos alap létrehozásáról beszélnek. Kezelésével nem a Szülőföld Alapítványt, hanem a Gazdasági Minisztériumot bíznák meg, és elsősorban a magyarországi és a magyarok lakta szomszédos államok közti üzleti kapcsolatok felélénkítését lesz hivatott szolgálni.
Mindent összevetve egyelőre nehezen megjósolható, hogy milyen irányba indul majd el a magyarországi állampolgárok többségének bizalmát eddig példátlan módon ismét elnyerő MSZP–SZDSZ-koalíció. Mivel a Fidesznek – mint azt Bárdi Nándor írja – 1998 és 2002 között sikerült a határon túli magyarokra vonatkozó politikát hivatali szakkérdésként bevinnie a magyarországi közigazgatásba, mára megszokottá váltak bizonyos támogatási formák, melyeket a második Gyurcsány-kormány is remélhetőleg folytatni fog. Az sem kizárható, hogy az MSZP a jobboldal és a határon túli magyarság nyomására a köztársasági eszme felől elmozdul a nemzeti eszme felé.
(A szerző politológus) Bognár Zoltán