Az RMDSZ és az állammodell

Az állammodell eredeti elképzelése 1991 végén fogalmazódott meg. Ennek a modellnek megfelelõen készült el 1992 során az RMDSZ akkori új alapszabály-tervezete. Ez az alapszabály gyakorlatilag az 1993. januári kongresszustól kezdõdõen határozta meg a szervezet mûködését.
Az állammodell alapgondolata az, hogy egy közösség akkor tud autonóm módon megmaradni, ha hatékony társadalomként szervezõdik meg. Ennek feltétele pedig az, hogy a társadalom rendelkezzék egy államszervezettel, ami biztosítja a társadalom integrációs gerincét. Az elképzelés szerint az államszervezet lehetõvé teszi a társadalom összes olyan funkciójának megszervezését és hatékony mûködtetését, amelyek összehasonlíthatóvá és versenyképessé teszik a társadalmat más környezõ társadalmakkal. Amennyiben ez megfelelõ módon valósul meg, a közösség tagjai eléggé jól érzik magukat ahhoz, hogy fenntartsák a közösséget rövid és hosszú távon (oly módon, hogy nem vándorolnak el, vagy nem csatlakoznak más közösséghez, és a gyermekvállalásban is úgy veszik ki részüket, hogy a közösség arányában ne csökkenjen más környezõ közösségekhez viszonyítva).
Az állammodell szerint felépített RMDSZ kezdetben a belsõ politikai aspektusokra helyezte a fõ hangsúlyt. Az volt a cél, hogy kialakuljon egy belsõ politikai pluralizmus, amely teret enged különbözõ politikai irányzatoknak, lehetõvé téve ezek politikai megnyilvánulását az RMDSZ-en belül, elkerülve így a magyar politikai érdekképviselet fragmentálódását. Ez bizonyos mértékig sikerült az elsõ években – ezt az akkori SZKT-kon zajló aktív viták relatív gyakorisága illusztrálja (az állammodell szerint az SZKT az RMDSZ belsõ parlamentje). Késõbb az SZKT döntésérvényesítõ gyengesége, valamint effektív döntési hatáskörének leszûkülése következtében az SZKT-kon zajló viták jórészt megszûntek. Végül ez a legutóbbi parlamenti választásokon a politikai képviselet fragmentálódásának elkezdõdéséhez vezetett. Idõvel az állammodell nem politikai fókuszú vonatkozásai is teret nyertek. Az RMDSZ kiépített részben direkt, részben indirekt módon (társult szakmai szervezeteken keresztül, mint például a pedagógusok szövetsége, illetve a magyar és a román kormányok/parlamentek által hozott rendelkezéseken keresztül) egy oktatási támogatási és képzési rendszert, egészségügyi szakmai továbbképzési rendszert, részleges szociális támogatási rendszert, kezdõ szintû felsõoktatási rendszert és más alkalmanként mûködõ társadalmi rendszereket. Sajnos, a belsõ politikai rendszer nem bizonyult annyira mûködõképesnek, ahogy az állammodell megalkotói remélték (bár léteznek figyelemre méltó kivételes esetek – például a demokratikus szenátor- és polgármesterváltás Csíkban). Ugyan több mint tíz éven keresztül sikerült elkerülni a politikai képviselet effektív felaprózódását, az állammodell szerint szervezett belsõ politikai aréna nem produkált csúcsszintû vezetõségváltást az RMDSZ-ben (1993 óta ugyanaz a személy az RMDSZ szövetségi elnöke, illetve ügyvezetõ elnöke). A demokratikus felsõszintû vezetõségváltás hiánya a belsõ politikai mechanizmus problémáinak szimptómája. Talán a legfõbb oka a problémáknak az, hogy nem sikerült olyan szervezetet építeni, amelyben a belsõ szabályokat többnyire betartják, még azok is, akik egyébként a rendelkezésükre álló személyes hatalom igénybevételével el tudják kerülni az esetleges effektív felelõsségre vonásukat. Ennek részben környezeti oka van, mivel a román parlamentben – és ugyanúgy a helyi önkormányzatokban is – a döntéshozási folyamatok és szempontok nagyon változékonyak, ami megnehezíti a megbízható középtávú döntéshozási tervezést, valamint a tervezett döntések végrehajtását.

A pártszerû RMDSZ
Gyakorlatilag az RMDSZ pártként mûködik a román parlamentben és a helyi önkormányzatokban is. A pártszerû döntéseket elsõsorban a parlamenti frakciók és az RMDSZ-t képviselõ miniszterek, államtitkárok hozzák meg. Megjegyzendõ, hogy úgy tûnik: a belsõ demokrácia ideálja, amit nem sikerült kielégítõen megvalósítani az egész RMDSZ szintjén, jelentõs mértékben megvalósult a központi RMDSZ pártban (parlamenti frakciók, miniszterek és államtitkárok együtt). Ez jórészt hozzájárul ahhoz, hogy az RMDSZ talán a leghatékonyabb pártja a román parlamentnek, ami az RMDSZ döntéseinek megtervezésében és többnyire terv szerinti végrehajtásában nyilvánul meg (ez jóval eredményesebb, mint az alkalmi egyéni megnyilvánulásokkal fûszerezett ad hoc döntéshozatal). Az RMDSZ pártszerû mûködése ugyanakkor nehézkes a parlamenten és a kormányon kívül. Ez különösképpen igaz ott, ahol a belsõ politikai pluralizmusra jelentõs igény van (pl. Székelyföldön).
Az RMDSZ számára a felsõ szintû politikacsinálás kontextusa elsõsorban Bukarestben van, és a belátható jövõben ott is marad. Az EU-csatlakozással megnyílik az RMDSZ számára a strasbourgi/brüsszeli politikai aréna is, viszont ennek az effektív jelentõsége nem lesz túl nagy a romániai köznapokban. Bukarestben, nagyon változékony döntéshozási környezetben az RMDSZ viszonylag hatékonyan politizál, mint ezt korábban már kiemeltük. Ugyanakkor a döntéshozási környezet változékonysága megnehezíti a demokratikus politikai döntési mechanizmusok mûködtetését a teljes szervezetben, amely a belsõ politikai rendszer jelentõs korróziójához vezetett. Az EU-ban a döntéshozási környezet sokkal kiszámíthatóbb, és a közép- és hosszú távú tervezés, valamint a tervek végrehajtása megvalósíthatóbb, mint a bukaresti politikában. Megjegyzendõ ugyanakkor, hogy a nyugat-európai pártokban is az a gyakorlat, hogy a parlamenti párt, illetve a kormány hoz gyakran jelentõs döntéseket. Ezek a döntések általában összhangban vannak a párt demokratikusan elfogadott programjával, viszont a pártok aránylag gyakran felülvizsgálják politikai pozícióikat (például az angliai pártok évente kétszer tartanak programalkotó konvenciót).
A legtöbb nagy párt esetében az általuk használt tömegmobilizációs technikák hatékonysága csökkenõben van. A közigazgatás professzionalizálódásának folyamatos növekedése és a politikai döntések növekvõ mértékû objektív tényekre alapozott racionális elõkészítése oda vezetett, hogy nagyon sok esetben a döntésekhez vezetõ érvelés nehezen és általában csak részlegesen kommunikálható a pártok választóival. Ezzel párhuzamosan a hagyományos réteg, osztály és más hasonló identitások jelentõsége csökkent az utóbbi évtizedekben, amely megnehezíti az érzelmi kapcsolódást a pártok és hagyományos választóközönségük között. Mindez a politikai döntéshozás fokozott központosításához vezetett, együtt a választókkal és pártagokkal való kommunikáció elsekélyesedésével. A politikai döntéshozás gyakorlati központosítása a parlamenti párt szintjén hozzájárul ahhoz, hogy a politikai pártokban való részvétel csökken, párhuzamosan a választásokon való szavazói részvétel csökkenésével.
Az EU-ban mûködõ kisebbségi szervezetek két nagy csoportba sorolhatók: (1) professzionális politikán kívüli szervezetek (pl. kulturális egyletek), (2) kisebbségi pártok. A kisebbségi pártok általában kétfélék: (1) gazdaságilag és társadalmilag marginalizált kisebbségi közösségek pártjai, melyek vegyes nemzeti és szocialista ideológiát követnek, (2) gazdaságilag (és esetenként társadalmilag) jól szituált kisebbségi közösségek pártjai, melyek néppártként mûködnek centrumközeli ideológiai színezettel, amelyet a közösség kulturális elitje határoz meg aszerint, hogy mit tart a közösség többségéhez közel álló ideológiának. Paramilitáris kisebbségi szervezetek minden esetben együttmûködnek politikán kívüli szervezetekkel, valamint általában egy vegyes nemzeti és szocialista ideológiát követõ párttal.
A politikán kívüli kisebbségi szervezetek összességükben be tudják vonni mûködésükbe a kisebbségi közösség tagjainak jó részét, mivel kommunikációjukat sokféle szempont (kulturális, szakmai, társadalmi réteg) szerint tudják szervezni úgy, hogy ez a szempont ugyanakkor ötvözõdik nemzeti kulturális szempontokkal. Ilyen szervezetek képesek befolyásolni politikai döntéseket olyan tagjaik révén, akik tanácsadói politikai döntéshozóknak, vagy akik politikai pártok tagjaiként döntéshozási pozícióban vannak (pl. parlamenti képviselõk).
Kisebbségi pártok sokszor jelentõs pozícióval rendelkeznek helyi önkormányzatokban, és egyes esetekben a parlamenti politikában is fontos szereplõk (pl. koalíciós partnerként). Ilyen pártok esetében a kiválasztott ideológia, valamint a kulturális elit domináns csoportja, amelyik az ideológia nemzeti változatát generálja, gyakorlatilag kiszorítja a kisebbségcentrikus politika porondjáról mindazokat, akik eltérõ ideológiai álláspontot képviselnek, vagy nem tagjai a domináns kulturális elitnek. A kiszorulók más, nem kisebbségi, politikai pártokban találnak teret maguknak, és ez óhatatlanul a kisebbségi politikai képviselet fragmentálódásához vezet. A kisebbségi pártok ugyanúgy szembesülnek a tömegmobilizációs technikák hatékonyságának csökkenésével, mint más pártok. Ez a kisebbségi pártokat hamarabb sodorhatja a politikai jelentéktelenség határára, mint a nem kisebbségi pártokat. Bár a kisebbségi pártok hatékonyabbak a politikai érdekérvényesítés terén, mint a nem politikai kisebbségi szervezetek, általában nem képesek összefogni a teljes kisebbségi közösséget, és elõbb-utóbb politikai érdekképviseleti fragmentációt indukálnak a kisebbségi közösségben.

Az RMDSZ opciói
Az RMDSZ opciói a közeljövõben: (1) párttá alakulás, (2) átalakulás nem politikai kisebbségi szervezetté, illetve (3) az állammodell fenntartása és megújítása. A párttá alakulás valószínûleg egy néppárti jellegû pártot eredményezne, amit a kulturális elit egy része által generált ideológia dominálna (valójában már ma is sokszor ilyenszerûen mûködik az RMDSZ). Tekintve, hogy az RMDSZ ma az európai konzervatív néppárti szövetség tagja, várhatóan az RMDSZ párt konzervatív – centrum orientáltságú (például kereszténydemokrata) ideológiát választana, talán konzervatív liberalizmussal elegyítve. Ez nyilván kiszorítaná az RMDSZ-en belüli politikai porondról a baloldalibb irányultságú politikusokat, a határozottan nemzeti konzervatívokat, és esetleg azokat a liberálisokat is, akik számára túl sok konzervatív tartalom kerülne az RMDSZ ideológiájába. Az RMDSZ párt kapcsolata lazulna a nem politikai szempontok szerint szervezõdõ társadalmi komponensekkel, bár várhatóan továbbra is sok romániai magyar szervezet az RMDSZ-t tekintené elsõsorban a politikai döntéshozás befolyásolására alkalmas eszköznek. Egy párt mint szervezet hatékonyabban mûködhetne elvileg, mint a mai RMDSZ, mivel csupán azok maradnának benne, akik valamilyen szintû politikai karriert szeretnének az RMDSZ színeiben, illetve akiket eléggé motivál az RMDSZ ideológiája és alkalmi politikai céljai ahhoz, hogy kampánymunkásként (aktivistaként) részt vegyenek az RMDSZ politikai (elsõsorban választási) kampányaiban. Egy ilyen RMDSZ pártban könnyebben elfogadható lenne az, hogy a parlamenti frakció tagjai vagy az RMDSZ-es kormánytagok hoznak gyakran politikai döntéseket a párttagok részletes elõzetes konzultációja nélkül, és várhatóan könnyebben lehetne biztosítani azt, hogy a különbözõ testületekben az RMDSZ-es döntéshozók hasonló módon döntsenek. Ezzel egyidejûleg egy RMDSZ párt választói közössége más pártokéhoz hasonlóan morzsolódna (gyorsabban, mint jelenleg), és tekintve, hogy az RMDSZ már ma is a választási küszöb közelében van, az RMDSZ párt támogatottsága a közeljövõben könnyen a küszöb alá kerülhetne. Ez utóbbi az RMDSZ párt országos szintû elsatnyulását vonná maga után, és szükségessé tenné a romániai magyar politikai érdekképviselet újraszervezését más parlamenti pártok révén, ezt némileg elõkészítené az RMDSZ-bõl kiszoruló liberális és baloldali irányultságú politikusok integrálódása más romániai pártokba).
Az RMDSZ átalakulása nem politikai kisebbségi szervezetté megtörténhet kényszerûségbõl (ha az RMDSZ-nek nem sikerül átlépnie a parlamenti bejutáshoz szükséges küszöböt a következõ választásokon) vagy önként, amennyiben az RMDSZ úgy dönt, hogy a politikát inkább más pártokon keresztül (azokhoz tartozó képviselõk és szenátorok révén) kívánja befolyásolni. Nem politikai érdekképviseleti szervezetként – sokféle szakmai, réteg- és egyéb szervezetet integrálva – az RMDSZ várhatóan akkor tud megmaradni jelentõs tényezõként, ha sikerül megszerveznie a romániai magyarság politikai érdekképviseletének mûködtetését parlamenti pártokon keresztül (Bukarestben, Budapesten és Strasbourgban).
Ez a politikai érdekképviselet talán leginkább nemzetibb konzervatív magyarországi pártokon, illetve baloldali liberális vagy szociáldemokrata romániai pártokon keresztül valósítható meg. Amennyiben a különbözõ irányultságokat nem sikerül kellõen összeegyeztetni az RMDSZ-en belül, az ebbõl származó konfliktus rövid úton a szervezet szakadásához vezethet. Ha nem sikerül a politikai érdekképviselet egységes szervezését biztosítania, az RMDSZ egy lesz a romániai magyarság közvetett politikai képviseletéért versengõ szervezetek között, melyeket a kulturális elit jelentõsebb csoportjai határoznak majd meg.
Mindkét fentebbi forgatókönyv esetében várhatóan az RMDSZ politikáját jelentõs mértékben konzervatív kulturális politika (közvetlenül vagy a baloldali „másság védelme” koncepció leple alatt) fogja meghatározni, ami könnyen modernizációellenes politikai döntésekhez vezethet. Elõfordulhat ugyan, hogy egy RMDSZ pártban kellõ ereje lesz a konzervatív liberálisoknak, ahhoz, hogy a modernizációellenes döntéseket megelõzzék, és modernizációval kompatibilis döntéseket támogassanak, viszont egy ilyen RMDSZ párt könnyen kiszorulhat a nagypolitikából a közeljövõben. Mindkét vázolt szcenárió esetében a romániai magyarság politikai érdekképviselete várhatóan felbomlik, ami rövid vagy nagyon rövid úton oda vezet, hogy a politikai érdekképviselet más parlamenti pártok révén szervezõdik meg, anélkül, hogy lenne egy szervezeti intézményes keret ennek a képviseletnek az összehangolására.
Az állammodell folytatása és megújítása lehetõséget kínál a romániai magyar társadalom kvázi-territoriális kultúraorientált politikai integrációjára, úgy hogy ez összeegyeztethetõ legyen politikai, gazdasági és társadalmi modernizációt támogató politikákkal.
A nem politikai szempontok szerint szervezõdõ társadalmi szegmensek intézményes integrálása az állammodell szerint szervezett RMDSZ fontos jellemzõje. Az állammodell eredményes mûködtetése jelentõs mértékben attól függ, hogy az RMDSZ sikeresen építse és bõvítse a társadalmi integrációs kompetenciáit. Az „állami költségvetési” támogatáselosztás az egyik alapvetõ ilyen jellegû jogosultság. Ezt kiegészítik a szakmai minõségbiztosítási (például tankönyvek, oktatási programok, egészségügyi szolgáltatások minõségi ellenõrzése és jóváhagyása), információnyújtási, tanácsadási és egyéb állami jellegû szolgáltatásszervezési illetékességek (például munkaközvetítés, díj- és adóbegyûjtés). Ilyen kompetenciák részben kiépíthetõk anélkül, hogy összeütközést eredményeznének más államok hasonló jogosultságával (például a magyar igazolványok kiadásának megszervezése során a magyar állam delegálta az információbegyûjtési kompetenciát közvetve az RMDSZ-nek). Más esetekben az állami kompetenciák liberalizálása (ha úgy tetszik privatizálása) szükséges ahhoz, hogy egy „virtuális” állami szervezet kiépíthesse és bõvíthesse állami jellegû illetékességét (pl. tankönyvek jóváhagyása vagy szociális támogatások kézbesítése). Amennyiben az RMDSZ a jövõjét az állammodell szerint szeretné szervezni, szükséges, hogy a rendelkezésére álló politikai döntéshozási befolyást úgy használja, hogy növelje azoknak az állami jellegû kompetenciáknak a körét, amelyeket mint közösségi szervezet mûködtethet, valamint, hogy kiterjessze a hatáskörét az általa mûködtethetõ ilyen kompetenciák területén.

Pluralizmus és modernizáció
A belsõ politikai pluralizmus különösen fontos az állammodell fenntarthatósága szempontjából. Bár az RMDSZ állammodell szerinti szervezése során különös figyelmet szenteltek ennek, mégsem sikerült maradéktalanul megvalósítani. A belsõ politikai pluralizmus azért fontos, mivel ezzel elkerülhetõ a politikai érdekképviselet felszabdalása (legalábbis addig, amíg önálló parlamenti képviselettel rendelkezik az RMDSZ – ennek megtartása érdekében az RMDSZ politikai alkuinak kulcskérdése lehet a parlamenti bejutási küszöb csökkentése a nagyon közeli jövõben), illetve elérhetõ a politikai érdekképviselet közösségi szempontú összehangolása (amennyiben a politikai képviselet más parlamenti pártokon keresztül valósul meg). A belsõ pluralizmus kulcspróbája a tényleges belsõ politikai hatalomváltás demokratikus megvalósulása, úgy, hogy ezt ne kövesse a korábban hatalomban lévõk boszorkányüldözése. Egy ilyen hatalomváltás meg tudja mutatni, hogy a szervezet belsõ politikai szabályait a résztvevõk betartják. A politikai szabályok átláthatósága, betarthatósága és tényleges betartása az, ami a belsõ politikai pluralizmust mûködõvé teszi. Ez különösen fontos azoknak a politikai döntéseknek az esetében, amelyeket az RMDSZ képvisel a parlamentben és máshol. Nyilván ez nehézkesebbé teheti a parlamenti és a kormánybeli munkát, mivel szûkíti az ottani döntési opciók körét. Viszont, ha az ilyen megszorítások nem fajulnak a vonatkozó szabályokkal való visszaélésbe, a betartásuk várhatólag inkább hasznot, mint veszteséget eredményez. A belsõ szabályrendszer betartása lehetõvé teszi a politikai hatalmasok demokratikus megzabolázását, amennyiben ez szükséges. Így lehetõvé válik a szervezeten belüli politikai irányváltás demokratikus és intézményes megvalósítása, anélkül, hogy ehhez forradalmi fordulatra lenne szükség (egy forradalmi fordulat könnyen feldarabolhat egy „virtuális” államként mûködõ szervezetet).
Ahhoz, hogy az állammodell szerinti építkezés sikeresen folytatható legyen, és olyan társadalmi közösséghez vezessen, amelyik versenyképes más társadalmakkal összehasonlítva, fontos, hogy az RMDSZ nyitott legyen a modernizációs politikák irányába, és támogassa ezeket. A promodernizációs attitûdnek meg kell nyilvánulnia mind szervezeten kívül, mind szervezeten belül is. A belsõ demokratikus politikai pluralizmus egyik kulcstényezõje a modernizáció iránti nyitottságnak. Ez az, ami lehetõvé teszi a szervezet politikai álláspontjának változását a közösség érdekeinek megfelelõen, anélkül, hogy ez a szervezet újjáépítését tenné szükségessé minden jelentõsebb álláspontváltozást követõen. A szervezeten kívül a modernizációorientáltság olyan politikákat eredményez, melyek elõsegítik: (1) a társadalmi mobilitást (beleértve a területi mobilitást), (2) a versenyképességet és az ezt támogató társadalmi és gazdasági berendezkedést, (3) a gazdasági, politikai és társadalmi nyitottságot, (4) a társadalom átlátható szervezését, valamint (5) a társadalom, politika és gazdaság viszonylag elõre jelezhetõ és kiszámítható mûködtetését. A promodernizációs hozzáállás lehetõvé teszi az RMDSZ és az általa szervezett és képviselt társadalmi közösség számára a sikeres integrációt a globalizálódó és egyre szorosabban integrálódó Európában. Az állammodell lehetõséget kínál egy promodernizációs kisebbségi társadalmi integrációra, szemben a kisebbségi párt és a nem politikai kisebbségi szervezet alternatíváival, melyek mindkét esetben várhatóan antimodernizációs stratégia követését eredményezik. A modernizációbarát stratégia növeli annak az esélyét, hogy a kisebbségi társadalom megõrizze az identitását, beilleszkedve egy gyorsan modernizálódó világban.

Összegzésként
Az állammodell koncepcionális kerete lehetõséget ad az RMDSZ állammodell szerinti szervezésének megújítására, különösképpen úgy, hogy a modernizációbarátság központba állításával a szervezet megvalósíthatóvá tegye az általa szervezett közösség önálló identitású társadalomként való megmaradását egy rohamosan modernizálódó, integrált Európában. Az RMDSZ politikai döntéshozási mechanizmusainak hatékonyabbá tétele fontos, viszont ez valószínûleg elérhetõ a belsõ politikai szabályrendszer átláthatóvá tételével és a szabályok betartása révén a politikai döntéshozatal elõre jelezhetõségének növelésével. A politikai aspektusok mellett nagyon fontos az, hogy az állammodell kontextusában az RMDSZ fokozott figyelmet fordítson olyan kvázi állami kompetenciák kiépítésére, amelyek növelik a szervezet nem politikai vonatkozású társadalomintegrációs képességét. Az állammodell alternatívái várhatóan a romániai magyar közösség politikai érdekképviseletének a széttöredezéséhez vezetnek, valamint antimodernizációs stratégiák követését eredményezik, amelyek megvalósítása nehézkes, és könnyen lehet eredménytelen a globalizálódó és gyorsan modernizálódó Európában.

(A szerzõ a Newcastle-i Egyetem tanára)