Áttörés az embrionális õssejtkutatásban

Az embrionális eredetû õssejtek óriási jelentõsége abban rejlik, hogy belõlük kiindulva létrehozható a szervezetünket felépítõ valamennyi sejttípus. Alkalmazásuk ezért olyan eszköz az orvostudomány kezében, amellyel sikeresen gyógyíthatna egy sor jelenleg leküzdhetetlen betegséget. Az embrionális õssejtvonalak létrehozásához szükséges sejteket úgynevezett hólyagcsíra állapotú, körülbelül 100 sejtbõl álló, egyhetes embriókból lehet kinyerni: a hólyagcsíra belsejében lévõ embriócsomó sejtjeit veszik ki. Az eljárás során azonban az embrió elpusztul, ami sok országban – például az Amerikai Egyesült Államokban, amely az õssejtkutatás szempontjából is nagyhatalomnak számít – morális problémákat szülve gátat szab az õssejtvonalak létrehozásának, ezáltal pedig az orvosi jellegû kutatásoknak.

Kényszerhelyzet az USá-ban
Az etikai problémák miatt Bush elnök már 2001. augusztus 9-én szigorúan korlátozta az õssejtkutatásra szánt szövetségi (kutatási) alap felhasználási területeit. Ettõl kezdve csakis olyan embriókból származó õssejtekkel folytathattak kísérleteket, amelyek már valamely fejlõdési rendellenesség következtében károsodást szenvedtek.
A fenti rendelet értelmében az USÁ-ban nagymértékben csökkent a kutatások szempontjából megfelelõ minõségû õssejtvonalak elérhetõsége, ami jelentõsen lelassította az embrionális õssejtek orvosi alkalmazását célzó kísérleteket. Így sok kutatólaboratórium inkább az õssejtek kinyerésére vonatkozó olyan technikák kidolgozása felé vette az irányt, amelynek elsõdleges célja az embriók megmentése.

Az új eljárás
Dr. Robert Lanza és munkatársai (Advanced Cell Technology, Worcester, Massachusetts) olyan módszert fejlesztettek ki, amellyel lehetséges sejtek kinyerése korábbi fejlõdési stádiumban lévõ, kevesebb sejtbõl álló embrióból, és elkerülhetõ az embrió károsodása. Az új eljárás alapötletét az úgynevezett pre-implantációs (beültetés elõtti) genetikai diagnózis (PDG) szolgáltatta. Ezt a vizsgálatot a mesterséges megtermékenyítést (in vitro fertilizáció/IVF) követõen, közvetlenül az embrió anyaméhbe történõ beültetése elõtt végzik, és a leendõ magzatban esetlegesen fellépõ rendellenességek kiszûrésére szolgál. Ennek során egyetlen sejtet távolítanak el a még mindössze 8–10 sejtes embrióból, és azt vetik alá a különféle vizsgálatoknak.
Dr. Lanza és kollégái a fent vázolt genetikai analízisnek megfelelõ stádiumban lévõ egérembriók vizsgálatával kezdték elméletben kidolgozott technikájuk tesztelését. Ezen erõfeszítésüket még tavaly siker koronázta: az egérembriók egyetlen sejtjének eltávolításával képesek voltak létrehozni és fenntartani embrionális õssejtvonalakat úgy, hogy az embriók túlélték a beavatkozást. Ezután következhetett a kísérletsorozat emberi megfelelõje. A kutatásokba tizenhat, mesterséges megtermékenyítéssel létrehozott humán embriót vontak be. Ezek nyolc-tíz sejtes állapotában – amely megfelel a genetikai analízis idõpontjának – eltávolítottak belõlük egy-egy sejtet, azaz megtörtént a mintavétel. A fejlõdés ezen stádiumában még bármely sejtbõl létrehozhatóak szervezetünk sejttípusai, illetve ekkor még anélkül metszhetõ ki az embrió egy sejtje, hogy az bármiféle kóros elváltozást okozna annak további fejlõdésében. A kísérletben szereplõ embriók fejlõdését sem érintette a beavatkozás.
Az eltávolított sejteket egyéb sejttípusokkal együtt, inkubálva helyezték megfelelõ táptalajra. Lanza és munkatársai ily módon két stabil, humán embrionális õssejtvonalat hoztak létre, amelyet már nyolc hónapja képesek életben tartani. Állításuk szerint a sejtvonalak viselkedése tökéletesen megegyezik a „hagyományos” embrionális õssejtekével, s egyelõre semmilyen genetikai problémát nem mutatnak.
Dr. Lanza célja, hogy az újonnan kidolgozott technológiát elfogadtassa az amerikai szenátussal, és ha ez sikerül, létrehozhassanak annyi embrionális õssejtvonalat, amennyire a tudományos közösségnek szüksége van. Így, ha sikerül leküzdeni az etikai problémák állította gátat, visszaszerezhetnék a kutatásokra szánt állami pénzeket, amelyekkel ismét lehetõvé válhatna az orvosi alkalmazást célzó területek vizsgálata.
Az embriókutatások ellenzõi most azzal érvelnek, hogy a kivett egyetlen sejtbõl is egész élõlény fejlõdhetne, ha nem sejtvonalat csinálnának belõle. A kutatók véleménye szerint azonban ezen a ponton már az ellenzõk részérõl is nagyobb kompromisszumkészségre lenne szükség, a kutatási terület nagy gyógyítási potenciájára való tekintettel.