Märcz Tamás a Krónikának: nem fogunk megroppanni a hazai világbajnokság terhe alatt

– Még mielőtt az év legfontosabb vízilabdás eseményéről beszélnénk, ne hagyjuk szó nélkül a legjelentősebb klubeseményt, a június elején Belgrádban lezajlott Bajnokok Ligája nyolcas döntőt. Hogyan értékeli, hogy a magyar bajnokcsapat, a Ferencváros bronzérmet szerzett, a fináléban pedig a válogatott oszlopos tagja, Zalánki Gergő nyerőember volt a Pro Reccóban?

– Mindenképpen sikeres volt a belgrádi BL-döntő hétvégéje a Ferencváros számára, valamint Zalánki Gergő egyéni sikere a Pro Reccón belül. A Ferencvárosról azt gondoltuk, hogy meggyengültek az utóbbi évekhez képest, hiszen számos külföldi játékosuk távozott, akiket nem tudtak könnyen pótolni, egészségi problémákkal is küszködtek, nagy várakozás övezte, hogy milyen csapat alakul ki. De a végére minden összeállt, és az, hogy bejutottak a legjobb négybe, majd megszerezték a bronzérmet, mindenképpen nagy presztízsű győzelem. Zalánki Gergő pedig igazán remek volt, nem csak mi gondoljuk, hogy ő volt a Pro Recco legjobbja, hanem az olasz csapat tagjai is megszavazták az év legjobb játékosának. Nagyon pozitív, hogy Gergőnek ilyen jól sikerült az első éve külföldön.

– Az ő és a fradisták kitűnő formája húzóerő lehet a válogatottban is. Közel 30 fős kerettel vágott neki a világbajnokságra való felkészülésnek, aztán a keretet fokozatosan szűkítette. Miként zajlik a felkészülés, különös tekintettel arra, hogy túl sok ideje nincs a teljes kerettel foglalkozni, éppen a BL miatt?

– Viszonylag megszokott, hogy a BL-t nem túl kedvező időpontban rendezik a válogatott nemzetközi tornáihoz képest. Most ez különösen kellemetlen volt, hiszen a BL nyolcas döntője és a vb között durván csak két hét van, nagyon későn kaptuk meg a Fradi-játékosokat és Zalánkit. Azt megelőzően 27-ből 16 játékossal dolgoztunk két és fél héten keresztül, ebben szerepelt a Ferencváros elleni kétkapu is, amivel egymást segítettük. De hát a megszokott, induló keret általában 18-22 fős, a felkészülési idő pedig 5-6 hét, ehhez képest most ez teljesen másként alakult. Alkalmazkodnunk kell nekünk is és a többi, elsősorban európai országnak, amelyek a BL-be adtak klubcsapatot, hogy ehhez képest a legjobban készítsük fel a nemzeti válogatottat. Szerdán meglesz a végleges keret, és amikor a 13 fős csapat csak együtt dolgozik, akkor jobban formálódik a csapat.

– A nagy létszámú keretnek köszönhetően alkalma volt megfigyelni, kipróbálni fiatal pólósokat is, akik még nem feltétlenül készek a válogatottságra. Mennyire elégedett azokkal a játékosokkal, akik ott kopogtatnak a válogatott kapuján?

– Sok tehetségünk van, sokan közel vannak a nemzetközi szinthez. Ami az elmúlt években picit változott, az az, hogy egyre inkább fizikális lett a vízilabda, teljesen kész játékosokat igényel a nemzetközi szint, taktikailag, technikailag, fizikailag egyaránt, és mindezt a megfelelő sebességen kell előadniuk. Ilyen szempontból nincsenek könnyű helyzetben a fiatalok, de úgy látom, sokukban benne van a potenciál, hogy gyorsan odakerüljenek a válogatotthoz, esetleg ki is jussanak egy nagy eseményre. Annyiban szerencsések vagyunk, hogy most 13 plusz két játékos fér a keretbe (ketten Covid-érintettség esetén vethetők be – szerk. megj.), de lesz még egy eseményünk ebben az évben, a spliti Európa-bajnokság, amelynek nem feltétlenül a mostani vb-keret fog nekivágni. Aki ide nem kerül be, az biztosan reménykedhet abban, hogy a következő, nem túl távoli eseményen esetleg helyet kap.

– Tudjuk, hogy a magyar vízilabdában mindig ott van az eredménykényszer, egy hazai rendezésű világverseny esetében pedig ez hatványozottan igaz. Nemigen engedhette meg magának azt, hogy kísérletezgessen a csapat kialakításakor, mindenféleképpen a legütősebb válogatott kell összeállítania?

– Az a tapasztalatom, hogy kapitányként mindig igyekezni kell a legerősebb csapat kialakítását keresni. Mondhatnánk, hogy tét nélküli lehetne ez a világbajnokság, ha az eredeti helyszínen, Fukuokában rendeznék, hiszen nem ad kvalifikációt az elkövetkező időszakra. Viszont a hazai rendezés bizonyos fajta terheket ró a vállunkra, amitől azért mégsem fogunk megroppanni, hiszen azért vagyunk profik a játékosaimmal együtt, hogy megfeleljünk ezeknek az elvárásoknak, amelyek éppen arra mutatnak, hogy jól szerepeljünk. Néha egy-egy, a gépezetbe nem illeszkedő láncszem gyengítheti a csapatunkat, de igyekszem a legerősebb együttest kialakítani. Biztos, hogy fiatalabb lesz a válogatott az előző évhez képest, amikor sok idős játékos alkotta. Úgyhogy szépen haladunk előre az olimpiai ciklusban, ez az első állomás, mire odaérünk a párizsi ötkarikás játékokra, szépen lassan fiatalodni fog a csapat.

– Milyen lesz ez a válogatott a tokiói olimpián szerepelt, bronzérmes nemzeti csapathoz képest, amelyből Hosnyánszky Norbert és Nagy Viktor visszavonult?

– Úgy gondolom, hogy legalább olyan erős lesz, sőt bízom abban, hogy annál is erősebbek tudunk lenni. Bizonyos változások gyorsíthatják, frissíthetik az olimpiai bronzérmes csapatot. Én mindig bízom a játékosaimban, azokban is, akik nem kerülnek be a végső keretbe, hiszen azért hívom őket keretedzésre. De akik ott vannak a válogatottban, azok szerintem végső esélyesek lehetnek egy ilyen tornán.

– Mennyiben határozza meg a formaidőzítést, hogy rögtön csoportrangadónak számító meccsel kezd a válogatott június 21-én, Montenegró ellen? Aztán jön majd az egyik legfontosabb találkozó, a negyeddöntő, amely eldönti, hogy éremért játszik-e a csapat. Akkor már csúcsformaközeli állapotban kell pörögnie a válogatottnak?

– A játékosok eleve jó formát mutatnak. És miért is lennének rossz formában, hiszen olyan időszakból jönnek – bajnoki végjáték, illetve a BL küzdelmei –, amely csúcsállapotot kívánt meg, amikor a klubjátékosoknak a legjobb állapotban kell lenni, hogy megfeleljenek. Most azért is dolgoztunk velük, hogy emeljük a fizikai állapotukat, és ez kitartson a vb nagyon fontos középszakaszáig, akár a végjátékig, az érmes helyezésekig. Már a kezdetekkor jók leszünk, de talán abban is biztos lehetek, hogy nem akkor leszünk a legjobbak, ahhoz, hogy még inkább csapattá érjünk, szükség lesz a soron lévő mérkőzésekre, a csoportrangadó utáni két találkozóra. Ezeket is szeretném felhasználni, hogy formálódjanak, egymáshoz idomuljanak a játékosok, de szeretném, hogy legalább olyan jó állapotban legyünk már az első meccsen, hogy bebiztosítsuk a csoportelsőséget.

– Kapitányként milyen előjelekkel várja a tornát, milyen elvárásokat támaszt a válogatott elé? Tévedek, ha azt mondom, nem elégedne meg az öt évvel ezelőtti budapesti vébén szerzett ezüstéremmel?

– Szerintem egy vb-ezüstérem nagyon értékes, ha így visszatekintünk. De természetesen mindig szeretném a legjobbat kihozni az aktuális helyzetből, és azt gondolom, hogy a csapat alkalmas a legjobban csillogó érem megszerzésére. Ez az út azért még nagyon hosszú, nem kapkodnék annyira, hogy az érmekről álmodozzunk, a játékosok tudják, mire képesek, én is tudom, mi lakozik bennük. Természetesen a játékosoknak az az álma, hogy a 2020-as EB-arany és a tavalyi olimpiai bronz után újabb érmet, lehetőleg aranyat szerezzünk, ráadásul hazai közönség előtt.

– Apropó: mennyire lesz vajon teher, avagy felhajtóerő a csapat számára, hogy otthon játszik, több ezer magyar szurkoló előtt?

– Eddig soha nem volt ezzel gondunk. Mióta kapitány vagyok, több eseményünk volt itthon, világligát, Eb-t, vb-t rendeztünk a Duna Arénában, mindenütt sikerült érmet szerezni, vagy ezüstöt vagy aranyat, bízom benne, hogy ez a sorozat folytatódik. A játékosok profik, szeretik és meg is szokták a nagy közönséget, nem hiszem, hogy ez teherként fogja nyomni őket. Azt nem gondolom, hogy röpíteni fogja őket a közönség, de ha valóban egy jó hullámra érkezünk, és megy a csapatnak, az biztosan presszionálni fogja az ellenfelet, hogy jó hangulat van az uszodában.

– A koronavírus-járvány következményeinek betudhatóan rendkívül zsúfolt az idei év a vízilabda-életben, aminek a szurkolók bizonyára örülnek, de a játékosok talán kevésbé: világliga, világbajnokság, Európa-bajnokság, és mindez a nemzeti bajnokságokon, kupákon felül. Hogyan lehet ezt bírni, miként lehet elérni, hogy a pólósok ennyi megmérettetésen formában legyenek?

– Nehezen, és szakmailag jól át kell gondolni, hogy ezt miként tudjuk megoldani. Egyelőre a világbajnokságra koncentrálunk, meglátjuk, miként sikerül az esemény, és mekkora energiákat vesz ki a játékosokból. Két hetet jelöltünk meg számukra pihenőnek a világbajnokság után, az Európa-bajnoki felkészülésig, majd a látottak és a levont következtetések alapján fogjuk eldönteni, milyen csapat vághat neki az Eb-nek. Bízom abban, hogy meg fogjuk oldani ezt a komoly terhet, hiszen egy válogatott játékos 100-120 mérkőzést is lejátszhat a klubja és a nemzeti csapat színeiben, ami nagy terhelés, ráadásul a Covid miatt összecsúszott a vízilabda-naptár. Bár mindenhol meg kell felelniük, egyelőre bírják a játékosok, várják ezt a fajta terhet és kihívást, hogy a világbajnokságon játsszanak.

– Több mint öt éve irányítja a nemzeti válogatottat: mire a legbüszkébb az eddigi eredmények közül, illetve melyik az az érem, amelyikre a leginkább vágyik?

– Mindig büszke vagyok a játékosaimra, ha a csapat kihozza magából a maximumot és jól teljesít. Természetesen nagy emlék, amikor először tudtam nyerni a válogatottal komoly tornát, az a berlini világkupa volt 2018-ban, majd hazai közönség előtt egy nagyobb presztízsű tornát, Európa-bajnokságot 2020-ban, amit akkor nyert utoljára Magyarország, amikor magam is játékos voltam, 1999-ben. Huszonegy év után hódítottuk el újra ezt a trófeát, ráadásul kimondhatatlan büszkeség, hogy ez itthon sikerült, hiszen azelőtt 50-60 éve nem tudott Magyarországon rendezett nagy tornát nyerni a férfi vízilabda-válogatott. És arra is büszke vagyok, hogy sok nehéz folyamat után sikerült fölállni az olimpiai dobogóra, megszerezni a bronzérmet. A vágyunk egyértelmű: szeretnénk minél többet kihozni ebből az olimpiai ciklusból, aminek egyértelmű végállomása a párizsi ötkarikás játékok, de annak nagyon fontos állomása lesz most a budapesti világbajnokság.

A bronzmeccsen már összejött az olaszverés, harmadik a Ferencváros a vízilabda-BL-ben

A Ferencváros a harmadik helyen végzett a férfi vízilabda Bajnokok Ligájában, miután a sorozat belgrádi nyolcas döntőjének szombati bronzmérkőzésén 14-12-re legyőzte az olasz Brescia együttesét.