FRISSÍTVE – Elhunyt Diego Armando Maradona, a futballtörténelem egyik legjobbja

A Gimnasia La Plata vezetőedzőjeként dolgozó világsztárt az elmúlt hetekben többször is kórházban kezelték. November elején koponyaűri vérzés miatt műtötték meg, ám az akkori beszámolók szerint komplikációmentes volt a beavatkozás – emlékeztet a Nemzeti Sport. Több rangos nemzetközi médiaorgánum úgy tudja,

Maradona halálát hirtelen szívmegállás okozta.

Az Argentin Labdarúgó-szövetség (AFA) szerda este a Twitteren megerősítette a legenda halálhírét. A család jogi képviselője szintén megerősítette Maradona halálát. „Claudio Tapia elnök és teljes szövetségünk mélységes szomorúságát fejezi ki legendánk, Diego Armando Maradona halála miatt. Mindig a szívünkben élsz” – írták a Nemzeti Sport szerint a világbajnoki trófeát csókoló fotója mellé.

A Boca Juniors, a Barcelona és a Napoli egykori klasszisa 1986-ban világbajnoki címre vezette az argentin válogatottat, amelyben 1977 és 1994 között 91 alkalommal lépett pályára, 34 gólt szerezve.

Klubszinten a Napolival érte el a legnagyobb sikereit: kétszeres olasz bajnok lett (1987, 1990), Olasz Kupát (1987), Szuperkupát (1990) és UEFA-kupát (1989) nyert a korábban sikertelen csapattal. 1997-es visszavonulása óta egészségi problémákkal küszködött – emlékeztet az M4sport.hu.

Az MTI által közzétett életrajz szerint Maradona Buenos Aires egyik szegénynegyedében nőtt fel. Tízévesen került az Argentinos Juniors kölyökcsapatába, ahol kis termete miatt először fiatalabbnak nézték, ám amikor bemutatta, mit tud a labdával, azonnal szerződtették. Alig múlt 12 éves, amikor labdazsonglőrként lépett fel a meccsek szünetében, a felnőtt csapatban 1976. október 20-án mutatkozott be. Tizenhat évesen ő lett az argentin futball történetének legfiatalabb profi játékosa, majd 19 évesen legfiatalabb gólkirálya. Az anyagi nehézségekkel küzdő klub 1981-ben eladta a Boca Juniorsnak, amely a következő évben meg is nyerte a bajnokságot.

Maradona 1977. február 27-én mutatkozott be a válogatottban, egy Magyarország ellen 5-1-re megnyert Buenos Aires-i mérkőzésen, melyen csereként lépett pályára a 62. percben. A balul sikerült 1982-es világbajnokság után – az argentinok már a csoportkörben kiestek, Maradonát a brazilok ellen kiállították – az FC Barcelonába igazolt, akkor világrekordot jelentő összegért. A katalán fővárosban nem érezte jól magát, sokszor szenvedett sérülést, állandósultak vitái a klubvezetéssel, így nem igazán marasztalták, amikor újabb átigazolási rekordot felállítva 1984-ben Nápolyba költözött.

A dél-olasz városban megtalálta helyét: a Napoli Maradonával a szurkolók régi vágyát beteljesítve 1987-ben és 1990-ben megnyerte a bajnokságot, 1987-ben elhódította az olasz kupát, 1989-ben az UEFA Kupát is.

Hét olaszországi szezonja alatt 258 mérkőzésen 115 gólt szerzett, egyszer pedig a gólkirályi címet is elnyerte. Nimbuszán az sem csorbított, hogy lazán vette az edzéseket, kiderült kokain-függősége, hírek keringtek a maffiával fenntartott kapcsolatáról. Akkoriban vitathatatlanul a világ legjobbja volt, 165 centis magasságához 76 kiló tiszta izom társult. A gyors, kiszámíthatatlanul és félelmetesen cselező csatárt kevés védő tudta szabályosan megállítani, ha pedig ez nem sikerült, lövésre lendült félelmetes bal lába. 1986-ban a mexikói világbajnokságon csapatkapitányként szinte egymaga vezette győzelemre az argentinokat, legkiemelkedőbb teljesítményét az angolok elleni negyeddöntőben nyújtotta. Az 51. percben kézzel juttatta a hálóba a labdát, amit a rossz szögben álló partjelző meg is ítélt – ha akkor már létezik a videóbíró, Maradona sárga lapot kap és a találatot érvénytelenítik.

Ő maga, amikor a mérkőzés után a gólról faggatták, ennyit mondott: „egy kicsit Maradona feje, egy kicsit Isten keze szerezte”. Négy perccel később saját térfelén egy mozdulattal három angolt csapott be, majd a partvonal mellett megindulva labdával is gyorsabb volt, mint az őt üldöző védők, és a fél angol válogatottat kicselezve talált a hálóba. 2002-ben ezt választották a futball-történelem legszebb góljának. 1990-ben már halványabb formában játszott, de az argentinok így is eljutottak a döntőig, ott azonban a németek visszavágtak a négy évvel korábbi vereségért.

Maradonát 1991-ben doppingvétség miatt eltiltották, Nápolyból is mennie kellett.

Rövid sevillai kitérő után hazatért Argentínába, de már csak szórványosan lépett pályára. Még ott volt az argentin válogatottal az 1994-es világbajnokságon, de két mérkőzés után ismét megbukott a doppingteszten. E dicstelen mozzanattal gyakorlatilag le is zárult pályafutása, utoljára 1997. október 25-én lépett pályára a Boca Juniors mezében. Az argentin válogatottban 91 mérkőzésen 34 gólt szerzett, és 491 klubmérkőzésén 259 alkalommal talált a hálóba. 2000-ban a FIFA internetes voksolásán őt választották a múlt század legjobb futballistájának, ám a sportszervezet a szabályokat az utolsó pillanatban megváltoztatva holtversenyt hirdetett közte és Pelé között. Ugyanebben az évben kórházba került, ahol kiderült, hogy súlyos tüneteit kábítószer-túladagolás okozta. Több elvonókúrán esett át Kubában, ahol Fidel Castróval is összebarátkozott, az utóbbi években többször szorult kórházi kezelésre, túlsúlya miatt gyomorszűkítő műtétet is végeztek rajta.

Idén novemberben depresszióval kórházba került, vérszegénységet és kiszáradást is megállapítottak nála. Később koponyaűri vérzés miatt megműtötték, melynek során vérömlenyt távolítottak el, majd nyolc nappal később, november 12-én elhagyta a kórházat. Az idősebb lányához közel, egy házban folytatta felépülését, és a további kezelést kapott alkoholfüggősége miatt. A botrányairól és szókimondásáról is elhíresült Maradona edzőként két klubnál is megbukott, 2008-ban mégis az argentin válogatott vezetőedzője lett. A csapat a 2010-es világbajnokságon a negyeddöntőben 4-0-ra kapott ki a németektől, így szerződését nem újították meg. Ezután az Egyesült Arab Emírségekben, Argentínában és Mexikóban dolgozott, 2019 óta az argentin élvonalban szereplő Gimnasia y Esgrima La Plata vezetőedzője.

Magánélete is mozgalmasan alakult, 2004-ben véget ért házasságából két, házasságon kívüli kapcsolataiból további három gyermeke született, sőt unokája is volt. Hazájában és Nápolyban is legendaként tisztelik, dalok, könyvek születtek róla, Emir Kusturica 2008-ban, az Oscar-díjas Kapadia Asif pedig tavaly készített dokumentumfilmet róla.