A sport iránti szeretettel nem lehet telítődni: a kolozsvári „ebihalaknak” tartott edzést Gyurta Dániel

Gyurta Dániel sportolóhoz méltó energikussággal köszöntötte csütörtök reggel a kolozsvári Ebihalak Úszóiskola még kissé álmos tanoncait a Iuliu Hațieganu Park uszodájában. Az 5-17 éves gyerekek egyszerre lelkesen és kissé megilletődve várták, hogy az olimpiai, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok úszó levezényelje edzésüket. A pályafutását 2018-ban befejező úszócsillag – aki nem először járt a kincses városban – a medence széléről, utcai öltözetben, mezítláb tartotta az edzést.

Bevallotta, nagyon hiányzik neki a medence, de kissé babonás, ezért nem csobbant be a vízbe.

A sportdiplomataként tevékenykedő egykori klasszis a bemelegítést megelőzően Török Zoltánt, az Ebihalak alapítóját faggatta a úszóiskoláról, a gyerekek edzéseiről, hogy felmérje, miről szóljon, hogyan történjen a rendhagyó edzés. A gyerekek egy pár perces, a szárazon zajló bemelegítés után úsztak néhány bemelegítő kört a medencében is, majd játékos verseny következett.

A közel egy órás edzést közönségtalálkozó követte a Babeș-Bolyai Tudományegyetem testnevelési karának amfiteátrumában. Kiderült, hogy Gyurta Dani néhány órás budapesti kitérővel a római vizes Európa-bajnokságról érkezett a kincses városba. Elmondta, nagyon jó volt a kontinenstornán látni a magyarok sikereit, amit csak tetézett a tény, hogy az Örök városban lehetett tanúja ezeknek a sikereknek, ahol ő is megszerezte élete első világbajnoki győzelmét 2009-ben.

„A magyar csapat fantasztikusan versenyzett. Most kezdenek előjönni azok a fiatal versenyzők, akik kezdik úgymond húzogatni az oroszlán bajszát az európai élmezőnyben, kezdik maguk mögé utasítani Európa legjobb versenyzőit. Gondolok például Késely Ajnára, Márton Richárdra, Mihályvári-Farkas Viktóriára, Kós Hubertre” – sorolta, hozzátéve, Milák Kristófot azért hagyta ki a sorból, mert ő „hozta az elvárt kötelezőt”. „Nála már annyira egyértelmű, hogy mindig nyeri a versenyeket, hogy lassan tényleg olyan természetes lesz, mint ahogy reggel följön a nap” – méltatta sportolótársát.

Gyurta Dániel elismerően szólt a román klasszisról, David Popovici-ról is, megemlítve, kezd pikáns lenni, hogy Milák és Popovici a sajtón keresztül üzenget egymásnak, motiválva és versengésre ösztönözve egymást.

Ennek kapcsán Gyurta elmondta, ez a fajta motiváció nagyon hasznos tud lenni, sőt szükséges a sportban: az a vágy, hogy egy sportoló túl tudja szárnyalni vetélytársa idejét, eredményeit, hatalmas löketet tud adni. Tapasztalatai alapján minden sportolót más és más hajt: van, aki rekordot akar dönteni, más a nemzete himnuszát akarja a dobogón állva hallani, akad ugyanakkor, aki másokat szeretne motiválni. Ő személy szerint a versenytársainál akart jobb lenni, le akarta győzni a nála jobbakat, és szerinte abban, hogy ez sikerült is megannyi versenyen, nagyon fontos szerepe volt a mentális felkészültségének. Felidézte, hatalmas nyomást jelent például, hogy az olimpia esetében négy évenként egyszer van lehetőség bizonyítani, megmutatni a világnak, hogy valamiben az illető sportoló a legjobb, és ha akkor nem sikerül, újabb négy évet kell várni.

„Miközben ezekben a téthelyzetekben nagyon sok mindenkinek megremegett a lába, az én motivációm az volt, hogy az enyém ne remegjen meg, és ki tudjam hozni magamból a 101 százalékot. Ez a legnehezebb az élsportban, hogy teljes mértékben ki tudjuk hozni, ami bennünk van. Nyilván ehhez kell egy nagyon jó felkészülés, egy jó edző, egy nagyon jó állapot, és kell egy nagyon jó verseny, hogy ne úgy jöjjek ki a medencéből, hogy még maradt bennem öt tized másoperc, mert nem úsztam ki magamból a legtöbbet” – magyarázta a 33 éves egykori élsportoló. Hozzátette, az a típusú versenyző volt, akinek mindig volt egy berögzött taktikája, de mindig figyelte az ellenfeleit is, és reagált azok lépéseire.

London olimpiai bajnoka szerint nincs egyértelmű recept arra, hogyan lehet valaki élsportoló, hány évesen „kell” elkezdeni az úszást, és ezt nagyon jól igazolják a különböző sportolói életpályák is.

Éppen David Popovici példája igazolja, mennyire nem lehet kijelenteni, hogy adott életkor kései vagy nem, hiszen ő csak kilenc éves korától kezdett el komolyan úszni. A nehézségekről szólva felidézte, sokszor nehéz volt a hideg téli reggeleken bemászni a medencébe, hajnalban kelni, heti minimum tíz edzést végigvinni, de azt is hozzátette, a sportolónak tisztában kell lennie, hogy a versenyeken nem rendeznek külön döntőt azoknak, akiknek nem volt kedve reggel 5-kor felkelni úszni. Szerinte valahol érthető, hogy van olyan úszó, aki a versenyzés befejezése után úgy dönt, többet nem akar medencébe ugrani, úszni. Ha 20 éven keresztül töltött káposztát eszem minden áldott nap, akkor húsz év után nem biztos, hogy az lesz az első étel, amit enni szeretnék. Az ember telítődni tud bizonyos dolgokkal, és lehet, hogy sokaknak a medence is ilyen. Egy dologgal viszont szerintem nem lehet telítődni, mégpedig a sporttal, a sport iránti szeretettel és a sport iránti szerelemmel. Aki úgy nő föl, hogy edzésről edzésre, versenyről versenyre jár, az nem tudja elengedni azt az érzést, hogy a sport közelében legyen. Ezért is örülök annak, hogy itt lehetek, hogy láthatom a gyerekek csillogó szemét” – osztotta meg gondolatait a fiatal hallgatósággal Gyurta Dániel.

Kifejtette azt is, bár tény, hogy a világ országaiban eltérő uszodák, felkészülési lehetőségek, körülmények találhatóak, mégis az a legfontosabb, hogy a háttér – a család, edző, tehetség és a sport iránti szeretet – találkozni tudjon, ez legyen a sportoló munkájának az alapja. Saját gyerekkora kapcsán elmondta, mivel testvére, Gergely is olimpiákat megjárt úszó, a szüleik mindent megtettek értük: hajnalban keltek, edzésekre hordozták, versenyekre kísérték őket. Sosem kényszerítették őket, nem akartak belőlük élsportolót nevelni, ez mondhatni magától alakult így, egyik versenyről a másikra járva indultak el az úton.

Gyurta Dánieltől megtudhatta a kincses városi közönség, hogy a magyarországi rendszer, illetve a magyar sport munkaorientált, a magyar edzők a munkában hisznek.

Amikor ő 13 évesen azt mondta az edzőjének, hogy olimpiai bajnok akar lenni, akkor Széles Sándor felhívta a figyelmét: mivel ugyanolyan, mint az úszótársai, ugyanolyan magas, erős, ugyanakkora a karja, ugyanúgy edz, mint ők, csak akkor lesz esélye, ha 30 százalékkal többet edz, 30 százalékkal okosabban fogja csinálni és 30 százalékkal jobban fogja akarni, mint a többiek. És akkor is csak esélye lesz, nem lehet biztos a győzelemben. „Mindig azt szoktam mondani, hogy ha valaki az olimpián a dobogó legfelső fokán áll, akkor van benne valami plusz. Lehet, hogy a családban, az edzőben, a körülményben, de az is lehet, hogy magában a versenyzőben, esetleg nagyobb a lába, a karja, jobban bírja az edzéseket. Az a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja, neki mi a tehetsége, és azt kell erőltetnie” – fejtette ki Gyurta Dani.

A közönség soraiból érkező kérdésekre az olimpikon elárulta, neki mindig az volt a taktikája versenyzőként, hogy beosztotta az erejét. Ezért például a 2009-ben római vb-n, amikor látszólag a mezőnyből kiugorva szerezte meg az aranyat, hiszen féltávnál még csak ötödik volt, tulajdonképpen nem ő „robbantott”, hanem a versenytársai maradtak le, mert elfogyott az erejük. Hangsúlyozta a mentális felkészülés és a sportpszichológussal való konzultációk fontosságát is, ezek ugyanis a legváratlanabb helyzetekre is felkészítették. Gyurta számára a sport mellett az iskola és a tanulás is fontos volt, sok sportolóval ellentétben nem mondott le a fontos vizsgákról, nem halasztotta azokat, a pekingi olimpia előtt két héttel még szóbelizett az érettségin. Szerinte az „agyi edzés”, tanulás – nyelveké, szövegeké – nagyon sokat segít. „Hiába vagyok fizikálisan tökéletes állapotban, ha az agyam nem tudja kiadni a parancsot, vagy hamarabb elfárad. Nagyon egyszerű és közhelyes, amit mondok, de mégis azt gondolom, hogy a mentális felkészültségemet a napi iskolai, gimnáziumi és egyetemi tanulmányok adták meg” – szögezte le, hozzátéve, emellett speciális mentális felkészítésen is részt vett, szakemberrel gyakorolta a téthelyzeteket.

A magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri főtanácsadójaként tevékenykedő Gyurta Dániel csütörtökön a Házsongárdi temetőbe is ellátogatott, ahol koszorút helyezett el Somodi István atléta, olimpiai ezüstérmes magasugró, valamint Sarkadi Árpád edző és vízilabdázó sírjánál. Találkozott a Mathias Corvinus Collegium egyetemi és középiskolai programjának tagjaival, ugyanakkor ellátogatott a DRIBLI Erdélyi Gyerekfoci Klub edzésére is.