Miről árulkodik a főnök testbeszéde?

Az élet egyre több területén kapott kitüntetett figyelmet az elmúlt évtizedben a testbeszéd. A CarrierBuilder nevű amerikai álláskereső oldal összegyűjtötte azokat az árulkodó jeleket, gesztusokat, amelyek a munkavállalókat segítik, hogy megértsék, miről, hogyan gondolkodik és beszél főnökük. Noha a rátermett, profi vezetőre jellemző, hogy nem adja ki magát, arcára nem ülnek ki érzelmei, indulatai, a szemfüles megfigyelőnek a másodperc tizedrésze is elég, hogy leszűrje, valóban hogyan viszonyul egy-egy helyzethez, személyhez felettese.

Testtartás, közelség

Pozitív hozzáállást sugall, ha a közvetlen vezető egyenes derékkal, egyenes tartással áll szemben alkalmazottjával, esetleg ül, miközben arccal felé fordul beszélgetés közben. Ha nem az ajtóban ácsorog, hanem belép beosztottja irodájába, és mondandóját egyenesen hozzá intézi, nem csak a levegőbe beszél, akkor egyértelmű, tárgyalópartnerét egyenrangú félnek tekinti. Ugyanez a helyzet, ha egy találkozón – ahol nagyobb csoport verődik össze – beosztottja közelében foglal helyet.

Érdektelenségről, figyelmetlenségről árulkodik eközben, ha a felettes beszélgetés közben másfelé fordul vagy tekint, és csak arcélét lehet látni, ha lenéz beosztottjára, miközben beszélnek – az utóbbi ül, a főnök pedig felette áll, mintegy érzékeltetve hatalmát, közvetve-közvetlenül arra figyelmeztetve, hogy fel kell nézni rá. Udvariatlanság, ha beszéd közben a felettes ül, az alkalmazottat pedig nem kínálja hellyel bármilyen hosszú is mondandója, ezzel is utalva a köztük lévő hierarchiára.

Szemkontaktus, mimika, arckifejezés

Ha a vezető egyenesen a beosztottja szemébe néz, miközben beszélnek, az arra utal, hogy megbecsüli, fontos neki, amiről egyeztetnek. A barátságos arckifejezés, alkalomadtán egy mosoly, az ellazult arcizmok arról árulkodnak, hogy higgadt, nem ideges, vagyis nem okoz neki „fejtörést” a dolgozó.

Ha azonban kerüli tekintetedet, beszélgetés közben másfelé néz, vagy leszegi fejét, biztos, hogy érdeklődése lanyhult, nem beosztottjára és annak mondandójára figyel, esetleg – ha rossz hírt közöl – szándékosan nem néz a szemébe. Ha észlelhető, hogy arcán rángatózik egy ideg, száját szorosan összeszorítja, szinte vonallá préseli, ide-oda tekinget, a felettes ideges. Lehet, hogy nem pillanatnyi beszélgetőpartnere miatt, ezért ilyenkor az a legegyszerűbb, ha utóbbi rövidre zárja mondandóját, vagy megkérdezi, máskor alkalmasabb lenne-e a beszélgetés. Ugyancsak belső feszültségre utal, ha úgy tűnik, hogy fejét mereven tartja, mosolya erőltetett, vagy beszélgetés közben grimaszol.

Kéz, láb, gesztusok

A kéztartás is sokat elárul, noha beszélgetés közben nem biztos, hogy az ember arra fókuszál, felettese ökölbe szorítja-e a kezét, vagy épp összekulcsolja. Pedig érdemes. Ha a tenyere lazán az asztalon vagy a térdén fekszik, biztos, hogy nyugodt. Ugyanez a helyzet, ha karját nem fonja össze mellkasán, lazán maga előtt vagy maga mellett tartja, esetleg egy kötetlen beszélgetés alatt lezseren zsebre vágja.

A beszélgetés közben szándékosan zsebre tett kéz, az ökölbe szorított kézfej – elfehéredő ujjakkal, kidagadó erekkel – és a mellkas előtt szorosan összefont kar ugyanakkor belső feszültségről árulkodnak. Ha a felettes az asztalon dobol ujjaival, tördeli őket, akkor ideges, míg a vad kézmozdulatokkal kísért beszéd, a túlzott és látványos gesztikulálás, hadonászás bizonytalanságról árulkodik. Ha lábával dobol az asztal alatt, vagy hintázik a székén, az ugyancsak arra figyelmeztet, hogy a beszélgetés nem köti le, vagy mehetnéke van közben, valami más miatt idegeskedik.