2008. augusztus 12., 00:002008. augusztus 12., 00:00
s ne kelljen fölösleges magyarázkodásba bonyolódnia, mielőtt rendbe hozná, amit elrontott.
Egy-egy hibát a legtöbb ember hajlandó elnézni, különösen, ha értékes munkaerőről van szó. Azt viszont már kevesen tűrik el, ha az, aki nyilvánvalóan hibázott, mások előtt az áldozat szerepében tetszeleg. Azon túl, hogy mindenért – még a rossz döntésekért is – érdemes vállalni a felelősséget, arra is muszáj odafigyelni, hogy kinek mit mond a bajba jutott alkalmazott. Szigorúan tilos a főnököt okolni azért, ha valaki saját hibájából került kellemetlen helyzetbe. Ha pedig valaki mégis úgy ítélné meg, hogy a felettese méltánytalanul bánt vele, amikor őt okolja egy olyan hibáért, amely tőle függetlenül következett be, akkor sem szabad ezt a háta mögött a többi alkalmazottnak hangoztatni. Ez ugyanis a legjobb útja annak, hogy az alkalmazott elveszítse hitelét főnöke, illetve munkatársai szemében: hiszen mindenkinek elmondani valóban sokkal egyszerűbb, mint gerincesen a fölöttessel közölni a valóságot. Sok olyan munkáltató akad továbbá, aki – amint kiderül, hogy az alkalmazott „fúrja” őt – rögtön megválik a dolgozótól.
Azokban az esetekben, amikor a cég az alkalmazott hibájából egy jövedelmező üzlettől esett el, ha az alkalmazott szakmai kudarca miatt pályája leszállóágban van, a legtanácsosabb visszahúzódni, ám ügyelni egyben arra is, hogy kéznél maradjon. Ilyen esetben ugyanis olajat önthet a tűzre, ha a felettesnek az egész épületet át kell kutatnia, ha valamiért szüksége van az illető alkalmazottra. Továbbá arra is érdemes a szakértők szerint összpontosítani, ha valakinek a munkája némi kívánnivalót hagy maga után, a legszigorúbban tilos késni.
Amellett, hogy valaki igyekszik kimászni a gödörből, be kell tartani a határidőket is, a megbízhatatlan, szétszórt munkaerőhöz ugyanis egyetlen cég sem ragaszkodik.
El kell kerülni azonban a talpnyalást is. Ha valaki „sáros”, ám megpróbál mindenben a főnöke kedvében járni, még egyáltalán nem biztos, hogy ezzel jó pontokat szerez. A humánerőforrás-szakemberek szerint az úgynevezett „teperéssel” az alkalmazott nem hogy jó pontokat, hanem egyenesen ellenségeket szerez. A legtöbb cégvezető tudniillik nem rajong a talpnyaló alkalmazottakért, hisz sosem lehetnek biztosak benne, hogy a túlbuzgó munkaerő hogy viselkedik, ha nem látják, mit mond róluk a hátuk mögött. Tanácsos tehát természetesen viselkedni, abból nem lehet baj.
A továbbtanulás és karrierépítés útján elindulva sokakban felmerül a dilemma: egyetemre menni, vagy szerezni egy szakképesítést és belevágni a munka világába? A döntés nem könnyű, és számos tényezőt figyelembe kell venni.