Amint Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője fogalmazott a megnyitó felvezetőjében, „Bálint Tibor munkássága nem csupán emlék, hanem felemelő valóság.” Hozzátette, az író akár kortársunk is lehetne, de két évtizede már más irányból tekint szeretett Kolozsvárjára.

Bálint Tibor Kolozsvárott született, lumpenproletár környezetben eszmélkedett, öntudatra ébredése azonban már a kolozsvári Református Kollégiumban következett be, ahova tehetséges, tanulásra alkalmatlan körülmények között élő munkásgyerekként került. A megaláztatásokban gazdag gyermekkori élmények nem zárultak le a kollégiumban; íróvá érése, illetve újságíróskodása előtt és alatt különböző területeken újabb élettapasztalatra tehetett szert. Főművének, a Zokogó majomnak születése szorosan kötődik Bálint Tibor kolozsvári életéhez, amellett, hogy az 1969-ben kiadott regény önéletrajzi jellegű, hűen bemutatja az egykori város képét egy lumpenkörnyezetből jött gyermek életútján keresztül. A regény színpadi változata – amelyet A sánta angyalok utcája címmel játszott a Kolozsvári Magyar Színház – hatalmas sikert aratott, ugyanakkor figyelemre méltó pillanata volt a romániai magyar dráma megújulásának.

A Bálint Tibor emlékkiállításon a szervezők öt pannón emlékeznek meg az író életéről, kapcsolatairól, utazásairól. Egyed Emese költő, egyetemi tanár az anyaggyűjtés nehézségeiről és szépségeiről kérdezte Demeter Zsuzsát, a kiállítás létrehozóját. A Helikon szerkesztője elmondta, bár az anyaggyűjtés nem volt egyszerű, az író özvegye és örökösei teljes hozzáférést biztosítottak a hagyatékhoz, így a kiállításon olyan értékek is megtekinthetők, melyeket a nagyközönség ritkán láthat. Egyed Emese kifejtette, Bálint Tibor úgy tudott kolozsvári lenni, hogy az egész magyarságot képviselte, ettől pedig írói öröksége még inkább felértékelődik. Demeter Zsuzsa arról is beszélt, hogy nem feltétlenül a műveket szeretnék bemutatni a jelen tárlaton, hanem az író életútját, amely a maga nemében páratlan.