Az izraeli rendező animációs filmben tárja a néző elé a hadjárat egyik legbrutálisabb eseményét, két palesztin menekülttábor lakóinak kiirtását, amelynek történései egykori bajtársai emlékfoszlányai alapján állnak össze a néző szeme előtt.
A narráció két idősíkban mozog: a jelenben, amikor Folman sorra keresi föl egykori bajtársait, hogy kiderítse, mennyire élnek emlékezetükben a katonaévek eseményei, és a múltban – itt azonban csupán a történések egy-egy szeletére derül fény, és a film során előrehaladva áll össze egyetlen egységes sztorivá, egy, az izraeli hadsereg asszisztenciájával végrehajtott tömeggyilkosság történetévé.
A történet főszereplőiben egy dolog közös: mindannyiuknak csupán halvány emlékfoszlányai vannak a múltbeli történésekről, mintha tudat alatt arra törekedtek volna, hogy a lehető legmélyebbre ássák el az átélt szörnyűségeket. Ezért aztán a visszaemlékezésekben szinte kivétel nélkül keveredik a valóság és a fikció: természetfölötti események, rémálmok képei vegyülnek a hiperrealista módon ábrázolt háborús történésekkel.
Az egyik leggyakrabban visszatérő motívum a film nyitójelenetében látható üldözés: huszonhat vérben forgó szemű kutya üldözi az egyik szereplőt. Mint kiderül, Folman egyik barátjának visszatérő álmáról van szó. Ő volt az a mesterlövész ugyanis, akit a hadjárat során azzal bíztak meg, hogy a települések megtámadása előtt végezzen a gazdáikat korábban rendszeresen riasztó kutyákkal. A rohanó kutyák ismétlődő képe ennek nyomán a film központi üzenetének metaforájává válik: a katonai akció résztvevői hiába próbálják elásni emlékeiket, azok folyamatosan üldözik őket, és nincs menekvés előlük.
Ahogy a történet lassan kibontakozik, érthetővé válik, hogy Folman miért épp az animációs műfajt választotta: már a film elején arra figyelmezteti egyik volt katonatársa, aki az emlékek elől menekülve Hollandiában telepedett le, hogy kutatásai során ne filmezzen, csak rajzoljon. És igaza volt: annak ábrázolására, hogyan élnek a hadjárat egykori főszereplőinek emlékezetében a háború képei, tényleg ez a műfaj a legmegfelelőbb. A látomásos, szürrealista képekkel vegyülő harctéri élmények képi ábrázolása csakis így válik lehetővé, így mutatható be a legjobban a háború abszurditása.
Jelképértékű az is, ahogy a földöntúli látomásokból a film végére lassan kibontakoznak a valós események, és a néző először szembesülhet azzal, mi is történt valójában a Szabra és Satila menekülttáborokban. Képről képre elevenednek meg az események, szemtanúi lehetünk, ahogy a keresztény falangisták az izraeli haderő biztosítása mellett bevonulnak a két menekülttáborba, hogy bosszút álljanak a szintén keresztény Basír Gemájel elnök meggyilkolásáért.
Három napig tartott a mészárlás, amelyben ugyan közvetlenül nem vettek részt izraeli alakulatok, de aktívan segédkeztek – például azzal, hogy éjszaka világító lövedékeket lőttek ki, hogy kellő fényt biztosítsanak a tömeggyilkossághoz.
Ahogy a rakéták világították meg a tömeggyilkosságok helyszínét, úgy világosodik meg az igazságot kutató főszereplő és a néző is a tekintetben, mekkora felelősséget is visel valójában az izraeli védelmi erő a bűncselekményért. A megvilágosodás hatását fokozza, hogy a zárójelenetben már nem rajzolt képkockákat, hanem a mészárlást követően a helyszínen forgatott, megrázó filmfelvételeket láthatunk.
A szándék egyértelmű: Folman szembesíteni akarja honfitársait a múltban elkövetett bűncselekményekkel, azzal, hogy hiába próbálnak menekülni az elkövetett bűnök miatti felelősség elől, az előbb-utóbb úgyis utoléri őket, akárcsak az álombéli élőholt kutyák az egykori mesterlövészt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Látogatottsági adatok