Erdei szállás, fedett műterem épült a Bucsin-tető alatti művésztelepen
Borzont után a Bucsin-tető felé haladva hajtűkanyar mögül bukkan elő a Libi csárda – átellenben földút vezet Bükkfő irányába, és mintegy háromszáz méterre balra takaros erdei szálláshoz, a Vadárvácskához érkezik az utazó. Az áramfejlesztővel ellátott, napelemekkel felszerelt erdei lak adott szállást tíz napon át annak a majdnem kéttucatnyi képzőművésznek, akik a kikapcsolódást alkotómunkával ötvözték.
A tábor életre hívói – Gál Mihály vállalkozó, Márton Árpád és Balázs József festőművész – második alkalommal szervezték meg a többnyire erdélyi képzőművészeket foglalkoztató tábort. Szándékuk a rendezvényt idővel nemzetközivé bővíteni.
Gál Mihály, a gyergyóalfalvi Sövér Elek Alapítvány elnöke régi álmát valósította meg a művészotthonként szolgáló nyári lak felépítésével. Mint elmondta, a táborszervezés az 1992-ben bejegyzett Sövér Elek Alapítvány első célkitűzései között szerepelt. Az alkotótábort kezdetben önkormányzati támogatásból akarták létrehozni, azonban ez meghiúsult, így az elnök merész lépésre szánta el magát. Bükkfőn egyhektárnyi területet vásárolt, ahol önerőből építette fel a nyári szállást. Az erdei lak a Vadárvácska nevet a területen pompázó vadvirágról kapta. Az egy-, két-, három- és négyágyas szobákban öszszesen 28 személynek tudnak kényelmes szállást biztosítani, és a hűvösebb gyergyói estéken központi fűtés biztosítja a meleget.
Az első tábort az elmúlt nyáron szervezték meg, az erdélyi magyar képzőművészet markáns egyéniségeinek részvételével. „A tavalyi táborozók fogalmazták meg azon igényüket, hogy a szállás mellé építsünk egy fedett műtermet, hogy a nyári záporok idején is alkothassanak. Úgy láttam jónak, hogy az ötven négyzetméter alapterületű építmény komfortos, nagy terasszal ellátott épület legyen” – magyarázta Gál Mihály, aki azóta tető alá hozta elképzelését az idei táborozók meglepetésére. Így minden alkotóigényt kielégítő táborozóhellyé alakult az erdei szállás. „Az önkormányzattól csupán a dologi költségekre kértünk pénzt. A helyi tanács a költségvetési alapból különítette el az alapanyagok, valamint az étkeztetés költségeit” – mesélte a gazda, aki arra is kitért, hogy a képzőművészektől mindössze egy alkotást kérnek az alapítvány és az önkormányzat javára.
„A tábort megrendezzük akkor is, ha az önkormányzatnak később nem állna módjában támogatni bennünket. Nem azért hívtuk életre, hogy egy-két alkalom után megszűnjön. Megtaláljuk majd a módját a finanszírozásnak a továbbiakban is” – magyarázta Gál Mihály, aki azt is hozzáfűzte, hogy a szervezési munkákban komoly segítséget nyújtott Balázs József gyergyóalfalvi festőművész, valamint a Csíkszeredában élő, alfalvi származású Márton Árpád festőművész, aki az alkotótábor védnökségét vállalta fel.
A táborszervező alapítvány az utóbbi időben képzőművészeti galériát, Sövér Elek-emlékszobát hozott létre, illetve Márton Árpád műveiből állandó tárlatot rendezett be. A környékbeli érdeklődőket holnap újabb eseményre hívják meg: délben nyílik meg az a tárlat, amelyen az erdei szálláson készült munkáikat mutatják be a művészek.
Balázs József gyergyóalfalvi festőművész:
„Ebbe a táborba Márton Árpáddal egyetértésben igyekszünk olyan képzőművészeket meghívni, akik beírták nevüket az erdélyi művészettörténetbe. A pályakezdő fiatalok közül pedig azokat hívjuk meg, akik szerintünk gazdagítani fogják Erdély művészetét. A tábor jellegének megfogalmazásával még várunk, inkább hagyjuk, hogy a képzőművészekből álló alkotóközeg fogalmazza meg önmagát. A Zöld Lajos alapította szárhegyi alkotótábornak volt bizonyos irányvonala, jellege, amely az idők folyamán más irányt vett. Mi az egykori szárhegyi tábort kívánjuk új alapokra helyezni. Nyilván mindez csak úgy képzelhető el, ha azokat az embereket hívjuk meg, akik a hajdani szárhegyi tábor alakulásánál is bábáskodtak.”
Kiss Levente, gyergyóalfalvi születésű, Marosvásárhelyen élő szobrászművész:
„Örömmel tölt el, hogy végre Alfalu is képes volt életre hívni egy alkotótábort. Örülök elsősorban az innen elszármazottakkal való találkozásnak, de a többi művészkollégának is. Az itt készülő szobrom alapanyagául a fát választottam, éppen az itteni emberek iránti tiszteletből. Hiszen az itt lakók évszázadok óta a fából élnek, eszközeik, házaik fából készülnek. Nem tudom elfelejteni a nagyapám házát, a fából készült szekereket, a taligákat, szövőszékeket, fonókerekeket. Nem utolsósorban az ácsok tettek rám mély benyomást, gyakran ámultam gyerekfejjel az ácsok kezemunkája nyomán szebbnél szebbre formálódó házakon. Ezek olyan mély élmények, amelyek a tudatalattiból kerülnek a felszínre, amikor érettebb, megfontoltabb az ember.”
Sajgó Ilona, gyergyóalfalvi származású, Marosvásárhelyen élő textilművész:
„Csodálatos dolog, hogy az itthon maradottak gondolnak ránk, mert nem mindenkinek adatik meg az, hogy ennyi év után is visszavárják. Művészként külön szerencse, hogy vannak még ilyen emberek, mint Gál Mihály és családja, akik felpártolják a művészeteket, és gondolnak az elszármazott művészekre. Nekünk pedig kötelességünk a hagyományokat folytatni. Semmi újat nem mondok azzal, hogy Alfaluból sokan végeztek képzőművészeti egyetemet, ám jó érzés most együtt alkotni az ifjabb meg korosabb kollégákkal, és tanulni egymástól.”
Miholcsa József, marosvásárhelyi szobrászművész:
„Édesanyám alfalvi, szegről-végről még Balázs József is rokonom. Alfaluba jönni számomra a hazatérést jelenti. Annyira szeretem a falusi környezetet, hogy Marosvásárhelyről már öt éve kiköltöztem Marossárpatakra. Nemcsak megtiszteltetés, hogy meghívást kaptam ebbe a táborba, hanem mint alfalusi többet illik vállalnom a kollégáknál. Örömmel teszek eleget a felkéréseknek, de emellett rendszerint még elkészül egy olyan alkotás is, ami az én világomat tükrözi.”