Arra is rámutattak, hogy a megyei, illetve a városvezetés döntései nyomán már így is nagy veszteségek érték a nagyváradi kulturális életet, hiszen két nagy múltú, helyi folyóirat is elvesztette az elmúlt időszakban az önálló működését, és jelentős leépítések is történtek a kulturális intézményekben, amik a tervek szerint folytatódni fognak.

– fogalmaznak a társulatok tagjai, rámutatva, hogy az intézmények összevonása által a város kulturális élete elvesztené sajátosságait, egyéniségét, átalakulna szimpla show businessé.

A nyílt levélben arra is kitérnek, hogy bár Európában vannak híres, projekt alapon működő befogadó színházak, ez főleg olyan országokban jellemző, ahol az állam megélhetést biztosít két munka között a színészeknek. Szerintük Romániában a társulati forma a színházi élet egyik alappillére. A társulatok szerint értelmezhetetlen a megyei tanács alelnökének azon kijelentése, hogy a színészek jobban kell teljesítsenek, hiszen munkájuk, érdemeik nem mérhetőek a szó hagyományos értelmében. Illetve ha mindenképp adatokkal kell alátámasztani teljesítményüket, akkor a százhúsz éves Szigligeti Színház érdemeit hosszan lehet sorolni.

„A mi társulataink a tavalyi járvány sújtotta évben is folyamatosan dolgoztak, nyáron is több bemutatót tartottunk és 151 előadást teljesítettünk a bezárások ellenére is. Megjelentünk az online térben is, közönségünket nem hagytuk el, és ha online ugyan, de a bukaresti Országos Színházi Fesztiválon is szerepeltünk”

– emlékeztettek.

„Meggyőződésünk, hogy a kulturális identitás erősítése megszilárdítja a közösségi identitást, a jó értelemben vett lokálpatriotizmust is, amely mindannyiunk közös érdeke.”

Levelükben arra kérik a Bihar megyei tanácsot, hogy fontolják meg érveiket, gondolják újra a terveket.

A Nagyváradi Állami Filharmónia művészei ugyancsak nyílt levélben sorakoztatják fel érveit az összevonás ellen. Az intézmény munkatársai kiemelik, bár nem ismerik a nyugati színházak művészeinek szerződéses helyzetét, a hangszeres és lírai művészek helyzetét jól ismerik: az európai filharmonikusok és az operák alkalmazottai mind határozatlan időre szóló munkaszerződéssel dolgoznak. Természetesen a próbaidőszak időtartama országonként és intézményenként változik, de letelte után a művészeknek biztos, biztonságot adó, közpénzekből finanszírozott állásuk van.

„A legtöbben olyan intézményekben találnak majd munkát, ahol megbecsülik őket, ahogy megérdemlik. Ha ez megtörténik, Nagyváradnak már nem lesznek filharmonikusai”

– hangsúlyozzák.

„Nem hisszük, hogy ennek meg szabad történnie a város közel száz éves múltú, etalonnak tekinthető intézményével, a Nagyváradi Állami Filharmóniával”

– zárják gondolataikat a filharmonikusok.

Két nappal ezelőtt a város román társulatának, a Regina Maria Színháznak a tagjai is nyílt levelet fogalmaztak meg az ügy kapcsán, melyben kifejezték: méltatlannak tartják, hogy sok év kemény munkája után a biztos állásuk helyett meghatározott időre szóló szerződések alapján dolgozzanak.

– teszik fel a kérdést a román művészek.

Levelüket azzal zárják, hogy szerintük ennek a tervnek a megvalósítása tulajdonképpen a kultúrához való alapvető jogukat csorbítja, és kérik a megyei vezetőit, gondolják újra szempontjaikat.