Munkácsy Csíkszeredában

A korábbi helyszíneken a Munkácsy-képek Amerikából elnevezésű tárlatot ezúttal Munkácsy-képek Erdélyben címmel hirdeti a házigazda Csíki Székely Múzeum.

A múzeum öt helyiségében berendezett tárlat látogatói teremről teremre haladva ismerkedhetnek meg Munkácsy Mihály művészetével – mondta el lapunknak a kiállítás szakrendezője, Gyarmati Gabriella, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum munkatársa. A kiállítás kronológiai sorrendben mutatja be a Pákh Imre tulajdonát képező 29, továbbá a budapesti Magyar Nemzeti Galéria és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményéhez tartozó 18 festményt. A látogató végighalad a legkorábbi, késő biedermeier szellemben készült képektől kezdve a kritikai-realista korszak alkotásai és a szalonképek előtt, az utolsó teremben pedig a Krisztus-képek feles méretű redukciói fogadják. A Munkácsy-életmű legismertebb darabjait a debreceni Déri Múzeumban őrzik, a csíkszeredai tárlat közönsége azonban a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo! és a Golgota című alkotások egykori előkészületeibe is bepillanthat a kiállított vázlatok, tanulmányok révén. A múzeum szakszerű tárlatvezetést biztosít a közönségnek, a munkatársak mellett helyi egyetemi hallgatók is segítik a tájékozódást.

Kevés esélye van annak, hogy ezen a hétvégén bejut a csíkszeredai Munkácsy-tárlatra, aki nem jelentkezett időben. Egyazon idősávban ugyanis csak korlátozott számú látogató tekintheti meg a híres festő műveit, pedig a következő időszakra már harminc autóbusznyi személy is kért előzetesen időpontot. Vajon mikorra csökken a tolongás? Mikor tudom úgy megnézni a kiállítást, hogy ne kelljen ugrálnom, hogy egyebet is láthassak, mint az előttem kíváncsiskodó fejét? – hangzik fel meglehetős gyakorisággal Csíkszereda utcáin. A Munkácsy-kiállítást megelőző napokban az egész város a tárlatnyitás lázában élt. És nem utolsó sorban azon törte a fejét, hogy az Erdély különböző sarkaiból érkező vendégsereget hogyan tudja elszállásolni, miképpen tudja úgy ütemezni az érkezésüket, hogy ne egyetlen hétvégén lepje meg több tíz rokon és ismerős. „A vendégágyneműt kivasaltam, jöhetnek az ismerősök” – jelentette ki büszkén egy csíkszeredai aszszony, hozzátéve, főként a május 18–25. közötti megyenapok során, pünkösdkor és az Ezer székely leány találkozóján számít tolongásra.

A csíkszeredaiaknak a vendégvárási előkészületek mellett alkalmuk nyílt művészettörténetből is felkészülni. Márton Árpád helyi festőművész, Túros Eszter művészettörténész és Szabó András főmuzeológus előadásaiból megtudhatták, milyen szemmel kell nézni Munkácsyt, hogy ne teljesen laikusként álldogáljanak a híres alkotások előtt. Az előadások Munkácsy alkotókorszakának kultúrtörténeti vonatkozásait, műveinek esztétikai és stílusjellemzőit, valamint kompozíciós és festőtechnikai megoldásait taglalta. Az óvónők, tanítók és tanárok is mindent megtesznek annak érdekében, hogy tanítványaik megszeressék Munkácsyt: a hagyományos ismertetések mellett játszóházak keretében is próbálják népszerűsíteni a festőművészt és alkotásait.

Csúcstechnika és biztonság

Az Amerikából érkezett Munkácsy-kollekció valamennyi helyszínen helyi jellegzetességekkel egészül ki. Az erdélyi tárlat részben megegyezik a tavalyi békéscsabaival, a székelyföldi városban is kiállítják a kelet-magyarországi város múzeumában őrzött relikviákat. A festő személyéhez kötődő használati tárgyak mellett okleveleket tekinthetnek meg az érdeklődők, továbbá olyan dokumentumokat is, amelyek Munkácsy békéscsabai inaséveinek emlékét őrzik.

A békéscsabai és a csíkszeredai tárlat szakrendezője, Gyarmati Gabriella szerint az első „külföldi”, tehát Magyarországon kívüli kiállítás európai rangú, sikerült optimális körülményeket teremteni a műkincsek bemutatásához. A Csíki Székely Múzeumnak helyet adó Mikó-vár klímaberendezését és elektromos hálózatát felújították, és véglegesítették a biztonságtechnikát. A mozgásérzékelőn és a riasztóberendezésen kívül fegyveres őrök vigyáznak majd a műtárgyakra. A tárlatlátogatók számát egyrészt szintén biztonságtechnikai okokból korlátozza a múzeum vezetősége: negyedóránként 15–25 fős csoportokat engednek be a termekbe. Ezt műtárgyvédelmi szempontok is indokolják, hiszen ha nagyobb tömeg gyűl össze a képek előtt, akkor megnövekszik a páratartalom. „Másrészt a tolongás miatt nem is lehetne igazán gyönyörködni a képekben” – magyarázta Gyarmati Zsolt igazgató. A július 15-éig látogatható kiállítást pénteken zártkörű rendezvény nyitja, közéleti személyiségek, valamint a támogatók részvételével. Az eseményen beszédet mond Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester, valamint Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke és Markó Béla miniszterelnök-helyettes. A szakmai megnyitón Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Pákh Imre műgyűjtő, valamint Gyarmati Zsolt szólal fel.

Munkács következik

Az amerikai Munkácsy-képek kiállításának következő helyszíne a festőművész, illetve a műgyűjtő szülővárosa, Munkács lesz. Pákh Imre egyik, lapunknak korábban adott interjújában elmondta: a kiállítássorozat 2008-ban ér véget. A képeket addig szándékozik a magyar nyelvterületen tartani, amíg vannak jelentkezők a kollekció vendégül látására. „Nem hiszem, hogy a kiállítás azután még visszajöhetne Magyarországra, legalábbis belátható időn belül nem” – jelentette ki a Krónikának a műgyűjtő.

Bálint B. Eszter, Rostás-Péter Emese

Pákh Imre, a szenvedélyes műgyűjtő

Pákh Imre elismert New York-i üzletember és műgyűjtő 1950-ben született Munkácson, ahol egy bő évszázaddal korábban Munkácsy Mihály is meglátta a napvilágot. Ma a világ legnagyobb, magánkézben lévő Munkácsy-gyűjteményét mondhatja magáénak. A műgyűjtés korán hobbijává vált, kezdetben, szentpétervári arab szakos egyetemi hallgatóként régi orosz ikonokat gyűjtött. Fiatal üzletemberként Amerikában a 16–18. századi holland festészet ragadta meg a figyelmét. A nyolcvanas években kezdett 19. századi festményeket vásárolni, előbb francia mesterek (Courbet, Corot) munkáit, majd a klasszikus magyar festők alkotásait is. Ezekben az években került gyűjteményébe id. Markó Károly, Paál László, Mednyánszky László, Rippl-Rónai József, Lotz Károly néhány jeles alkotása. Az igazi szenvedély azonban Munkácsy maradt: célként tűzte ki, hogy minél többet összegyűjt Munkácsy Mihály külföldön maradt képei közül. A Munkácsy-képek ma a kollekciója egyharmadát teszik ki. 2002-ben megvásárolta a híres Golgotát, ám azonnal hozzájárult, hogy az alkotás továbbra is látható legyen a debreceni múzeum állandó kiállításán, a Krisztus Pilátus előtt és az Ecce Homo! mellett.

Egy regényes életút állomásai

Munkácsy Mihály 1844. február 20-án született Munkácson, Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként. Szülei korai halála után Békéscsabára került anyai nagybátyjához, ahol asztalosinasnak tanult, segédi minősítése megszerzéséért – 14 évesen – Aradra költözött. Itt koplalás és nyomor várt rá, így visszatért nagybátyjához. Ekkor ismerkedett meg Szamossy Elek festővel, aki tanította, majd magához vette. 1863-ban Szamossy tanácsára képezni kezdte magát. Pestre utazott, ahol elnyerte Ligeti Antal és Than Mór támogatását, majd Bécsben, később pedig Münchenben tanult festészetet, Wagner Sándor műhelyében. Eötvös József állami ösztöndíjából a Párizsi Világkiállítást nézhette meg, ahol meghatározó hatást gyakorol rá a Gustave Courbet műveivel való találkozás. Elhagyta az akadémiát, és folytatja európai útját. Düsseldrofban festette meg az Ásító inast, a Siralomház pedig elnyerte a párizsi Szalon aranyérmét. 1871-ben költözött Párizsba, ahol műtermet bérelt. A nagyvárosban azonban depressziós lett, és ekkor szerezte gyógyíthatatlan betegségét, a szifiliszt, amely végül halálát okozta. 1874-ben kötött házasságot De Marches báró özvegyével, Cecile-lel. Nászútjuk egyik állomása Békéscsaba volt, ahol műtermet rendezett be, és ekkor festette a Poros út I. című képét. Két év múlva mutatta be a Műteremben című festményét, amely a kritikai realizmustól való eltávolodást jelzi művészetében. 1878-ban a Párizsi Világkiállításon a Miltonnal szerepelt, és ekkor fogalmazódott meg benne a főművének tartott Krisztus-trilógia ötlete, amelynek első darabja, a Krisztus Pilátus előtt 1881-ben, a harmadik, az Ecce Homo! pedig 1896-ban készült el. Utóbbit már Budapesten mutatta be, amikor részt vett a millenniumi ünnepségeken. Ezután visszautazott Párizsba, ahol titkárával, Malonyay Dezsővel leltárba veszik a műterem állományát. Romló idegállapota miatt szanatóriumokban kezelik. 1900. május 1-jén hunyt el.