– Az emlékház létrehozásának gondolatát Balogh Edgár író vetette fel, hozzá csatlakozott Sylvester Lajos, a Kovászna megyei kulturális bizottság elnöke, és persze a kisbaconi leszármazottak, Elek apó lánya, Flóra néni, az ön nagyszülei, Bardócz Júlia és Bardócz Dezső. Mit jelentett a családtagok, leszármazottak számára évtizedeken keresztül az emlékmúzeum működése?

– Abban, hogy 50 évvel ezelőtt létrejöhetett a kisbaconi Benedek Elek-emlékház, Király Károlynak, az akkori megyevezetőnek kulcsszerepe volt, róla sem feledkezhetünk meg a kezdetekről szólva. Az akkori politikai rendszerben, a hiánygazdaság éveiben Flóra néninek és a nagyszüleimnek nyilvánvalóan teljesen más kihívásokkal kellett szembenézniük, mint amikkel nekünk kell manapság. Elek apó lányának, Flóra néninek nem volt családja, az egyenes ági leszármazottak közül nagymamám, Bardócz Dezsőné maradt Erdélyben családjával és húgával. Ők vállalták Benedek Elek eszmei, irodalmi és tárgyi örökségének ápolását, tették ezt szívvel, lélekkel, nagy odaadással és kellő szakértelemmel hosszú éveken keresztül.

így nagyrészt vidám családi kalákában teltek a fizikai munkával eltöltött, egyébként egyáltalán nem könnyű napok.

– Elek apóról sokat tud a nagyközönség, a leszármazottak pedig biztosan még több dolgot emlegetnek vele kapcsolatban. Mit ragadna ki a családi emlékezetből, tovább-
örökített történetekből, valami olyasmit, amit nem ismer a nagyközönség Elek apó személyiségével, életével, munkájával kapcsolatban?

– Egy jópofa, nagymamámtól hallott és őrzött családi anekdota jut eszembe. Feleségével, nagyanyóval nagyon szerették egymást, mindig egymás kedvében akartak járni. Mária minden alkalommal a csirkemellet tette Elek tányérjára, ő pedig szó nélkül elfogyasztotta azt. Az ezüstlakodalmukon vallotta csak be Elek apó, hogy ő valójában nem szereti a csirkemellet, kedvence a legkevésbé népszerű püspökfalat.

– Közgazdászként, egyetemi tanárként vállalta az emlékház működtetését, nyilván személyes elhivatottságból. Miként sikerül időt szakítani erre is, hogyan egyeztethető össze a többi feladatkörével?

– Fontosnak tartom leszögezni, hogy a működtetés oroszlánrészét a szüleim: Bíró Enikő (Benedek Elek dédunokája) és Bíró Béla végzik. Nyugdíjas pedagógusokként ők az emlékház jelenlegi, szó szoros értelemben vett működtetői. Mi, a húgommal, Bíborkával, illetve családunkkal a működtetés különféle pontjain kapcsolódunk be. Akad teendő bőven. S bár mindannyiunknak van több munkahelyi kötelezettsége is: tanítunk, emellett saját vállalkozásokat vezetünk, sosem volt kérdés, hogy részt vállaljunk-e az emlékház működtetésében. Tesszük mindezt nagymamám végakarata szerint azzal a hittel és kötelességtudattal, hogy nem véletlenül lettünk kijelölve erre a nemes, de nem könnyű feladatkörre. Nagymamám szavait idézve igyekszünk

Míg 50 évvel ezelőtt nem merült fel, ma már alapvető feladat például az emlékház virtuális világban való megjelenítése, a szociális hálókon való intézményi kommunikáció, a Benedek Elekkel kapcsolatos digitális tartalmak publikálása, weboldal működtetése, és így tovább. Ebben tudunk mi, a fiatalabb generáció hatékonyan segíteni. Továbbá az idei évforduló programjainak megszervezésében is sok feladatot vállaltunk. Az elkövetkezőket illetően pedig szeretnék időt és energiát fordítani a kisbaconi Benedek Elek-hagyaték egy részének valamilyen formájú feldolgozására is.