HIRDETÉS
– Hármas évfordulót ünnepel a hétvégén a kisbaconi Benedek Elek-emlékház: 160 évvel ezelőtt született, 90 éve hunyt el a nagy mesemondó, az otthonában berendezett emlékmúzeum 50 éve működik. Benedek Elek ükonokájaként működteti a múzeumot szüleivel, testvérével együtt. Hogyan látja, mi a legfontosabb jelentősége az idei ünneplésnek?
– Elek apóról minden évben megemlékezünk születésnapja alkalmából. A tízévenkénti évfordulók, az emlékévvé nyilvánított évek programja természetesen mindig gazdagabb. Az idei hármas ünnepség különlegessége, hogy külön figyelmet szentelünk az emlékház-alapítás 50. évfordulójának. Ezt az idei program is hűen tükrözi. Az emlékhely létezése és ötvenéves működése nagyban hozzájárult, és reményeink szerint a jövőben is hozzájárul majd Elek apó emlékének, szellemi és irodalmi örökségének ápolásához, éltetéséhez.
– Mit emelne ki a hétvégi program kínálatából?
– A háromnapos programsorozatból a szeptember 29-i napot emelném ki, amely Kisbaconban, Benedek Elek szülőfalujában, nagyrészt az emlékház udvarán, parkjában zajlik majd. Az emlékév kapcsán a Kovászna Megyei Művelődési Központtal együttműködésben kiadtuk a Benedek Elek-emlékház történetét összefoglaló kis füzetet, illetve összeállítottunk egy kültéri kiállításanyagot, melyet az emlékház udvarán helyezünk el, és nyitunk meg vasárnap délelőtt. Hiánypótló műről van szó, tele eddig publikálatlan családi fotókkal, válogatott vendégkönyvi bejegyzésekkel. Délután kerül sor Pesty-Nagy Kati, oldalági Benedek-rokon ünnepi nagykoncertjére a kisbaconi református templomban: a művészek Budapestről érkeznek.
A rendezvény egyik legérdekesebb pontjának ígérkezik az emlékház avatásakor, 50 évvel ezelőtt készült, eddig még soha nem látott mozgóképanyag levetítése.
– Az emlékház létrehozásának gondolatát Balogh Edgár író vetette fel, hozzá csatlakozott Sylvester Lajos, a Kovászna megyei kulturális bizottság elnöke, és persze a kisbaconi leszármazottak, Elek apó lánya, Flóra néni, az ön nagyszülei, Bardócz Júlia és Bardócz Dezső. Mit jelentett a családtagok, leszármazottak számára évtizedeken keresztül az emlékmúzeum működése?
– Abban, hogy 50 évvel ezelőtt létrejöhetett a kisbaconi Benedek Elek-emlékház, Király Károlynak, az akkori megyevezetőnek kulcsszerepe volt, róla sem feledkezhetünk meg a kezdetekről szólva. Az akkori politikai rendszerben, a hiánygazdaság éveiben Flóra néninek és a nagyszüleimnek nyilvánvalóan teljesen más kihívásokkal kellett szembenézniük, mint amikkel nekünk kell manapság. Elek apó lányának, Flóra néninek nem volt családja, az egyenes ági leszármazottak közül nagymamám, Bardócz Dezsőné maradt Erdélyben családjával és húgával. Ők vállalták Benedek Elek eszmei, irodalmi és tárgyi örökségének ápolását, tették ezt szívvel, lélekkel, nagy odaadással és kellő szakértelemmel hosszú éveken keresztül.
– Jelenleg átlagosan mennyien látogatják évente, és honnan érkezik a legtöbb látogató? Inkább Háromszékről, Erdélyből vagy távolabbról?
– Átlagosan évente néhány ezren látogatják az emlékházat, kora tavasztól késő őszig. Van, aki már sokadszorra tér vissza. Szűkebb és tágabb régiónkból érkeznek vendégek, hazaiakon kívül elsősorban magyarországiak, de más országokban élő kisebbségi magyarok is megfordulnak itt. Sok magyar diák érkezik a Határtalanul program keretében. Ugyanakkor növekvő tendenciát mutat az egyébként elenyésző, de létező, idelátogató román, illetve külföldi vendégek száma, de a legtöbben Magyarországról érkeznek.
– A patinás, késő klasszicista stílusban épült ház műemlékké nyilvánított múzeum, amelyben Elek apó eredeti bútorai, használati tárgyai, könyvei, levelei is helyet kapnak. Hogyan áll jelenleg az épület karbantartása, és kik segítenek az állagmegőrzésben, honnan sikerül erre forrásokat szerezni?
– Az emlékház a család által működtetett magánmúzeumként üzemel. Fenntartása önerőből, külső intézményi segítség nélkül történik. Az épület karbantartásával kapcsolatos teendők azok, amelyek az idő előrehaladtával egyre nagyobb terhet rónak a működtetőre. Az elmúlt évtizedekben nagynénémnek, Szabó Rékának kellett szembenéznie ezekkel a teendőkkel, az idei évtől kezdődően pedig a szüleimnek. Az idő előrehaladtával a fenntartáshoz kapcsolódó problémák egyre gyakoribbak, megoldásuk pedig jellemzően egyre költségigényesebb, erre kell nekünk is számítanunk a jövőben. Az átvételt a szüleim másfél hónapos renoválással kezdték, ezalatt a múzeum értelemszerűen nem volt látogatható. A vendégeket, felnőtt- és gyerekcsoportokat, családokat, a húgom, Bíborka fogadta az udvaron, a parkban Elek apóról tartott nekik előadást. Mindenki kapott ez idő alatt is szellemi tarisznyálnivalót, nem távoztak „üres kézzel”. A család közben a renoválási munkálatokba is aktívan bekapcsolódott, gyakran kellett pótolni a hirtelen és sürgősen megoldandó ember- és szakemberhiányt. És mivel Elek apó mondásának szellemében neveltek bennünket:
így nagyrészt vidám családi kalákában teltek a fizikai munkával eltöltött, egyébként egyáltalán nem könnyű napok.
– Elek apóról sokat tud a nagyközönség, a leszármazottak pedig biztosan még több dolgot emlegetnek vele kapcsolatban. Mit ragadna ki a családi emlékezetből, tovább-
örökített történetekből, valami olyasmit, amit nem ismer a nagyközönség Elek apó személyiségével, életével, munkájával kapcsolatban?
– Egy jópofa, nagymamámtól hallott és őrzött családi anekdota jut eszembe. Feleségével, nagyanyóval nagyon szerették egymást, mindig egymás kedvében akartak járni. Mária minden alkalommal a csirkemellet tette Elek tányérjára, ő pedig szó nélkül elfogyasztotta azt. Az ezüstlakodalmukon vallotta csak be Elek apó, hogy ő valójában nem szereti a csirkemellet, kedvence a legkevésbé népszerű püspökfalat.
– Közgazdászként, egyetemi tanárként vállalta az emlékház működtetését, nyilván személyes elhivatottságból. Miként sikerül időt szakítani erre is, hogyan egyeztethető össze a többi feladatkörével?
– Fontosnak tartom leszögezni, hogy a működtetés oroszlánrészét a szüleim: Bíró Enikő (Benedek Elek dédunokája) és Bíró Béla végzik. Nyugdíjas pedagógusokként ők az emlékház jelenlegi, szó szoros értelemben vett működtetői. Mi, a húgommal, Bíborkával, illetve családunkkal a működtetés különféle pontjain kapcsolódunk be. Akad teendő bőven. S bár mindannyiunknak van több munkahelyi kötelezettsége is: tanítunk, emellett saját vállalkozásokat vezetünk, sosem volt kérdés, hogy részt vállaljunk-e az emlékház működtetésében. Tesszük mindezt nagymamám végakarata szerint azzal a hittel és kötelességtudattal, hogy nem véletlenül lettünk kijelölve erre a nemes, de nem könnyű feladatkörre. Nagymamám szavait idézve igyekszünk
Míg 50 évvel ezelőtt nem merült fel, ma már alapvető feladat például az emlékház virtuális világban való megjelenítése, a szociális hálókon való intézményi kommunikáció, a Benedek Elekkel kapcsolatos digitális tartalmak publikálása, weboldal működtetése, és így tovább. Ebben tudunk mi, a fiatalabb generáció hatékonyan segíteni. Továbbá az idei évforduló programjainak megszervezésében is sok feladatot vállaltunk. Az elkövetkezőket illetően pedig szeretnék időt és energiát fordítani a kisbaconi Benedek Elek-hagyaték egy részének valamilyen formájú feldolgozására is.
