2009. július 31., 10:092009. július 31., 10:09
Csihiro sikere után A vándorló palota következett, amely már nem kavart akkora port, de minőségben egy hajszállal sem marad alább elődjénél. Így esett, hogy már nemcsak a japán közönség, hanem bátran mondhatjuk, hogy a világ minden részén élő moziba járók nagy izgalommal várták a legújabb animét.
Gake no ue no Ponyo Japán animációs film, 101 perc, Japán: 2008., USA: 2009. Írta és rendezte: Mijadzaki Hajao. Eredeti hangok: Nara Juria, Doi Hiroki, Jamagucsi Tomoko. Látvány: Okui Atsusi. Zene: Hisaishi Joe. Értékelés az 1–5-ös skálán: 5. |
Miben is különböznek Mijadzaki filmjei az általunk megszokottaktól? Nos, talán csak abban, amiben nekünk annyira különösnek és idegennek tűnik az ázsiai kultúra és ezen keresztül a filmes világ. A Ponyo a tengerparti sziklán főhős(nőj)e furcsa, piros kis halacskából kislánnyá szeretne változni. A kis hal társaival együtt él egy furcsa, félig-meddig gonosznak látszó, erősen feminin varázsló mélytengeri palotájában.
A Disneyn felnőtt európai vagy amerikai nézőben szinte azonnal kérdések százai vetődnek föl: hogy kerültek oda? Kik ezek egyáltalán? Miért tartja őket fogva, és egyáltalán miféle varázsló ez? Nos, előrebocsátom: sem ezekre a kérdésekre, se az esetleges továbbiakra semmilyen válasz nem fog érkezni. Csak sejthetjük, hogy amit látunk, a jéghegy csúcsa, ami alatt egy számunkra ismeretlen kultúrában minden magyarázat megtalálható, akár konkrét vallási mítoszokban, akár csak egy bizonyos gondolkodásmódban, ami sokkal kevésbé támaszkodik a valóságra és kapaszkodik az anyagi világba, mint a miénk.
Annyiról van csak szó, hogy valamiért szükségét érezzük, hogy mindennek nevet adjunk, és úgy tűnik, a japán filmkultúrában erről egyszerűen nincs szó. Úgyhogy nem is érdemes a történéseken egy percig sem gondolkodni, csak engedni, hogy meséljen ez az ősz hajú úriember, akinek a fantáziáját csakis egy gyerekéhez lehetne hasonlítani. Annyira féktelen, burjánzó, tobzódó – minden képkockában háromszor annyi információ van, mint egy átlag amerikai film másfél órájában összesen. Ez az a képzelőerő, amit az iskola olyan sikeresen ki szokott irtani a gyerekekből, hogy felnőttkorukra már legszívesebben a zenét vagy a szerelmet is megszámolnák.
Nagy szerencse, hogy Mijadzaki rajzai, színei az első pillanattól kezdve messzire röpítik a nézőt, akinek levegőt venni sem marad ideje, miközben a világot egy soha nem látott dagály sújtja, a hold egyre közelebb kerül a földhöz, a tenger hullámaiban szemeket vélünk felfedezni, majd egy teljes halcsapatot, hirtelen pedig az egész kisvárost belepi a kristálytiszta víz. Hatalmas halak úsznak alant, az országút mentén, s a víz színén az immár kislánnyá változott Ponyó lebeg kis barátjával együtt egy kisebbfajta varázslattal felnagyított játékcsónakon.
A világ rendje felborult, és csak egyféleképpen lehet helyrehozni. Hogy hogyan, azt nem árulom el, legyen annyi elég, hogy olyan tanulságról van szó, amelyet nyugati gyermekfilmek és rajzfilmek is előszeretettel szoktak ledugdosni a torkunkon, csak éppen egészen másképp. Mijadzakinál a dolgok annál édesebbek, minél kevesebb rajtuk a cukormáz – és ez talán nem csak a rajzfilmekre vonatkozik.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Fürdővilág a Kárpát-medencében: Budapest, Sóvidék és Tarcsafürdő címmel nyit kiállítást április 30-án Sepsiszentgyörgyön a bukaresti Liszt Intézet.