Fotó: Facebook/Clioinstitute
A nagysármási zsidók 1944. szeptember 16–17-én történt meggyilkolásáról írt a nagyközönség számára is érthető kötetet Kovács Szabolcs történész. A szerző lapunknak elmondta, az erdélyi lakosság ellen 1940-ben és 1944-ben elkövetett atrocitások még mindig kényes témának számítanak, a kötet a Maros megyében történt események krónikája.
2021. június 27., 09:472021. június 27., 09:47
2021. június 27., 11:052021. június 27., 11:05
A történelem kényes témáival sokszor nem szívesen foglalkoznak a szakemberek, hiszen bizonyos események érzékenyen érinthetnek sokakat. Ebbe a kategóriába tartoznak az erdélyi lakosság ellen 1940-ben és 1944-ben elkövetett atrocitások is. Kovács Szabolcs csíkszeredai történész ennek ellenére nyúlt bátran és határozottan a Maros megyei Nagysármáson élt zsidók kivégzésének történetéhez, kötetet írt az események részleteiről, hátteréről.
Szárazajta, Magyarremete, Gyanta, Ipp, Szilágynagyfalu, Köröstarján, Nagysármás – csak néhány falu abból a tizenhétből, amelyekben atrocitásokat követtek el 1940-ben a román, majd 1944-ben a magyar és a zsidó lakosság ellen.
Az atrocitások rengetek részlete máig ismeretlen, levéltárak homályába vész.
A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végzett történész ezt a hiányosságot pótolta részben, amikor megírta a nagysármási események „krónikáját”. A nagysármási zsidók meggyilkolása (1944. szeptember 16–17.) – Magyarok, románok és zsidók a magyar katonai megszállás időszakában című könyv kizárólag online, ingyenesen letölthető e-könyv formában jelent meg a Clio Kötetek 4. kiadványaként.
A szerző kifejtette, tulajdonképpen a téma találta meg őt, nem ő a témát: a kutatás kezdetét hatalmas iratanyag jelentette, melyet a kilencvenes években a Bukarestben található CNSAS (Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács) levéltárában digitalizált, illetve fényképezett be az amerikai United States Holocaust Memorial Museum két munkatársa. Ezt az anyagot juttatta el Kovács Szabolcshoz egy barátja, felajánlva, hogy dolgozza fel.
A nagy mennyiségű, rendezetlen, „ömlesztett” iratanyag a nagysármási tömeggyilkosság ügyében zajlott perekhez kapcsolódott. Bár a feladat nem tűnt egyszerűnek, Kovács Szabolcs izgalmas kihívásként tekintett rá.
Mint kifejtette, a feldolgozatlanságnak több oka is van, egyrészt nehéz ezeket a mészárlásokat teljesen objektíven, minden forrást összegyűjtve bemutatni, a téma kényes volta is gátoló tényező lehet, másrészt az érdeklődés hiánya is fontos szempont.
Megjegyezte, bár a szakma nem érdeklődik a téma iránt, a nagyközönség soraiban igenis élénk kíváncsiság és érdeklődés tapasztalható. „Természetesen nagyon kényes a téma. Nagyon nehéz úgy megfogni a dolgokat, hogy az emberek lelkébe, érzékenységébe ne tapossunk bele” – vélekedik a szerző. Kovács Szabolcs könyve a nagysármási mészárlást az elkövetők szemszögéből, nézőpontjából igyekszik megragadni, ennek oka elsősorban a rendelkezésre álló források jellege.
„Lényegében némileg be volt határolva, mivel a feldolgozott források a gyilkosok szemszögéből mutatták be az eseményeket, hiszen az áldozatok nem tudtak részt venni a bírósági tárgyalásokon – ugyanis halottak voltak. Másrészt
– mutatott rá a történész.
Fotó: Haáz Vince
Arról is beszélt, a témának gazdag szakirodalma van nemzetközi szinten, sok kutató foglalkozott a mészárlások, kivégzések végrehajtóinak motivációjával, a lelki mozgatórugókkal. Ugyanitt érdemes kiemelni a kérdés egy érdekes vonatkozását – melyet Ablonczy Balázs magyarországi történész is megemlített Kovács Szabolcs könyvének méltatásakor: azt, az alkoholmámor mekkora szerepet játszott a tettek elkövetésekor.
„Igen, a részegség gyakran előfordult, nem csak a kivégzők körében, hanem például az exhumálást végző orvos esetében is” – mutatott rá a szerző. A torokszorító téma érzelmi hatásai kapcsán a szerző kissé viccesen megjegyezte, hogy szerencsére nem tudott hozzá teljesen közömbösen viszonyulni, ami azért jó, mert ha teljesen hidegen hagyták volna a bemutatott, leírt események, akkor most azon aggódna, hogy egy pszichopata lappang benne. Arra is kitért, hogy időnként megerőltető volt foglalkozni az anyaggal, főleg a gyilkosok vallomásait volt nehéz olvasni, feldolgozni, olykor félbehagyta a munkát, szünetet kellett tartania.
– tette hozzá a történész. Mint fogalmazott, bár időnként megdöbbentették az olvasottak, hatást gyakoroltak rá, munkája során ragaszkodott a történészi objektivitáshoz, igyekezett távolságtartó lenni, szubjektív gondolatokat nem írni a kötetbe.
Kovács Szabolcs azt is elmondta, bár a könyv megjelenése után nem volt lehetősége a nagysármásiakkal találkozni, az internetnek hála sok visszajelzést kapott, amelyek nem csak pozitívak voltak. Elmondta, hogy például egy olyan Facebook-csoportban is megosztotta valaki a könyvet, amelyben Nagysármásról elszármazott, jórészt külföldön élő magyarok vannak, és a reakciók igencsak negatívak voltak, a legtöbben azt kérdezték, hogy minek kell az ügyet újra és újra felhánytorgatni.
„Egyesek úgy vélik, hogy ez lényegében boszorkányüldözés a helyi magyarság ellen. Én a magam részéről nem gondolom, nem érzem úgy, hogy a könyvnek lenne, lett volna ilyen felhangja” – mutatott rá a történész, aki szerint ambivalens volt a hozzáállás a témához.
És persze voltak olyanok is, akik alig vagy egyáltalán nem ismerték az eseményeket, akik számára megdöbbentő volt a könyv, és azt mondták, hogy erről tudni kell, voltak akik úgy osztották meg a könyvet, hogy kell, fontos emlékezni” – mondta a szerző.
Kovács Szabolcs történész, a kötet szerzője
Fotó: Facebook/szabolcs.kovacs.1848
Kovács Szabolcs nagyon örül annak, hogy a könyve online formában jelent meg, szerinte így több emberhez eljut, olyanok is elolvashatják, akik nem vennék le egy könyvesbolt polcáról, vagy nem adnának ki érte pár tíz lejt.
Azt is megjegyezte, eredetileg sem „csak” a szakmának írta a könyvet, hanem a nagyközönségnek, az elsődleges cél a történetmesélés volt, az, hogy a laikus olvasható számára is érhető, érdekes, élvezhető olvasmány legyen. A szerző úgy fogalmazott, a munka során az jelentette a legnagyobb nehézséget, hogy a már említett iratanyagon, tehát a tárgyalások anyagán kívül szinte semmilyen forrásanyag nem maradt fent, így nehéz volt teljes volt, hiteles képet kialakítani, óvatosan kellett a leírtakat kezelni.
Hozzájárulás az elkövető- és erőszakkutatás magyar szakirodalmához
Magyar katonai és csendőralakulatok 1944. szeptember 16–17-én összegyűjtötték a Maros megyei Nagysármás község 126 zsidó lakosát – 52 nőt, 43 tizenöt évesnél fiatalabb gyereket, 31 férfit –, majd az éjszaka leple alatt tömegsírba lőtték őket. Kovács Szabolcs kötetében bemutatja a mészárláshoz vezető utat, az elkövetők előéletét és – több ezer oldalnyi román és magyar bírósági anyag felhasználásával – aprólékosan rekonstruálja a tömeggyilkosság részleteit. Dél-Erdély magyar katonai megszállása keretében ábrázolja, hogy mi történt Nagysármáson a megszállás öt hete alatt, valamint kitér a románokkal szembeni magyar és a megszállást követően a magyarokkal szemben elkövetett román atrocitásokra is. A kismonográfia hozzájárulás az elkövető- és erőszakkutatás magyar szakirodalmához és esettanulmány a multietnikus térség második világháborús konfliktusainak megértéséhez – olvasható A nagysármási zsidók meggyilkolása (1944. szeptember 16–17.) – Magyarok, románok és zsidók a magyar katonai megszállás időszakában című kötet ismertetőjében. Ablonczy Balázs magyarországi történész a kötetről ezt írta: „ez a csak interneten, most megjelent kötet rettenetesen fontos dolgokat mond el etnikai kontaktzónákról, népirtásról, háborúról, magyar–román viszonyról. Háromszáztizenkét oldal filológiai aprómunka, két ország bírósági eljárásai, hazugságok, félelmek és diktatúrák: akikkel szemben a másik oldalon 126 áldozat áll, köztük az egyéves Emster Ráhel és a nyolcvankét éves Rosenfeld Dávid; nem mintha egy negyven- vagy hatvanéves ember megölése bocsánatosabb bűn lenne. (...) A szerző a település és a régió hihetetlenül bonyolult viszonyait is bemutatja: az ukrajnai frontról átirányított katonák brutalizációját, a nagysármási helyi elitek kooperációját az aktuális hatalommal és túlélési stratégiáikat, a település hirtelen határmentiségét, a törékeny etnikai egyensúlyhelyzetet és az erre adott válaszokat.” A kötet elolvasható és letölthető itt: https://www.clioinstitute.hu/cliokotetek
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.
Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.
Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb elismeréseket a vasárnap este zárult, 31. nagybányai ATELIER fesztiválon.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!