Kétnyelvű emléktáblát avattak Szatmárhegyen a negyedszázada elhunyt Páskándi Géza tiszteletére

Emléktábla jelzi immár Szatmárhegyen, hogy itt kezdte tanulmányait Páskándi Géza

Fotó: EMKE

Páskándi Géza Kossuth-díjas íróra, költőre, drámaíróra emlékeztek halálának 25. évfordulóján szülőfalujában, Szatmárhegyen. Kétnyelvű emléktáblát helyeztek el szűk körben annak az épületnek a falán, ahol az író iskolai tanulmányait kezdte. Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosának írása.

2020. május 19., 13:442020. május 19., 13:44

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdeményezésére helyi szervezetek bevonásával az 1998-tól hagyományossá vált Páskándi-napok keretében idén is méltó módon akart emlékezni Páskándi Géza Kossuth-díjas íróra a szülőfalu, Szatmárhegy, valamint iskoláinak városa, Szatmárnémeti.

A járványhelyzet miatt a tervek nem valósulhattak meg, de szűk körben mégiscsak tartottak megemlékezést: Szatmárhegyen kétnyelvű emléktáblát helyeztek el annak az épületnek a falán, ahol az író iskolai tanulmányait kezdte.

Betartva a járvánnyal kapcsolatos hatályos szigorú intézkedéseket, Szücs Szabolcs, Szatmárhegy polgármestere, Huszti Gyula, a helyi RMDSZ-szervezet elnöke, Muntán Antal pedagógus, a Páskándi-napok diákműsorainak mindenkori irányítója, valamint Marián Éva községi könyvtáros, valamint jómagam az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület főtanácsosaként az alkotó halálának 25. évfordulójára emlékezve Páskándi-emlékjelet helyeztünk el a szülőfaluban.

A kétnyelvű emléktábla a szülőház telkéhez közeli épület falára került: itt kezdte kisdiákként iskolai tanulmányait a későbbi Kossuth-díjas alkotó. A tábla szövegén ez szerepel: In memoriam Páskándi Géza (1933 – 1995), ebben az épületben kezdte iskolai tanulmányait a költő (a táblán a felirat román fordítása is olvasható).

Az EMKE köszönetet mondott Benedek Piroska vállalkozónak a márványtábláért, a helyi RMDSZ-szervezetnek a Dicső Annamária által kivitelezett betűmetszésért, a községi önkormányzat építőmunkásainak pedig az emlékjel elhelyezéséért az épület homlokzatán. A szűk körű főhajtáson részt vett Pataki Csaba, Szatmár megye önkormányzatának elnöke is.

Az eredeti tervek szerint Páskándi Gézán kívül – az elmúlt évek sikeres megemlékezéseihez hasonlóan – Jakabffy Elemér és Dsida Jenő szellemi öröksége előtt is tisztelegni szándékoztunk többnapos rendezvény keretében. Az irodalmi tanácskozáson Páskándi Géza még élő neves ismerői (többek közt: Dávid Gyula, Láng Gusztáv, Márkus Béla és Bertha Zoltán irodalomtörténészek) részvételével került volna sor a negyedszázada félbeszakadt korszakalkotó tevékenység értékelésére.

Külön színfoltja kívánt lenni e rendezvénynek, hogy a drámaíró Páskándi szatmári iskolájának diákjai színielőadást, továbbá a szülőfalu könyvtárának és művelődési otthonának névadó ünnepséget terveztek. A márciustól tomboló világjárvány az elképzelések megvalósítását megakadályozta – a szervezők a rendezvény elhalasztása, későbbi megtartása mellett döntöttek.

Muzsnay Árpád
(A szerző az EMKE főtanácsosa)

A három műnemben is kezdeményező alkotó

Páskándi Géza (1933–1995) Szatmárhegyen született. 1949–1953 között az Ifjúmunkás hetilap, majd az Előre című napilap munkatársa volt. 1953-tól Kolozsváron tanult a magyar szakon, közben az Utunk című irodalmi lapnál is dolgozott. 1957-ben letartóztatták, és az állam és közrend elleni izgatás vádjával hat év börtönre ítélték. A börtönbüntetést a Duna-delta egyik munkatáborában töltötte. 1963 februárjában amnesztiával szabadult. Szabadulása után Bukarestben dolgozott könyvtári raktárosként és bibliográfusként. 1971 és 1973 között a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári szerkesztőségének lektoraként működött. 1974-ben települt át Magyarországra; itt a Kortárs című folyóirat főmunkatársa, majd 1991-től a Nemzeti Színház dramaturgja volt. A Magyar Írók Szövetségének választmányi tagja lett, és 1992 és 1995 között a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagjává, 2011-ben posztumusz a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választották. A budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Balázs Imre József irodalomtörténész korábban a Krónika megkeresésére úgy fogalmazott, az író, költő, drámaíró, publicista fiatalkori pályájának alakulását meghatározta, hogy Páskándi 1956-os politikai fogoly volt, így írói karrierjének felívelése megtört és lelassult. „Mégis három műnemben is kezdeményező jelentősége volt munkásságának az erdélyi irodalomban: előbb versekben, majd novellában, utóbb színművekben vált a magyar irodalom sajátos, a kelet-európai abszurdot magas színvonalon művelő szerzőjévé. Intellektuális paraboláit, etikai kérdéseket feszegető, meghökkentő történeteit ma is élvezet olvasni” – mondta el Balázs Imre József.