Beszélgetés Bálint Arthur rendező-operatőrrel, a 37. Magyar Filmszemle erdélyi díjazottjával
Operatőrként ismerte meg a filmszakma és a közönség, nemrég saját alkotásaival is feltűnést keltett – a székelyudvarhelyi Bálint Arthur Ikrek című dokumentumf
2006. február 21., 00:002006. február 21., 00:00
– A filmszemle hivatalos zsűrije három dokfilm operatőri munkájáért tüntette ki. Jobban örült volna, ha a díjat saját filmjéért, az Ikrekért veheti át? – Nehéz választani, de talán az operatőri díjnál is jobban örültem a Diákzsűri döntésének, amely a fődíjjal jutalmazta az Ikreket. Ez a zsűri szakmabeli fiatalokból áll, média és kommunikáció szakos diákokból, ők nagyon szerették ezt a filmet. – Főiskolásként kezdett el dolgozni ezen a témán. Hogyan bukkant rá a főszereplő máréfalvi agglegényekre, a verselő, rajzoló testvérpárra? – Székelyudvarhely kisváros, itt tudják, hogy filmeket készítek – egy barátom ajánlott néhány témát, ez is köztük volt. Mikor elmentünk hozzájuk, rögtön láttam, hogy olyan emberek, akikről érdemes lenne filmet készíteni. Először egy vizsgafilmet forgattam róluk, fél évig, de már akkor tudtam, hogy mikor több időm lesz, nagyobb filmet is készítek róluk. – Mennyi ideig forgatta a második, nagyobb lélegzetű változatot? – Általában minden filmet egy évig készítek, de ezen két évig dolgoztam. Volt úgy, hogy sokáig nem volt időm elmenni hozzájuk, de ha valami fontosabb történt a szereplőkkel, akkor azonnal ott teremtem – egyébként lassú a ritmus arrafelé. A testvérpár nagyon kötődik a természethez, ezért fontos volt, hogy a tavasz igazán tavasz legyen a filmen, a tél pedig igazi tél – ezért minden évszakban ki kellett látogatnom. – Rendkívül természetesen viselkedik minden egyes szereplő a kamera előtt, nemcsak az ikrek. Hogyan sikerült ezt elérnie? – Ezek az emberek már az első napon természetesen viselkedtek. Alkati kérdés, hogy kit mennyire zavar a kamera. Magamról tudom, hogy nagyon zavarna a kamera, hosszú időbe telne, amíg megszoknám, hogy filmeznek. Dokumentumfilmnél fontos az is, hogy olyan szereplőt válasszon az ember, aki ezen túl tud lépni. Amúgy sok mindennek kell találkoznia, hogy jónak érezhessük a témát, de ez is nagyon lényeges dolog. Persze emberileg is közel kell kerülnünk egymáshoz, sok beszélgetésre van szükség. – Ezt a viszonyulást tanulni lehet, vagy magától jön rá az ember? – Nem tudom igazából, mennyit lestem el azoktól, akiket forgatni láttam, azt hiszem, ez leginkább „ráérzés” dolga. Ha az ember tudja, miről akar filmet készíteni, azt is, hogyan szeretné azt megmutatni, és tudja, hogy az alany mikor beszél róla, akkor inkább a hangulatot próbálja megteremteni, a kellő pillanat megérkezik. Ott kell ülni reggeltől estig: ha úgy érzi az ember, hogy van két perc, ami csak akkor sikerül, ha egész nap ott van, akkor azt ki kell várni. – Játékfilmként is nézhető, élvezhető film született ebből a munkából. – Elsődleges szempontom az, hogy bármilyen műfajról legyen is szó, azt a film nyelvén fogalmazzam meg. Megtörténhet, hogy a téma érdekes, de a néző megunja tíz perc után. Fontos a filmszerűség, hiszen ezt egy átlagos néző is elvárja. – Készül-e játékfilmet is forgatni? – Természetesen: én nem azt mondom magamról, hogy dokumentumfilmes vagyok, hanem azt, hogy filmkészítő. Foglalkozom portréfilmmel, nagyjátékfilmmel, kisjátékfilmmel, reklámmal, bármivel, ami a szakmához tartozik. De Erdélyben nehéz játékfilmet forgatni, bonyolult, hosszú folyamat. – Milyen filmeken dolgozik jelenleg? – Négy dokumentumfilmen dolgozom, saját rendezéseimen. Az egyiket Magyarországon forgattam, elmagyarosodó roma közösségben, a másikat a kőhalmi állomástelepen, egy elrománosodó közösségről. Kisebbségekről szól mind a kettő, de ez csak háttér, mert elsősorban egyénekről mesélek. A filmnek itt is konkrét főszereplői vannak. Balánbányáról is készítek filmet: ebben a bányavárosban néhány év alatt gombamód szaporodtak az emberek. Most a bányát bezárták, és én azt keresem, hogy mi az, ami a túlélést segíti ebben a bányászatra tervezett, túl naggyá nőtt városban.
Hirdetés
szóljon hozzá!
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Sepsiszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal az Andrei Mureșan Színházzal, az Osztrák Kulturális Fórummal és a Liszt Intézet Sepsiszentgyörggyel partnerségben új kulturális teret hoz létre.
Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány Szent György napjától, április 24-től számítja. Számos Szent György-napi szokás és hiedelem élt és él talán itt-ott ma is a magyar nyelvterületen.
Az erdélyi magyar irodalom irodalomtörténészeinek, kritikusainak palettáján a legjobbak közt van a napokban elhunyt Láng Gusztáv helye, aki a transzilvanizmusnak is egyik legkiválóbb szakértője volt.
A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezőcsapata közölte, hogy mely frissen díjazott alkotásokat fogják vetíteni a június 13. és 22. közt tartandó, immár 24. alkalommal szervezendő kolozsvári szemlén.
A jó jel címmel mutattak be darabot az aradi Csiky Gergely Főgimnázium középiskolásai, akik a generációjukra – sőt a társadalom túlnyomó részére jellemző – okoseszköz- és wififüggőség elé tartottak görbe tükröt.
A Gyárfás Jenő festőművész munkásságát bemutató kiállítását technikai okok miatt a tervezettnél korábban zárja a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, ezért április 15-én kedvezményes belépést és meghosszabbított nyitvatartást kínál látogatóinak.
Életének kilencvenedik évében elhunyt Mario Vargas Llosa, korunk egyik legnagyobb írója. Híradások szerint a Nobel-díjas írót limai házában, családja körében érte a halál.
Április 11-én a romániai mozikban is bemutatkozott a József Attila életét feldolgozó új film Költészet Napi premierrel indult a romániai mozikban a Reménytelenül – József Attila pszichoanalízise című film.
szóljon hozzá!