Gyertyafényes virágkor

„Utánpótlás-válogatott – hallottuk itt is, ott is az előadás szünetében. Valóban az, mert a most fellépők közül nem egy már az országosan elismert Székely Népi Együttesbe kerül, ha megnő” – írta 1958 tavaszán, a gyermekegyüttes első előadásáról szóló tudósításában György Jakab János a Pionír című kiadványban. A gyermekcsoportból valóban számos táncos, énekes került ki, de volt, akiből író vagy költő, mérnök vagy orvos lett. Az ünnepélyre kiadott Gyöngyvirágtól lombhullatásig című emlékkönyvbe 385 tag neve került be.

„Amikor begyűlt a száztagú kórus, és próba közben elvették a villanyt, senki nem akart hazamenni. Ekkor az egyik gyereknek adtam néhány lejt, hogy rohanjon el gyertyáért. Több évtized távlatából most is azt vallom, hogy életem legszebb, legmeghatóbb kóruspróbája volt az, amikor gyertyafény mellett olvastam a kottát” – emlékezett vissza a hatvanas évek viszontagságaira a 80 éves Birtalan József karmester. A Magyarországra áttelepült kórusvezető úgy érzi, a marosvásárhelyi táncos és dalos fiataloknak – a körülmények ellenére – csodálatos gyermekkoruk volt. Munkájuk eredményéről a Kultúrpalota telt házas előadásai, a díjak, dicséretek tanúskodtak. Az évek során a csapat munkáját olyan közírók méltatták, mint Domokos Géza, Marosi Barna, Ágoston Vilmos, Molnár H. Lajos, Szépréti Lilla vagy Banner Zoltán.

A kommunista hatalom által a hetvenes években vakvágányra terelt együttest a város mai gyermekcsoportjai köszöntötték. A Napsugár, a Cinige, a Prücsök, valamint Koszorús Krisztina és Riţiu Ilka Krisztina fellépése a hajdani gyermekegyüttes virágkorát idézte fel, akárcsak Sánta Rezső ajándéka. Az egykori táncos a gálaelőadás kezdete előtt egy órával talált meg a padlásán ötven megsárgult, nagyméretű fényképet az egykori utánpótláscsapatról. Ajándéka az emlékkönyv második, javított kiadásába kerül majd be.