hisz minden szavunk rólunk, emberekről szól, bánatainkról, örömeinkről, háborúskodásainkról és megbékéléseinkről.

A svéd versek román fordítója, Svetlana Cârstea nem tudott Váradon jelen lenni.

Athena Farrokhzad, aki Teheránban született, kiskorában menekült családjával együtt Svédországba és ma már svéd költőnek vallja magát. Ez természetesen nem jelenti irániságának a megtagadását, épp ellenkezőleg: versei mondhatni kivétel nélkül a családi, illetve az egész perzsa nép súlyos megpróbáltatásaiból, háborúból, forradalomból, megtorlásból, üldöztetésből építkeznek.

Simon Judit, a Holnap Kulturális Egyesület vezetője az angol nyelvű beszélgetésen a folytonoson visszatérő családi motívumról kérdezte a költőnőt, aki elmagyarázta,

Az általa svédül felolvasott verseknek a hangulatából két nagyváradi színésznő, Kovács Enikő és Ioana Dragoș-Gajdo által a magyar és román fordításban felolvasott szövegekből egyértelművé vált a költőnő magyarázata.

A költő versei a Holnap Kulturális Egyesület kiadásában Nagyváradon, 2015-ben jelentek meg a Fehérfehérré című kötetben: „Anyám mondta: Minden családnak megvannak a maga történetei / de hogy ezek a felszínre kerüljenek kell hozzá valaki / egy különös, torzító szándékkal // Anyám mondta: Növeled a bajt a szerencsétlen hazugságaiddal / Létezik egy némaság amit nem lehet lefordítani // Öcsém mondta: Mindig a tökéletlen az ami elkerülhetetlen marad / Mindig a nem teljes az ami hiányzik”.

Athena Farrokhzad nem beszélt arról, milyen borzalmakra emlékszik az iráni életükből szerencsésen kiszabadult családja, inkább arra tért ki derűsen, hogyan lettek annyira barátok román fordítójával, Svetlana Cârsteával, hogy nemrég közös könyvet is kiadtak, nemcsak fordításokat.

mondatfordulatot, címet. György Kamilla és Sall László epizódokat elevenített fel az egyáltalán nem könnyű szövegek fordításával kapcsolatban, illetve elmondták, mennyit agyaltak hárman együtt, amíg például megtalálták a kötet Fehérfehérré szójátékos címét.

A kiadó részéről a jó hangulatú, többnyelvű találkozó záró ajándéka volt egy-egy ingyenes kötet az érdeklődőknek. Újabb kuriózum, hogy a verskötet külalakja minden eddigi fordításban követi az eredeti borítótervet: a tükörhöz hasonlító fényes, ezüstös fedőlapot és a negatív nyomtatási formát, a fekete sorokba írt fehér betűket – ez az azonos külalak pedig ismét az európai közös értékek megbecsülésének a vonulatába illeszthető.