Benkő Levente: 56 a bizonyítéka annak, hogy az ember, még ha tizenéves is, tudja, hol van a helye a tőle és a nemzetétől teljesen idegen, ráerőltetett világban
Fotó: Székelyhon Tv
Az erdélyi fiataloknak az 1956-os forradalommal való szolidaritása az akkori körülmények között az egyenes gerincű kiállás máig tanulságos példája – mondta el a Krónikának Benkő Levente történész, lapunk volt munkatársa a szabadságharc 65. évfordulója apropóján.
2021. október 23., 08:232021. október 23., 08:23
2021. október 23., 13:122021. október 23., 13:12
– Szinte kerek, 65. évfordulójához érkeztünk az október 23-án kirobbant 1956-os forradalomnak, szabadságharcnak, amelynek erdélyi vonatkozásaival, „kiterjedésével” több kötetedben is foglalkoztál, az akkori események számos tanúját, résztvevőjét, meghurcoltját szólaltatva meg. Kutatómunkád nem zárult le, további köteteket is tervezel, azonban ha az eddigi, ’56-ra vonatkozó munkásságodat összegeznéd, hogyan fogalmaznál: mi a legfontosabb tanulsága az akkori eseményeknek, miért nem szabad elfelejtkezniük a következő nemzedékeknek sem a forradalomról?
– Valóban tervezzük a folytatást, pontosabban dolgozunk az újabb munkákon, hiszen nagyon-nagyon sok még az összegereblyézni való. Az óra mindenkinél ketyeg, az ’56-os tanúk is fogynak, menteni kell, ami még menthető. A forradalomról és szereplőiről azért nem szabad soha megfeledkezni, mert az akkori fiatal, ma a hetedik, néhányan a nyolcadik, sőt, a kilencedik ikszen is túli nemzedék abban a történelmi pillanatban habozás nélkül arra az oldalra állt, pontosabban azon az oldalon maradt, ahol a helye, és hozzáteszem: a szíve és az esze is volt. Ahol maradnia és lennie kellett, mert mást nem tehetett.
Azért sem szabad elfeledkeznünk a forradalomról és hőseiről, mert az elnyomó szovjet-kommunista fegyverek hideg és rideg vasától és az elnyomógépezet bakancsa súlyától nyögő, savanyú szelek fújta Közép-Kelet-Európában akkor felcsillant a reménynek egy icipici szikrája, felsejlett egy halvány reménysugár: az embertelenségben vannak, akik emberek tudnak maradni.
Ne felejtsük el, hogy mint minden más világuralmi törekvés, a bolsevik-kommunista eszme sem akart egyebet, mint gyökereitől megfosztott, kiszolgáltatott, behódolt, betört, alávetett, tömören: orránál fogva vezethető akaratlan társadalmat. Az emberiség történetében korábban is voltak, és igen nagy valószínűséggel lesznek még más megközelítésű, más eszközöket alkalmazó hasonló kísérletek, de a lényeg mindig ugyanaz: megmaradni egyenes gerincű embernek.
Az ötvenhatosok, az elnyomó fegyverekkel és hatalmasságokkal szembeszegülő magyarországi, pesti, a velük együtt érző erdélyi, partiumi, bánáti srácok ezt tették olyan időszakban, illetve abban a pillanatban, amikor Lengyelországtól Magyarországon át Romániáig a társadalom már-már a be- és megtöretettség állapotába került. Olyan pillanat volt ez, amikor az ember nemcsak az eszével, hanem a szívével is látott, amikor visszatért igazi önmagához, nemzetéhez; olyan jelzés volt ez, amelyből mindenki és mindenkoron példát tanulhat. Ez a legfőbb tanulság, és ezt nem szabad elfeledni soha.
Fotó: Fortepan/Házy Zsolt
– Amikor 2019-ben bemutattátok szerzőtársaiddal együtt az Erdélyi srácok című köteteteket, úgy fogalmaztál, bár fegyvert nem fogtak, mert az adott körülmények között nem is foghattak, minékünk, erdélyieknek is megvannak a magunk 1956-os srácai, akik ott és akkor, az adott körülmények és lehetőségek között azt tették, annyit, amennyit tehettek.
– Ott voltak például a Brassóban alakult Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége fiataljai, akik össze akarták gyűjteni és világgá akarták kürtölni a kommunista hatalom évtizedes túlkapásait, a társadalmat s ezen belül a magyarságot ért sérelmeket. Ezzel egy időben a kommunista Ifjúmunkás Szövetség agymosó programjával homlokegyenest ellentétes szellemiséghez, magyarán a megtartó értékek megéléséhez, ha szabad így fogalmazni, használatához való visszatérést hirdették:
A sepsiszentgyörgyi mikós diákok, a Székely Ifjak Társasága tagjai is ugyanezt akarták, mondván: nagyapáik elveszítették az első, apáik a második világháborút, tehát nemzedékről nemzedékre kudarcok sorát voltak kénytelenek megélni, hát akkor ők, az ötvenes évek tizenévesei legalább annyival tartoznak, hogy a negyvennyolcas szabadságharcosok emléke előtt fejet hajtanak.
Mik ezek, ha nem az ember önmagára találásának példái? Mik ezek, ha nem az egyértelmű bizonyítékai annak, hogy az ember, még ha tizenéves is, tudja, hol van a helye a tőle és a nemzetétől teljesen idegen, ráerőltetett világban? Mai szemmel nézve naiv apróságoknak tűnhetnek, de az akkori körülmények között az egyenes gerincű kiállás máig tanulságos példái voltak mindezek. És ezért mindenkori tisztelet és köszönet illeti őket!
Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI
– Nagyon nehéz lenne a választás, ezért inkább meg sem próbálom. Ehelyett jó szívvel ajánlom például a Papp Annamária és Vig Emese szerzőtársaimmal összeállított, előbb említett Erdélyi srácok című interjúkötetünket, amelyet éppen a fiatalokra való tekintettel, éppen nekik szánva eleve úgy terveztünk és úgy állítottuk össze, hogy az emlékek felidézése könnyed, olvasmányos, de mégis tartalmas, esetleg elgondolkodtató legyen.
Nem használtunk sem lábjegyzeteket, sem forráshivatkozásokat, mert nem tudományos igényű, hanem ismeretterjesztő munkára vállalkoztunk, s hogy a románul nem tudó, Erdélyen kívüli magyar fiatalok is megértsék az egyes, eredeti román nyelven felidézett mondatokat, kifejezéseket, azok magyar fordítását a szövegtörzsben, zárójelben helyeztük el. Nos, ezt a munkát, ezt a fajta emlékmentést is folytatjuk.
Nemrég elhunyt édesapám például iskoláskorunkban soha nem azt mondta, hogy ezt vagy azt a könyvet kötelező elolvasni, hanem csak annyit mondott: le lehet venni a polcról, érdemes belelapozni. Így tett kíváncsivá. Hát akkor én sem teszek, mert nem tehetek mást, mint ajánlom: az Erdélyi srácokat is le lehet venni a polcról, és bizonyára ki-ki megtalálja benne a számára legkedvesebb történetet.
Erdélyben is rendszerint tartanak megemlékezéseket, fáklyás felvonulásokat (archív felvétel)
Fotó: Beliczay László
Előzetes letartóztatásba helyeztek egy marosvásárhelyi rendőrt és egy másik gyanúsított személyt drogkereskedelem miatt.
Rendőrök üldöztek Nagylakon egy lopott autót, amelyet egy 15 éves gyerek vezetett két másik, vele egykorú gyerek társaságában.
Sikeres karriert és közösségi szerepvállalást megalapozó képzéssel várja a Kolozsváron tanuló és egyetemre készülő diákokat a Mathias Corvinus Collegium (MCC). A szervezet díjmentesen nyújt ingyenes kollégiumot a hallgatóknak.
Életét vesztette szerda reggel egy 40 éves besztercei férfi, miután lezuhant egy épülő tömbház hetedik emeletéről, 15 méteres magasságból.
A Bukarestben megszökött elítéltet „biztosan” elszállította valaki Nagyváradig, ahol végül a hajnali órákban elfogták, de ez nem jelenti azt, hogy segítséget kapott – nyilatkozta Bogdan Despescu belügyi államtitkár szerdán.
Április 10-re virradóra, tragikus körülmények között elhunyt Bíró István, a Madéfalvi Református Missziói Egyházközség lelkipásztora – jelentette be Facebook-oldalán az Erdélyi Református Egyházkerület.
Már bevett szokás, hogy Erdély egyik legnépszerűbb városünnepének, a Kolozsvári Magyar Napoknak a szervezői áprilisban lerántják a leplet a legfontosabb fellépők névsoráról, a tervezett újdonságokról.
Jobb jegyeket akart, ezért megzsarolta történelemtanárnőjét egy hetedikes diák Brassóban.
Szerdára virradóra elfogták Nagyváradon azt a férfit, aki kedden egy bukaresti orvosi rendelő előtt szökött meg egy rabszállító járműből. Egy személy felismerte őt, és hívta a 112-es segélyhívószámot.
Civil szakemberek szerint biztossá vált, hogy a dél-erdélyi sztráda még hiányzó, a „medvealagutakról” elhíresült szakasza lesz az első romániai autópályarész, amely kicsúszik az országos helyreállítási tervben kötelezőként kitűzött 2026-os határidőből.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!