Egyed Emese kolozsvári költő, író, irodalomtörténész, akinek munkásságát március 15. alkalmából József Attila-díjjal ismerték el
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra/Helikon
A hétköznapokat is érdemes a verssel együtt megélni. Nem fölösleges, hogy egy ideje külön nap is jut a magyar költészetre; ebben is megmutatkozik az emberek értékrendje, kreativitása, a magyar nyelvhez való viszonyulása – vallja Egyed Emese kolozsvári költő, író, irodalomtörténész, akit március 15. alkalmából József Attila-díjjal tüntettek ki. Egyed Emese a Krónika megkeresésére a magyar költészet napja, április 11. alkalmából értékelte a díjat, beszélt kedvenc költőiről, és arra is megkértük, értékelje a ma születő erdélyi magyar verset. A költészet napján stílszerűen Egyed Emesének a versről szóló versét kínáljuk olvasásra.
2025. április 11., 08:032025. április 11., 08:03
2025. április 11., 13:472025. április 11., 13:47
– Március 15. alkalmából József Attila-díjjal tüntették ki költői, írói, irodalomtörténészi tevékenysége elismeréseként. Ha most, a magyar költészet napján csak Egyed Emese „költőénjét” kérdezhetném: miként értékeli az elismerést?
– Hálás vagyok mindazoknak, akik – régebben vagy éppen most – ezt a formáját választották a biztatásnak, vagyis úgy vélték, nem hiába maradtam az irodalom közelében. Az irodalmi események – múltbeliek vagy a jelenbeliek – személyesen érintenek, erőt is adnak a folytatáshoz.
Király László, Egyed Emese, László Noémi és Horváth Benji a Helikon folyóirat alapításának 35. évfordulója alkalmából szervezett lapszámbemutatón januárban
Fotó: Szentes Zágon/Helikon
– A magyar költészet napját József Attila születésnapján ünnepeljük. Az Ön számára költőként mit jelent ez a külön kijelölt nap? És hogyan látja, van-e a (magyar) költészetnek szüksége arra, hogy külön ünnepen húzzák alá a jelentőségét, vagy a vers akkor is halhatatlan, ha nem ünneplik meg évente a „születésnapját”?
– A hétköznapokat is érdemes a verssel együtt megélni. Hogy egy ideje külön nap is jut a magyar költészetre, nem fölösleges; ebben is megmutatkozik az emberek értékrendje, kreativitása, a magyar nyelvhez való viszonyulása. Vagyis ahogyan ezt önmaguknak értelmezik: csoportos versmondással, vetélkedőkkel, szerzők megszólításával vagy egy jó verseskönyv bemutatásával.
– És ha mondjuk egy földönkívülinek kellene elmagyarázni, hogy mi a vers, és egyáltalán miért van szüksége rá az emberi léleknek, hogyan fogalmazná meg?
– A földönkívülinek elég lenne magyarázatképpen egy mosoly vagy egy rettenetes ordítás. (Amíg ő ezek megfejtésén tűnődik, magamnak sem tudok könnyen felelni a kérdésre, de ...) Vegyük az éneklést. Szükség van létrehozóra és meghallóra, értőre. Ha nincs zeneszerszámod, és azokhoz szólsz, akik értik a nyelvedet, azt a formát használod, amelyen a világ folyamatos magyarázása benned megvalósul. Mégis hozzáférhető formában – tagoltan – lesz másnak is érthető. Nem tudod minden esetben kiegészíteni arckifejezéssel, mozdulatokkal, hangsúlyváltásokkal a közlendődet.
Csak hozzájárultál, mert a hangzás, a szóalak kulturálisan adott, akárcsak képfelismerő hajlandóságunk.
Egyed Emese: „az, hogy egy ideje külön nap is jut a magyar költészetre, nem fölösleges; ebben is megmutatkozik az emberek értékrendje, kreativitása, a magyar nyelvhez való viszonyulása”
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra/Helikon
Egyed Emese kolozsvári költő, irodalomtörténész szerkesztésében frissen látott napvilágot a baróti Tortoma Kiadónál a Háromszéki költők antológiája című kötet.
– Szokásos kérdés, de mégis fölteszem: költői pályája alakulására mely költők életműve, stílusa, világteremtő „módszerei” hatottak inkább? És úgy is föltehetném ezt a kérdést: kiket tekint mestereinek?
– A varázsigékre ma is emlékszem a meséskönyvekből. Helyzetekre vonatkoztak, rövidek, titokzatosak voltak. Aztán mindenféle verset olvastam, talán az elbeszélő költemények Arany Jánosa nyomdokain indultam el kisiskolásként, később József Attila írásait csodáltam. Ady, Nagy László, Juhász Ferenc és főleg Weöres Sándor verseit ajánlgattuk egymásnak legkedvesebb barátnőmmel, Weörestől a műfordításokat is.
olyanoké is, akik nő létükre – mostohább időkben – versírásra adták a fejüket.
– Hogyan látja jelenleg az erdélyi magyar kortárs költészetben érvényesülő tendenciákat? Biztos egyszerűsítésnek tűnhet, de mégis: ha pár jelzővel kellene illetnie, milyen a ma születő erdélyi magyar vers?
– Hiteles, mert képes olyan nyelven megszólalni, amely a költészet legerősebb technikáival a világ dolgaira is reflektál, nem csak a személyes lét történéseire.
Maradandó, mert tesz azért, hogy céljait – például a költőbarátságok, csoportképzés, közönsége megkeresése, megszólítása révén – el is érje.
Egyed Emese (jobbról) Demeter Zsuzsa irodalomtörténésszel
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra/Helikon
– Van-e készülőben lévő verseskötete, vagy új kötetre vonatkozó terve, és ha igen, mit árulna el róla?
– Párhuzamosan készülök gyermekvers-kötet és egy újabb verseskötet összeállítására, hátha jövő évben előállhatok velük. Az utóbbi több év lassan gyűlő anyagából áll, a gyermekversekkel kisunokámat szeretném köszönteni, a már elkészült írásokat részben az ő megszületése, végtelen kíváncsisága, életszeretete, szeretetvágya inspirálta.
Egyed Emese irodalmárokkal
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra/Helikon
Vers a versről – Egyed Emese: A vers
Egyed Emesének számos verseskötete látott napvilágot, egyikből az olvasóknak szánt költészet napi ajándékként kiemeljük a versről szóló verset.
A vers
kút messzi ligetekben.
A hang madár: elhalkul, tovalebben,
s ideje jöttén szent erdőbe fészkel,
szent csöndbe, titokba temetkezik.
Az ember versbe mártja kezeit.
Hamuba? Friss vizekbe?
Minden fölöslegeset elveszít,
emelkedő vagy zuhanó a kedve,
imádság jön, dal vagy elmélkedés,
elhangzó szólamok, elfeledett nyelv -
Ha nem hagyott is el: messze van Isten.
Messze vagy, Isten.
Vers fölé hajolva kereslek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Több száz diák ünnepelte Szatárnémeti központjában a magyar költészet napját pénteken délben.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) harminc tagjának verseit tartalmazza az a román nyelvű antológia, amelyet csütörtökön este mutattak be Kolozsváron a Vallásszabadság Házában a magyar költészet napja alkalmából.
Meg tud-e még ma is érinteni minket mindannyiunkat egy opera, az egyre fokozódó eligénytelenedés és kihűlő érzékek világában? A Kolozsvári Magyar Operában kitűnő előadás született Puccini fiatalkori művéből, a Manon Lescaut-ból.
Idei évadában hat nagyszínpadi és hat kamaratermi előadást kínál közönségének a tervek szerint az Aradi Kamaraszínház.
Távozik a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház éléről Balázs Attila igazgató.
Kisné Portik Irén néprajzkutató, szakíró, szakoktató, idegenvezető lesz az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány vendége Kolozsváron április 8-án délután 18 órától. Az esemény keretében kiállítás is nyílik.
Csokonai Karnyóné című komédiájából készült vígopera premierjére készül a Kolozsvári Magyar Opera, a produkcióban négy Kossuth-díjas alkotó működött közre.
Hídszerepet töltene be a különböző művészeti ágak között, népszerűsítené az erdélyi alkotók munkásságát a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Erdélyi Bizottsága. A testület és munkacsoport céljairól, programjairól Balázs-Bécsi Gyöngyi társelnök beszélt.
Kölcsönös vendégszereplésen fogadja egymást a közeljövőben a budapesti és a bukaresti Nemzeti Színház.
Pignitzky Gellért, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színművésze újabb egyéni előadást mutat be, amely József Attila Szabad-ötletek jegyzéke című pszichoanalitikus naplója, versei és tanulmányai alapján készült.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!