Az erdélyi cukorrépa-termesztés végnapjait követi nyomon Vargyasi Levente sepsiszentgyörgyi fotográfus, dokumentumfilmes legújabb alkotása, a Keserédes, amely kettős nézőpontból láttatja a kisgazdák vergődését, a cukorgyárak bezárását. A filmről, amelyben elkeseredett helyzetben lévő termelők, ellehetetlenített vállalatok vezetői vallanak helyzetükről, Vargyasi Leventét kérdeztük.
2020. július 23., 07:502020. július 23., 07:50
– Keserédes című, legújabb dokumentumfilmje korábbi alkotásaihoz hasonlóan eltűnőfélben lévő mesterségről, iparágról szól, azt igyekszik megörökíteni: a cukorrépa-termesztést. Korábbi alkotásai közül a Szenesek című például a székelyföldi szénégetők, a Tehenesek pedig a tehéntartók életformáját, gondjait helyezte reflektorfénybe. A kihalófélben lévő foglalkozások rögzítése inkább a célja, vagy a gazdák gondjaira szeretné ráirányítani filmjeivel a figyelmet?
– A Tehenesek című filmem személyes emlék továbbéltetése volt, azért szerettem volna elkészíteni, mert én is érintett voltam, hiszen már gyerekkoromban szoros kapcsolatom volt a gazdálkodással. Az ötlet, hogy a cukorrépa-termesztésről készítsek filmet, a 2017-es, a tehéntartó gazdák gondjairól szóló alkotás bemutatójakor született: odajött hozzám a Kovászna megyei mezőgazdasági igazgatóság vezetője, Könczei Csaba, ő hívta fel a figyelmemet az ágazat gondjára, mondván: ha most nem fogom elkészíteni ezt a filmet, akkor lehet, hogy már nem lesz alkalmam rá. Ez a mezőgazdasági ágazat ugyanis eltűnőfélben van a mi környékünkön.
– Mikor készült a film? Melyik pillanatát rögzíti az ágazat gondjainak?
– A 2018-as évben forgattuk, és 2019 elején fejeztük be rendezőtársammal, T. Bányai Péterrel, a bukaresti köztévé Magyar Adásának vágójával. A cukorrépa-termesztés múltjáról tudni kell, hogy Brassó, Kovászna és Hargita megyében sokkal több cukorrépát termesztettek egészen az 1970-es évek végéig, mint krumplit. Inkább cukorrépa-, mint krumplitermesztő vidék volt ez, nagy mezőgazdasági hagyománya volt az ágazatnak. A Brassó megyei Botfalu cukorgyárát a szerencsi cukorgyár építtette az 1890-es években, és azóta minden évben készítettek ott cukrot, háború idején is működött a gyár.
A kihalófélben lévő erdélyi cukorrépa-termesztést az utolsó pillanatokban rögzítette Vargyasi Levente dokumentumfilmje
Fotó: Vargyasi Levente
– De ez már a múlt. Mostanra eltűnőfélben van a Székelyföldön a cukorrépa-termesztés is, akárcsak a szénégetés vagy a kerekes mesterség, amiről korábban készített filmet.
– Igen, ha belegondolok, kicsit úgy tűnhet, mintha utolsó pillanatban dokumentálnék mesterségeket. De nem szeretném, hogyha valahol megjelenek, akkor már lehessen tudni, hogy az illető foglalkozás, iparág megszűnik. Persze van olyan célom is, hogy nem szeretném, ha ezek az kisipari ágazatok nyom nélkül tűnnének el.
Ahogy a nagyváradi cukorgyárral is történt, a Diamanttal: jött a németországi cég, megvásárolta. Az ott dolgozó idős ember, aki a filmünkben szerepel, fotókat készített arról, hogy a gyárépületet eltüntették, szétszedték, betemették a helyét is.
– Ilyen értelemben a most élő generációk ezen iparágaknak gyakorlatilag a kimúlását nézhetik végig?
– Igen, azért is fontos számomra ezeknek a filmeknek az elkészítése, mert a megszűnési folyamat akkor történik, amikor én élek. Ha csupán egy múltbeli történésről lenne szó, nem érintene meg ennyire.
A mi mezőgazdászaink olyan növényeket fognak termeszteni, amikről mások mondják meg, hogy milyen legyen, mennyi legyen, milyen magból. A mi saját identitásunkhoz kötődő, a mi éghajlatunknak kedvező növények lassan ki fognak veszni. És nem ezeket fogják termeszteni, vagyis nem azt, ami jó lenne a mi mezőgazdászaink, a föld, az éghajlat szempontjából, hanem azt, amire több szubvenciót ad az Európai Unió. Gazdasági irány ez.
Fotó: Vargyasi Levente
– Filmjei számos szakmai elismerést kaptak. Olyan irányú visszajelzések érkeztek-e, amelyek a gazdák megsegítésére irányulnak a dokumentumfilmjeinek köszönhetően? Valakiknek üt-e szöget a fejébe, hogy ha kihal a mesterség, akkor mi lesz azokkal, akik generációkon keresztül ezzel foglalkoztak?
– T. Bányai Péter kollégámmal azért is készítjük el ezeket a filmeket, hogy felkiáltójelek legyenek. Úgy érzem, megváltozott az ingerküszöb is: nem biztos, hogy akár egy tüntetés vagy egy dokumentumfilm a várt hatást gyakorolja a környezetre. Ha a cukorrépának két gyökere lenne, az nagyobb eséllyel hívná fel a figyelmet a jelenségre. Remélhetőleg sok embert megérintenek ezek a dokumentumfilmek, azt is reméljük, hogy vannak, akik elgondolkodnak rajta. És abban is bízom, hogy az emberek a filmekben bemutatott kisgazdák életéről másként fognak gondolkodni, esetleg többen fognak helyi terméket fogyasztani, vásárolni, mint multik által gyártott termékeket.
– A filmet nemrég tévében láthatták a nézők, de mozis bemutatója még nem volt. Mikor számíthat erre a közönség? És mi szerepel a további filmkészítési tervei közt?
– Szeretnénk moziban bemutatni a Keserédest, de lehet, hogy csak online vagy szabadtéri mozi formájában valósul meg egyelőre. Egyébként azt tervezem, hogy ezek után kicsit pozitívabb kicsengésű filmet készítenék, nem szeretnék csak a kihalófélben lévő foglalkozások dokumentálásába belefásulni. De nyilván ez sem biztos, mert a jövő általában átírja a korábbi elképzeléseket. Így volt a Tehenesek című filmmel is: amikor befejeztem, akkor is azt mondtam, hogy több ilyesmit nem készítek, de aztán jött a lehetőség, hogy meg kellene örökíteni az eltűnő cukorrépa-termesztést. Mindig úgy indul, hogy dokumentálunk egy mesterséget, iparágat, viszont amikor kicsit jobban beleássuk magunkat, akkor derül ki, hogy ennél több van ebben a történetben: nemcsak a szépségét kell megmutatni egy iparágnak, hanem a kilátásait vagy kilátástalanságát is.
Meszesek, szenesek, tehenesek, kerekesek
A sepsiszentgyörgyi Vargyasi Levente fotográfusként és filmkészítőként egyaránt ismert. Alkotásait számos szakmai elismeréssel jutalmazták. Többek közt 2019-ben a Kovács László- és Zsigmond Vilmos-operatőrverseny dokumentumfilmes kategóriájában bizonyult a legjobbnak, rangos szakmai díját a Tehenesek című dokumentumfilm képi világával érdemelte ki. A 2017-ben készült Tehenesek a háromszéki szarvasmarhatartók helyzetét tárja fel a 2015 és 2017 közötti periódusban. Párhuzamos gazdasorsokkal találkozik a néző, a filmben szerepel az egyesületi elnök, a hagyományosan gazdálkodó vidéki kisgazda, a gazdákat egyesítő szövetkezet, a fejlesztésekben gondolkodó, húsmarhákat tenyésztő nagygazda. A gazdákon kívül fontos szerep jut az érdekvédelmi szövetkezeteknek, egyesületeknek is. A Meszesek című néprajzi dokumentumfilm a hagyományos erdei iparról, az erdőlést, bányászatot és kohászatot ötvöző mészégetésről, az ahhoz kötődő életformáról, egy vargyasi mészégető mindennapjairól szól: Kinda István néprajzkutató és Vargyasi Levente alkotópáros filmjei sajátos kordokumentumok, veszélyeztetett foglalkozások és életvilágok megörökítései. A Szenesek Vargyasi Leventének szintén Kinda István néprajzkutatóval közösen készített filmje: a hagyományos ipart és az ahhoz kötődő erdei életformát egy farkaslaki szénégető család révén ismerjük meg. A Kerekesek című néprajzi dokumentumfilm főszereplője Gál József, a háromszéki Zabola utolsó aktív kerekesmestere. A filmben szereplő Bende Tibor kovács is az utolsók közt van a községben, aki még fel tud vasalni egy fából készült szekérkereket.
Életének 88. évében elhunyt Paulovics László szatmárnémeti születésű, évtizedekig Németországban élő, majd Szentendrén megtelepedett festő- és grafikusművész, díszlettervező – közölte pénteken Szatmárnémeti polgármesteri hivatala.
B. Kovács András sepsiszentgyörgyi szerző Bukaresti napló I.-II., 1978-1988 című kötetét mutatják be Kolozsváron.
A Székely Kalendárium 2025. évre szóló kiadása már kapható lapárusuknál és az ismertebb könyvesboltokban. Székelyföld kincsestárának sorban huszonkettedik kötete szokásához híven színes, változatos tartalmat kínál olvasóinak.
A Kolozsvári Magyar Opera Puccini-sorozatának következő darabja a Manon Lescaut című előadás, amit csütörtökön láthat a közönség. Az előadást beharangozó gondolatokat közöljük.
Multikulturális helyszínen tartják a romániai kisebbségi társulatok találkozóját, a vasárnapig tartó Ifesztet. Szatmárnémeti pezsgő fesztiválhangulattal várja a kétévente megszervezett, ismét a Harag György Társulat tereiben zajló interetnikai szemlét.
Vecsei H. Miklós színművész és QJÚB nevű csapata erdélyi turnéra indul. Az első állomás Kolozsvár.
Kolozsvár emblematikus épületét, a volt Központi Szállót járhatták be kedden délután az érdeklődők. A magyar néptáncoktatás, a hagyományőrzés egyik erdélyi fellegvárának szánt impozáns, felújított épület történetiségét művészettörténész ismertette.
Borsodi L. László csíkszeredai költő, irodalomtörténész, kritikus, tanár kapta az Év szerzője díjat a 30. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron – közölték szombaton a rendezvény szervezői.
Ifj. Vidnyánszky Attila rendezései elképesztően sodró erejűek, dinamikusak és „fiatalosak”, de mély gondolatiságúak is, így óriási az esélyük, hogy megszólítsák az ifjú generációkat.
A minap mutatták be azt az albumot, amely az aradi Kölcsey Egyesület újkori történetének egyik sikeres rendezvénysorozatát, a Kölcsey Galéria 2013 és 2023 közötti képzőművészeti kiállításait foglalja össze.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!