– De ez már a múlt. Mostanra eltűnőfélben van a Székelyföldön a cukorrépa-termesztés is, akárcsak a szénégetés vagy a kerekes mesterség, amiről korábban készített filmet.

– Igen, ha belegondolok, kicsit úgy tűnhet, mintha utolsó pillanatban dokumentálnék mesterségeket. De nem szeretném, hogyha valahol megjelenek, akkor már lehessen tudni, hogy az illető foglalkozás, iparág megszűnik. Persze van olyan célom is, hogy nem szeretném, ha ezek az kisipari ágazatok nyom nélkül tűnnének el.

– Filmjei számos szakmai elismerést kaptak. Olyan irányú visszajelzések érkeztek-e, amelyek a gazdák megsegítésére irányulnak a dokumentumfilmjeinek köszönhetően? Valakiknek üt-e szöget a fejébe, hogy ha kihal a mesterség, akkor mi lesz azokkal, akik generációkon keresztül ezzel foglalkoztak?

– T. Bányai Péter kollégámmal azért is készítjük el ezeket a filmeket, hogy felkiáltójelek legyenek. Úgy érzem, megváltozott az ingerküszöb is: nem biztos, hogy akár egy tüntetés vagy egy dokumentumfilm a várt hatást gyakorolja a környezetre. Ha a cukorrépának két gyökere lenne, az nagyobb eséllyel hívná fel a figyelmet a jelenségre. Remélhetőleg sok embert megérintenek ezek a dokumentumfilmek, azt is reméljük, hogy vannak, akik elgondolkodnak rajta. És abban is bízom, hogy az emberek a filmekben bemutatott kisgazdák életéről másként fognak gondolkodni, esetleg többen fognak helyi terméket fogyasztani, vásárolni, mint multik által gyártott termékeket.

– A filmet nemrég tévében láthatták a nézők, de mozis bemutatója még nem volt. Mikor számíthat erre a közönség? És mi szerepel a további filmkészítési tervei közt?

– Szeretnénk moziban bemutatni a Keserédest, de lehet, hogy csak online vagy szabadtéri mozi formájában valósul meg egyelőre. Egyébként azt tervezem, hogy ezek után kicsit pozitívabb kicsengésű filmet készítenék, nem szeretnék csak a kihalófélben lévő foglalkozások dokumentálásába belefásulni. De nyilván ez sem biztos, mert a jövő általában átírja a korábbi elképzeléseket. Így volt a Tehenesek című filmmel is: amikor befejeztem, akkor is azt mondtam, hogy több ilyesmit nem készítek, de aztán jött a lehetőség, hogy meg kellene örökíteni az eltűnő cukorrépa-termesztést. Mindig úgy indul, hogy dokumentálunk egy mesterséget, iparágat, viszont amikor kicsit jobban beleássuk magunkat, akkor derül ki, hogy ennél több van ebben a történetben: nemcsak a szépségét kell megmutatni egy iparágnak, hanem a kilátásait vagy kilátástalanságát is.