2007. október 03., 00:002007. október 03., 00:00
Artistaszerepben próbálták ki magukat az M Stúdió színészei. A rendező ötlete volt, vagy a társulat keresett újabb kihívást?
Régóta szerettem volna cirkuszszínházi előadást létrehozni, és a színészek is vágytak erre. A labda fel volt dobva: a világban ma számos cirkuszi, táncszínházi, cirkuszszínházi produkció születik. Mindannyian nagy kihívásnak éreztük ezt a munkát, de az első lelkesedés után szembesülnünk kellett mindazzal, amivel jár. Attól különleges ez az előadás, hogy nem az éppen meglévő lehetőségeket, a színészek testi adottságait akartam kihasználni, hanem azon igyekeztem, hogy valamilyen szinten valóban artistává váljanak. Sajátítsanak el minél többet ebből a szakmából.
Milyen eszközök álltak ehhez a rendelkezésükre?
Valódi akrobatikaórákat, erőnléti edzéseket tartottunk. Artistatanárt kértünk fel, hogy a speciális technikákat megtanítsa, és sokat kísérleteztünk. Csak azzal foglalkoztunk, amit magas színvonalon meg tudtunk oldani. Ami könnyen ment volna, és amit trükként adhattunk volna el a nézőnek, nem vállaltuk. Csak azt, ami teljesítményt követelt. A legnagyobb elvárás az volt, hogy eljussanak arra a szintre, amikor a néző már nem fél attól, hogy a színész ügyetlen és lepotyog. Túl kellett lépni azon a szakaszon, amikor a bizonytalanságokat még észre lehet venni. Kemény munkát végeztek, és ők tudják, hogy ezért milyen hullámvölgyeken kellett túljutniuk.
Más a cirkuszi mutatvány, ha színész adja elő?
Azzal a színpadi jelenléttel gazdagodik, amivel csak egy színész bír. Artistákkal valószínűleg olyan dolgokat is megvalósíthattunk volna, amelyekre a társulat egyelőre még nem képes. Viszont nem hiszem, hogy artisták ilyen erőteljes, jó hangulatú előadást tudtak volna létrehozni. Az Ünnep páros számaiban a résztvevők kapcsolata rendkívül intenzív, és ez éppen színészi létükből adódik. Az előadásnak első osztályú bemutatója volt. Nem is tudom, van-e olyan cirkuszszínházi premier, amelyben ne akadna hiba. Az M Stúdió szép munkát végzett, és az előadás célja valóban az igényes szórakoztatás.
Inkább cirkusz vagy inkább színház?
Mindkettő. A mutatványok önmagukban nem elegendőek a boldogsághoz, és a színpadon megjelenített emberi kapcsolatok sem – de a színházi és cirkuszi elemek kiegészítik egymást, ráadásul ott van a minőségi zene, a fények, a díszlet, a jelmezek.
Igazi cirkuszban megállná-e a helyét?
Cirkuszban nyilván másképp működne az előadás, másféle műsorra is lenne szükség. Most azon gondolkodunk, hogy kamaraverziót is készítünk, néhány számot újakkal helyettesítünk. A formát megtaláltuk, a többit pedig az idő hozza meg, és a munka.
Egyelőre nagyszínpadi előadásról van szó, amely az M Stúdió kétéves történetében talán a legköltségesebb.
Volt már egy költséges produkciónk, a Háromszékkel közösen készített A falu. Ezért az előadásért nagyon sok áldozatot hozott mindenki, és segített a budapesti Panboro társulattal való együttműködés is. Nagyszínpadi munka, és a nézőnek nyilván elvárásai vannak. Puritán körülmények között ez az előadás nem nyújtott volna ekkora élményt.
Milyen bemutatók lesznek még az évadban?
Gazdag lesz az idei évad is: újra dolgozik a társulattal Gyöngyösi Tamás, aki a múlt évadban az Édent koreografálta. Ezúttal A csodálatos mandarint, Balázs Béla történetét dolgozza fel a maga kontakttáncszínházi eszközeivel. Zakariás Zalán egy szöveg nélküli Mrozek-előadást rendez, ez érdekes kísérletnek ígérkezik. Utána Orza Călin és Szent-Iványi Kinga tart kurzust, azután valószínűleg tartunk egy műhelybemutatót. Az évad végén Tóth Miklós magyarországi rendező egy prózai előadást állít színpadra, az előadás munkacíme Komédia x. Az előző évadból műsoron tartjuk az Édent, a Teremtést, a Pár cipőt és a Dokkot, tehát gazdag lesz a repertoár. De a legfontosabb az, hogy úgy érzem, kezdünk „beágyazódni” Szentgyörgyön, kezdenek ránk figyelni, megszeretni bennünket.
R-P. E.
Ünnep – cirkuszszínház egy részben
Szereplők: Bajkó László, Dávid Attila Péter, Fehérvári Péter, Kubánda Lilla-Tünde, Nagy Eszter, Nagy Attila, Polgár Emília, Szekrényes László
Díszlet: Paseczki Zsolt
Jelmez: Bagoly Zsuzsanna
Zene: Apostolache Zénó
Dramaturg: Gönczi Hunor
Rendező: Uray Péter
A mutatványok elkészítésében közreműködött: Hajagos László, Hajagos Zsanett és Mező Bettina
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.