Elhunyt Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész

Szegedy-Maszák Mihály 1943. június 23-án született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) angol–magyar szakán 1966-ban szerzett tanári diplomát, majd posztgraduális tanulmányokat végzett a Cambridge-i Egyetemen. Diplomájának megszerzése után 1981-ig az MTA Irodalomtudományi Intézetében dolgozott tudományos munkatársként, illetve főmunkatársként, majd az ELTE művelődéstörténeti tanszékének docense, 1990-től egyetemi tanára, 1992–94-ben a 19. századi irodalom tanszékvezetője, 1994-től a BTK összehasonlító irodalomtudományi tanszékének vezető egyetemi tanára lett.

Kutatási területe a regényelmélet, az összehasonlító irodalomtudomány és a magyar irodalom 19. századtól napjainkig tartó története volt. Magyarországi katedrája mellett számos külföldi egyetemen is tanított vendégprofesszorként. 1978-ban az irodalomtudományok kandidátusa lett, akadémiai doktori értekezését 1989-ben védte meg. Az MTA levelező tagjává 1993-ban, rendes taggá 1998-ban választották.

Számos tanulmányutat tett Párizsban és az Egyesült Államokban, Angliában. 1984-ben, 1987-ben, majd 1988–90-ben a bloomingtoni Indiana Egyetem vendégtanára, majd tanszékvezető professzora volt. 1985-től a Hungarian Studies, 1992-től a Protestáns Szemle főszerkesztője. 1995-től az Európai Akadémia tagja. Középiskolai irodalmi tankönyvek szerzője.

Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték: 1994-ben elnyerte az Év Könyve jutalmat, 2008-ban a Nemes Nagy Ágnes-esszédíjat. 1997-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, majd 2003-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki a magyar irodalomtudomány korszerű arculatát is befolyásoló, nemzetközileg elismert tudományos tevékenységéért, Kemény Zsigmondról, Márai Sándorról, Ottlik Gézáról írt monográfiáiért.

„Munkásságával fordulatot idézett elő az irodalomtudományban” – szólt pályatársáról az MTI megkeresésére Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész. Szegedy-Maszák Mihály kiemelkedő irodalomtudományi teljesítményét olyan elképesztő művészeti tájékozottság támogatta, amely a zenétől a képzőművészeten át minden fontosabb művészeti ágban páratlan volt – tette hozzá. „A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján igazodási, tájékozódási pont volt számunkra, olyasvalaki abban a sivár környezetben, aki európai módon gondolkodott” – emlékezett az egykori pályatársra Kulcsár Szabó Ernő.