Fotó: Gazda Árpád
Negyven perccel a nyitás előtt, szakadó esőben állunk be a sorba a Temesvári Művészeti Múzeum előtt abban a reményben, hogy – noha nincs hetekkel ezelőtt megváltott jegyünk – meg tudjuk nézni a kulturális fővárosi programsorozat egyik csúcsrendezvényét: a Constantin Brâncușit idéző kiállítást.
2024. január 06., 11:182024. január 06., 11:18
2024. január 06., 11:272024. január 06., 11:27
Mintegy harmincan állnak előttünk, de fél óra alatt közel százasra fejlődik a sor. Aki teheti, az esernyője alá bújik, de olyan is van, aki vízhatlan túrafelszerelésben várja bebocsáttatását. Pár perccel tíz óra előtt másik sor fejődik, a kapu előtt: azoké, akiknek hetekkel korábban sikerült az interneten jegyet váltani, időpontot foglalni. Ők elsőbbséget élveznek. A sorban nyoma sincs az elégedetlenségnek, amely – tapasztalatunk szerint – már-már hozzátartozik a romániai sorban állásokhoz. Mindenki nyugodt, a várakozást a remény hangulata lengi át. Azé a reményé, hogy hamarosan olyan kulturális élményben lesz részük, amit aztán hosszú évekig magukkal hordozhatnak, amit az unokáiknak is elmesélhetnek.
És lám, sokan vannak, akik értik ezt, és élnek a lehetőséggel. A tízórás kapunyitáskor sem tódul a tömeg. Mindenki derűs, udvarias. A bejáratnál a repülőterekről ismert fémdetektoros biztonsági kapu. Míg a biztonsági őr látogatókat irányít a gardrób felé, sokan megkerülik, és mellette mennek be. Még egy utolsó jegyellenőrzés a legfelső szinten, a kiállítás termei előtt, aztán bent vagyunk.
Fotó: Gazda Árpád
Aki gondosabban felkészült a műélvezetre, mint látjuk, fülhallgatót is hozott. A termek bejáratánál a telefonnal beszkennelhető QR-kódok elvezetnek arra az internetes oldalra, amelyen hallgatható a tárlatvezetés. Bánjuk, hogy a táskákban a fülhallgatókat is leadtuk a gardróbnál. Bár zsúfolásig tele a tér, tömény a csend: senki nem kockáztatja, hogy telefonon hallgassa a szöveget, nehogy megzavarja mások műélvezetét. A magyarázó szövegek azonban el is olvashatók román és angol nyelven.
Közben ismerkedünk Brâncuși művészi pályájával, csodáljuk alkotásait. Előbb a fiatalkoriakat, amelyekből még csak felsejlik a művészi zsenialitás, majd a kiteljesedés korszakának a műveit. A fekete háttér minden fényt elnyel, a szobrokat a mennyezeti reflektorok fénycsóvái világítják meg, többnyire úgy, hogy a fény csak a művet érje, a környezete sötét maradjon. A kiállítás gyönyörűen teremt lehetőséget arra, hogy Brâncuși művészete megérintse a nyitott lélekkel érkezőket.
Fotó: Gazda Árpád
Megtudjuk: a művész egy életen át a kedvenc témáit faragta szoborba. A csók, a gyermekfej, a madár, a hal, a torzó, a párizsi Pogány kisasszony arca mind olyan témák, amelyekből több évtizeden át alkotta a szobrokat, egyre elvontabbá, de egyre tökéletesebbé alakítván a formákat. Az ember magán is csodálkozik, hogy a fényesre csiszolt gömbölyded formák láttán fellelkesül, elérzékenyül. Sokan fényképeznek telefonjaikkal, keresik a megfelelő szöget, amelyben érvényesül a szobor, a védelmét biztosító üvegdobozon nem tükröződnek a fények. Szelfik is készülnek egy-egy közismert szobor mellett. Haza akarnak vinni valamit az élményből.
Az utolsó teremben francia nyelvű dokumentumfilm pörög a kivetítőn arról, hogy miként jött létre Târgu Jiuban a Brâncuși-emlékpark A hallgatás asztalával, A csók kapujával, hogy miként építették fel a Végtelen oszlopot, amely az első világháborúban elesett román katonáknak állít emléket, és magassága tízemeletes tömbházéhoz közelít.
Fotó: Gazda Árpád
A 2023. szeptember 30-án nyílt kiállítás az Európa kulturális fővárosa programsorozat egyik temesvári csúcsrendezvénye. Olyan, mint az üstökös vagy a napfogyatkozás: nem akkor nézzük meg, amikor kedvünk van hozzá, hanem amikor lehetőség adatik rá. Január 4-ig százezren váltottak rá elővételben jegyet. Január 28-ig még megtekinthető. Aki megnézi, jó eséllyel ahhoz is kedvet kap, hogy ellátogasson Târgu Jiuba a művészóriás szabadtéri műveihez.
A múzeumból kijövet látjuk, hogy nem apadt a sor. Lám, Romániában is lehet olyan művészeti kiállítást szervezni, amely több mint százezer embert vonz be a múzeumba, amelyért emberek tízezrei vállalnak több száz kilométeres utat, több órás sorban állást. Köszönjük, Brâncuși, köszönjük, Temesvár!
Gazda Árpád
Illetékekkel és bizományi díjjal együtt 71 millió dollárért kelt el a Christie's aukciósház New York-i árverésén Constantin Brâncuşi 1932-ben készített bronzszobra.
Temesvárt is felvette a 2023-ban meglátogatandó legnagyszerűbb helyek listájára a Time magazin, a kultúra egész éves ünnepe címszó alatt ajánlja Európa Kulturális Fővárosát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!