Balkánságaink nagyváradi villanófényben: a Zakariás Zalán rendezte előadás éleslátással jellemzi a kelet-európai sztereotípiákat

Forgatás a színpadon. A színészek jókedvű felszabadultsággal játszottak, örömmel használva ki a különböző szerepek kínálta alakítási lehetőségeket •  Fotó: Facebook/Szigligeti Színház

Forgatás a színpadon. A színészek jókedvű felszabadultsággal játszottak, örömmel használva ki a különböző szerepek kínálta alakítási lehetőségeket

Fotó: Facebook/Szigligeti Színház

Egy commedia dell’arte hagyományokra épülő, nagyon pergő, folyton változó improvizációs kollázst idéz Matei Vișniec Napnyugat Expressz című darabja, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját a nagyváradi Szigligeti Színházban tartották a hétvégén.

Molnár Judit

2019. március 03., 19:462019. március 03., 19:46

2019. március 03., 19:482019. március 03., 19:48

Geopolitikai meghatározottságunk a Kelet és Nyugat közötti korridor örökkévalósága: szeretnénk nyugatinak látszani, de a magába gyűrő keletiség a legváratlanabb pillanatokban tör elő belőlünk, elutasítjuk a balkáni rokonságot, holott a történelem ezt már jó ideje kiosztotta ránk. Akit mindez nagyon zavart, elment régebben, elmegy most is. Folyamatosan, egyre többen. Van, hogy sikerül, van, hogy nem. Tudunk diadalmas visszatérésekről és szégyenkezve kushadó ottmaradásokról. De

a sok apró paradigmából összeáll a nagy, közös jelkép, a vágyott nyugati világban könnyen felismerhető balkánság: nevezzük kevésnek vagy soknak, tulajdonképpen mindegy, a lényeg úgyis az, hogy milyen mértékben különbözünk tőlük.

Azok között, akiknek sikerbe fordult az elmenése, elsősorban az alkotó művészekről tudunk, köztük Matei Vișniecről, a lassan világhírűnek mondható íróról. A nagyváradi színházkedvelők a pénteki ősbemutató előtti ráadásként személyesen a szerzőtől hallhatták írói hitvallását, a rendezőkkel való együttműködésének alapelveit, a francia nyelv és az évszázados kulturális hegemóniához tartozó francia színházi világ hatását a balkániság oldására.

1987-ben ment el, amikor már egyre tarthatatlanabb volt a vasfüggöny innenső részén a helyzet, Franciaországban telepedett le, franciául is írt és ír jelenleg is, 1990 után pedig egyre többször látogat haza, hiszen darabjait az ország különböző színházaiban játsszák, az előadások díjakat nyertek, vagyis miért ne járna vissza, ha ez egyaránt örömet szerez neki és a közönségének. A visszatelepedés viszont szóba sem kerül, elmondása szerint megtalálta a helyét a francia kultúrában. Érdekes volt hallgatni, hogy mindenekelőtt az aktív rádiós tevékenysége következtében az utóbbi évek eseményei miként kerültek hozzá egyre közelebb, hatásuk hogyan vált egyre személyesebbé.

A közönségtalálkozón részt vett a bemutatott Vișniec-darab, a Napnyugat Expressz rendezője, Zakariás Zalán is, akivel már többször dolgoztak együtt, mindannyiszor sikerült jól összehangolódniuk és minden alkalommal közös nevezőre jutniuk, amit a nagyváradi, magyar nyelvű előadás is beszédesen példázott.

Egy commedia dell’arte hagyományokra épülő, nagyon pergő, folyton változó improvizációs kollázst idéz, összefüggő cselekménysor hiányában fel-felvillanó képsorokat a balkáni térség legkülönbözőbb pontjairól nyugat felé szerencsét keresők mindennapjaiból.

Ennek ellenére az előadásnak nagyon jól sikerült elkerülnie a szétesést, darabokra hullást, részben mert az egymástól független, pulzáló minijelenetek szövegfölötti összekötő kapcsa a nyugati elit számára a Közel-Kelet felé vivő utat jól megrendezett kalandok által is bemutató, legendás Orient Expressz, másrészt pedig a kavargó forgatagban folyton változó szerepekben megmutatkozó színészek dinamizmusa.

A legkülönfélébb alantas munkák érzéketlen elvégzésére kényszerülés rövid körülírása mellett néhány jelenet mély, tartós érzelmi hatást hagyott a nézőben.

A szerb világháborús partizánt bemutató jelenetre gondolok mindenekelőtt, aki miután tizenöt évet lehúzott egy szibériai lágerben, és emberi roncsként hazakerült, már csak egyetlen vágya maradt: legalább megérinteni a híres Orient Expresst. A megfizetett igényeket kiszolgáló túlbuzgóság ironizálása is tetszett, az a bajlódás, ahogy készül a vonat utasai számára hivatásos színészek játszotta, spontánnak feltüntetett cigányesküvőt, illetve Erdélybe érve magukat Drakula-utódoknak mondó vámpírok forgatagát bemutató film felvétele.

A forgatás iróniája tragikomikus keserűséggé válik annak a doktori disszertációnak a megvédését parodizáló jelenetben, melynek témája az elérhetetlen nyugati világból kapott reklámzacskók, címkék, üres dobozok és palackok kincsként való egykori őrizgetése. A cigányesküvőről szóló film azért jön össze annyira kínlódva, mert a színészek nem értik, miért kell ezt nekik eljátszaniuk, amikor a rendező lefilmezhetne egy valódi eseményt, a rengeteg tárgyi bizonyítékot begyűjtő doktorandus pedig azért nem kapja meg az óhajtott tudományos címet, mert a sztálini maszkot viselő bizottsági elnök nem találja eléggé meggyőzőnek a több zsáknyi anyagot.

A színészek – Csatlós Lóránt, Dimény Levente, Firtos Edit, Gajai Ágnes, Hajdu Géza, Hunyadi István, Kardos M. Róbert, Kiss Csaba, Kiss Tamás, Román Eszter, Sebestyén Hunor, Tóth Tünde, Tőtős Ádám, Trabalka Cecília és Pitz Melinda – jókedvű felszabadultsággal játszottak, örömmel használva ki a különböző szerepek kínálta alakítási lehetőségeket. Segítségükre volt a díszlet- és jelmeztervező Andra Bădulescu-Vișniec színpadi tere, valamint a zeneszerző Boca Hunor Lehel zenei aláfestést kínáló munkája.

A szünet nélkül játszott, közel kétórás előadás, mellőzve mindenféle üresjáratot, végig fogva tartotta a néző figyelmét, maximálisan megérdemelve a végén kapott óriási tapsot. Számomra valami mégis hiányzott: egy, az előadás előtti beszélgetésben a szerzőnek részletesen ecsetelt, egyéni sikerét idéző, ahhoz hasonló karakter, vagyis annak a felvillantása, hogy nem csak sikertelen tengődés lehet a napnyugati elvágyódásból, hanem méltó emberi lét is. Feltehetőleg a rendezőnek is hiányozhatott valami efféle, erre találhatta ki a befejezést, a beszélgetéskor ugyanis a szerző külön kiemelte, milyen katartikus meglepetés volt a számára is a zárójelenet, melyben mindenki együtt, különféle bajaik ellenére hatalmas meggyőző erővel, kitartóan énekelte a Légy boldog (Be happy) közismert slágert.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. június 24., kedd

Kilenc országból érkeznek zenészek a szabadtéri sepsiszentgyörgyi jazzfesztiválra

Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.

Kilenc országból érkeznek zenészek a szabadtéri sepsiszentgyörgyi jazzfesztiválra
2025. június 23., hétfő

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb díjakat a nagybányai ATELIER nemzetközi szemlén

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb elismeréseket a vasárnap este zárult, 31. nagybányai ATELIER fesztiválon.

Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb díjakat a nagybányai ATELIER nemzetközi szemlén
2025. június 21., szombat

Múzeumok Éjszakája: amikor a raktárak rejtett kincsei is feltárulnak

Az év leghosszabb napján, június 21-én, szombaton ünnepli számos erdélyi, székelyföldi közgyűjtemény a Múzeumok Éjszakáját.

Múzeumok Éjszakája: amikor a raktárak rejtett kincsei is feltárulnak
2025. június 20., péntek

Presztízsértékű, hogy másfél évtizede önálló magyar nap is helyet kap a TIFF-en

Több száz film, köztük több mint egy tucat magyar alkotás volt látható az elmúlt napokban Kolozsváron. A 24. TIFF magyar kínálatáról, filmforgatásról, fesztiválélményekről Zágoni Bálint főszervezővel és Bántó Csaba operatőrrel beszélgettünk.

Presztízsértékű, hogy másfél évtizede önálló magyar nap is helyet kap a TIFF-en
2025. június 20., péntek

A múlt hangjait „szólaltatja meg” a Rocksuli lemeztörténeti kiállítása

A marosvásárhelyi Rocksuli falai között egy különleges, olykor vándorló kiállítás idézi meg az erdélyi magyar rock- és könnyűzene háttérbe szorított múltját. Hints Zoltán, a Rocksuli igazgatója a kezdeményezés hátteréről, terviekről beszélt.

A múlt hangjait „szólaltatja meg” a Rocksuli lemeztörténeti kiállítása
2025. június 19., csütörtök

Kilencven- és hetvenéves színművészét ünnepelte a sepsiszentgyörgyi színház társulata

Születésnaposait ünnepelte a sepsiszentgyörgyi Tamás Áron Színház, amelynek társulata felköszöntötte két rangidős színművészét: a 90 éves László Károlyt és a 70 éves Debreczi Kálmánt.

Kilencven- és hetvenéves színművészét ünnepelte a sepsiszentgyörgyi színház társulata
2025. június 17., kedd

Színészmesterség a „boncasztalon”: Harsányi Attila és az Aradi Kamaraszínház kísérletei

Fesztiválszereplésekre készül az Aradi Kamaraszínház, amelynek legújabb, frissen bemutatott monodrámájáról, Kean című különleges előadásról Tapasztó Ernő és Harsányi Attila beszélt.

Színészmesterség a „boncasztalon”: Harsányi Attila és az Aradi Kamaraszínház kísérletei
2025. június 15., vasárnap

A túlterheltség problémáját boncolgató magyar film érkezik a romániai mozikba (VIDEÓ)

Schwechtje Mihály független nagyjátékfilmjét, a Sünvadászatot mutatja be több romániai helyszínen a forgalmazó Filmtett Distribution.

A túlterheltség problémáját boncolgató magyar film érkezik a romániai mozikba (VIDEÓ)
2025. június 15., vasárnap

Erdélyi magyaRock: Zilahi Csaba újabb kötete is mély főhajtás a zenészek előtt

Újabb kötete jelent meg Zilahi Csaba kolozsvári rádiós újságírónak az erdélyi magyar beat-, rock-, folk-, pop-, jazz-zene történetéről, a 2022-ben napvilágot látott Erdélyi magyaRock című könyv folyatásaként.

Erdélyi magyaRock: Zilahi Csaba újabb kötete is mély főhajtás a zenészek előtt
2025. június 15., vasárnap

Erdélyi városokban lép fel hamarosan a Magyar Állami Népi Együttes

A Magyar Állami Népi Együttes négy erdélyi városban lép fel június folyamán.

Erdélyi városokban lép fel hamarosan a Magyar Állami Népi Együttes