A házigazda Biró Annamária leszögezte, hogy a kötetet nehéz műfajilag kategorizálni, amit az is jól érzékeltet, hogy méltatói, bemutatói is különböző tudományterületek szakértői, így a néprajz, az antropológia, a médiatudomány területe irányából is igyekeztek megközelíteni a munkát.

Életpályák, kontextusok

Keszeg Vilmos néprajzkutató, egyetemi oktató elsősorban arról a sorozatról beszélt, amelyben napvilágot látott Csibi László könyve, s amelyben immár 21 kötetet sorakoztatott fel. Elmondta, az eredetileg a Mentor Kiadóval együttműködve, 2008-ban elindított munkát idővel az Erdélyi Múzeum-Egyesület vette át kiadóként. A sorozat azért kapta az Emberek és kontextusok címet, mert amikor valaki egy ember teljesítményét, eredményeit, életpályáját, döntéseit vizsgálja, akkor fontos ezeket együtt követni az adott kor vizsgálatával, hiszen az ember mindig benne van egy konjunktúrában, az illető tevékenység nem érthető meg enélkül a kontextus nélkül.

Hozzátette, hogy a sorozat, akárcsak Apor Péter híres Metamorphosis Transilvaniae című munkája, Erdély újrafelfedezésére vállalkozik, alapszándéka, hogy új, eddig ismeretlen forrásokat szólaltasson meg. Keszeg Vilmos bemutatta röviden a sorozatban eddig megjelent munkákat, így például Blos-Jáni Melinda családi filmezésről, György, V. Imola Bernády Györgyről és kultuszáról vagy Miklós Alpár Parajd fürdőhely-reprezentációjáról szóló munkáját.

Amerikából került haza a gróf naplója

Tibori Szabó Zoltán újságíró, egyetemi tanár felidézte, hogy véletlenül „került bele a történetbe”, Csibi László referátumának védésén vett részt meghívottként, amikor meglátta „az őrület lángját a szemében”, azt az őrületet, aminek kapcsán az Ezeregy éjszaka meséiben a meséket hallgató uralkodó azt mondja, hogy „az élet ízét csak az őrültek ismerhetik”.

– idézte fel félig tréfásan, elmesélve, hogy állandóan kötekedett a szerzővel, ezáltal motiválva őt, hogy kutasson tovább, nyúljon mélyebbre, keresse meg gróf Teleki Samu naplóját, keresse fel Erdélyi Lajost, aki könyvet írt róla, keresse meg a könyv alanyához kapcsolódó levéltári adatokat Kolozsváron és így tovább. 

„A képekkel kezdődött a munka, de utána jöttek az újabb és újabb adatok, nyíltak az újabb és újabb kapuk, és ez az embert egyre jobban beleszippantja a kutatómunkába” – idézte fel Csibi László.

Egy kis korrigálás

A szerző azt is felidézte, hogy mint a legtöbben, ő is Erdélyi Lajos 1977-ben kiadott Gróf Teleki Samu Afrikában című művéből ismerte az híres Afrika-kutatót, abból a könyvből melyben csupán 64 darab szerepel a kolozsvári levéltárban Csibi László által felfedezett fényképekből. Hozzátette, hogy kutatásai által sikerült korrigálnia néhány téves feltételezést, melyek kapcsán maga Erdélyi Lajos mondta el, hogy mivel a hetvenes években nehezen fért hozzá információkhoz, forrásokhoz, az itt-ott tátongó lyukakat kreativitását is segítségül hívva tömte be.

Hozzátette, hogy ugyancsak tervben van Teleki Samu második naplójának feldolgozása is, melyet akkor írt amikor visszatért Afrikába, a közhiedelemmel ellentétben nem azért, hogy újra megpróbálja megmászni a Kilimandzsárót, hanem, hogy viszontlássa az általa megszeretett kontinenst.

A szerző, aki Teleki Samu még élő rokonait is felkutatta, azzal zárta bemutatóját, hogy munkájának igazi megkoronázása az lenne, ha a gróf nyomán ő is eljuthatna Kelet-Afrikába.