„A felfedezőket is fel kell fedezni” – Igazi kuriózum Csibi László filmes gróf Teleki Samuról írt kötete

Igazi kultúrtörténeti könyvcsemege bemutatására került sor az Erdélyi Múzeum Egyesület kolozsvári székházában: Csibi László rendező, operatőr, filmes szakember Gróf Teleki Samu,1845-1916 (Élete és afrikai expedíciója az írásos és képi források tükrében) című, hiánypótló, évtizedes, évszázados hézagokat kitöltő munkáját ismerhette meg a közönség. Szórakoztató, izgalmas és informatív volt a pénteki esemény, amelynek keretében a filmes szakemberként ismert Csibi doktori témáját, illetve annak könyvformában kiadott változatát, az Afrika-kutatóként híressé vált Teleki Samu életének részleteit mutatták be.

A kötet az Emberek és kontextusok sorozat részeként jelent meg, mely eredetileg a hungarológia doktori szak hallgatóinak, végzőseinek kívánt publikációs lehetőséget biztosítani.

A házigazda Biró Annamária leszögezte, hogy a kötetet nehéz műfajilag kategorizálni, amit az is jól érzékeltet, hogy méltatói, bemutatói is különböző tudományterületek szakértői, így a néprajz, az antropológia, a médiatudomány területe irányából is igyekeztek megközelíteni a munkát.

Keszeg Vilmos néprajzkutató, egyetemi oktató elsősorban arról a sorozatról beszélt, amelyben napvilágot látott Csibi László könyve, s amelyben immár 21 kötetet sorakoztatott fel. Elmondta, az eredetileg a Mentor Kiadóval együttműködve, 2008-ban elindított munkát idővel az Erdélyi Múzeum-Egyesület vette át kiadóként. A sorozat azért kapta az Emberek és kontextusok címet, mert amikor valaki egy ember teljesítményét, eredményeit, életpályáját, döntéseit vizsgálja, akkor fontos ezeket együtt követni az adott kor vizsgálatával, hiszen az ember mindig benne van egy konjunktúrában, az illető tevékenység nem érthető meg enélkül a kontextus nélkül.

Hozzátette, hogy a sorozat, akárcsak Apor Péter híres Metamorphosis Transilvaniae című munkája, Erdély újrafelfedezésére vállalkozik, alapszándéka, hogy új, eddig ismeretlen forrásokat szólaltasson meg. Keszeg Vilmos bemutatta röviden a sorozatban eddig megjelent munkákat, így például Blos-Jáni Melinda családi filmezésről, György, V. Imola Bernády Györgyről és kultuszáról vagy Miklós Alpár Parajd fürdőhely-reprezentációjáról szóló munkáját.

Kiemelte, a sorozat 21. kötetével Csibi László hozzáteszi az alapgondolathoz azt, hogy nemcsak Erdélyt kell felfedezni, hanem a felfedezőket is fel kell fedezni.

Tibori Szabó Zoltán újságíró, egyetemi tanár felidézte, hogy véletlenül „került bele a történetbe”, Csibi László referátumának védésén vett részt meghívottként, amikor meglátta „az őrület lángját a szemében”, azt az őrületet, aminek kapcsán az Ezeregy éjszaka meséiben a meséket hallgató uralkodó azt mondja, hogy „az élet ízét csak az őrültek ismerhetik”.

– idézte fel félig tréfásan, elmesélve, hogy állandóan kötekedett a szerzővel, ezáltal motiválva őt, hogy kutasson tovább, nyúljon mélyebbre, keresse meg gróf Teleki Samu naplóját, keresse fel Erdélyi Lajost, aki könyvet írt róla, keresse meg a könyv alanyához kapcsolódó levéltári adatokat Kolozsváron és így tovább. 

A szerző a kolozsvári levéltárban gazdag, eddig ismeretlen, több mint száz fényképből álló anyagot talált. A képeket megtisztította, feldolgozta, hiszen mint kiderült, ezeket a sáromberki Teleki-kastély istállójában rejtették el egy időre a huszadik század viszontagságai elől.

Csibi László kutatott Budapesten és Bécsben, illetve elutazott az Egyesült Államokba is, hogy megtalálja a gróf naplóját, amit aztán sikerült feldolgozni és ezáltal „hazahoznia” Erdélybe.

Tibori Szabó Zoltán leszögezte, hogy Csibi László ezzel a kötettel – illetve a mögötte álló doktori disszertációval – kiérdemelte, illetve megmutatta, hogy joga van ahhoz, hogy „a mesterek, tudós emberek asztalához emelt fővel, a főbejáraton keresztül érkezve üljön le”.

Csibi László elmondta, hogy kissé felkészületlenül vágott bele a könyv mögött álló kutatásba, aminek gondolata először 2014-ben fogalmazódott meg, de mivel sok más projekten is dolgozott, lassan ért meg benne, ugyanakkor a koronavírus-világjárvány is nehezítette munkáját.

Azt is hozzátette, mivel alapvetően a filmkészítés világában mozgott otthonosan sokáig, „filmben gondolkodott”, sőt erről most sem tett le, hiszen a kutatásait mindvégig dokumentálta, felvételeket készített az interjúalanyokról, beszélgetéseikről.

„A képekkel kezdődött a munka, de utána jöttek az újabb és újabb adatok, nyíltak az újabb és újabb kapuk, és ez az embert egyre jobban beleszippantja a kutatómunkába” – idézte fel Csibi László.

A szerző azt is felidézte, hogy mint a legtöbben, ő is Erdélyi Lajos 1977-ben kiadott Gróf Teleki Samu Afrikában című művéből ismerte az híres Afrika-kutatót, abból a könyvből melyben csupán 64 darab szerepel a kolozsvári levéltárban Csibi László által felfedezett fényképekből. Hozzátette, hogy kutatásai által sikerült korrigálnia néhány téves feltételezést, melyek kapcsán maga Erdélyi Lajos mondta el, hogy mivel a hetvenes években nehezen fért hozzá információkhoz, forrásokhoz, az itt-ott tátongó lyukakat kreativitását is segítségül hívva tömte be.

Csibi László azt is elmondta, hogy tervezi a gróf naplójának kiadását, illetve a valószínűleg osztrák származású útitársáét is, melyet szintén kutatása során talált meg, s mely egyelőre nagy fejtörést okoz neki, hiszen az írás szinte olvashatatlan.

Hozzátette, hogy ugyancsak tervben van Teleki Samu második naplójának feldolgozása is, melyet akkor írt amikor visszatért Afrikába, a közhiedelemmel ellentétben nem azért, hogy újra megpróbálja megmászni a Kilimandzsárót, hanem, hogy viszontlássa az általa megszeretett kontinenst.

A szerző, aki Teleki Samu még élő rokonait is felkutatta, azzal zárta bemutatóját, hogy munkájának igazi megkoronázása az lenne, ha a gróf nyomán ő is eljuthatna Kelet-Afrikába.