2009. február 19., 09:302009. február 19., 09:30
– Visszatérő vendégnek számít Erdélyben. Mi magyarázza ezt a szoros kapcsolatot?
– Édesapám Székelyudvarhely mellett, Szentábrahámon született. Gyerekkoromban sokat jártam Erdélyben, aztán volt egy viszonylag hosszú szünet, de az utóbbi időben ismét elég gyakran fordulok meg itt. Koncerteztem Erdélyben saját zenekarommal és Horváth Charlie-val, illetve sokat kirándulunk ide.
– Mikor, hogyan kezdődött a dzsessz iránti érdeklődése?
– Kaposváron töltött serdülőkorom idején nagyon megkedveltem a rockzenét. Aztán Budapestre kerültem, ahol először építésznek tanultam, és egyre inkább kezdett érdekelni a dzsessz, főleg Chick Coreea és Herbie Hankock zenéje. Az érdeklődés egyre komolyabb lett, s úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a zenéléssel is; 24 éves koromban tanultam meg, hogy hol van a C a gitáron.
– A kései kezdet ellenére roppant sikeres, elismerésekben gazdag pályát futott be, zenészként, pedagógusként, a magyar dzsesszélet szervezőjeként egyaránt. Mit tart eddigi pályafutása legnagyobb eredményének?
– Van egy Szabó Gábor-életműdíjam, amit a Dzsesszszövetség tagságának szavazata alapján ítéltek oda. Ez nagyon jólesett. Nagyon szerettem volna mindig a saját zenémet játszani, mindig az mozgatott, hogy zenekart hozzak létre. Aztán úgy alakult, hogy ezekben a zenekarokban, a László Attila Bandben, a Things együttesben vagy régebben a Kaszakőben olyan zenészekkel sikerült játszanom, hogy felemelő volt minden koncert. Ez inspirálja a további zenélést.
– Az ön zenéjéhez a kritikusok az organikus dzsessz címkét kapcsolták. Mit fed ez a fogalom?
– Az organikus dzsessz találó kifejezés. Az organikus azonban nem úgy értendő, mint az építészetben, az én zeném olyan módon organikus talán, hogy komponáláskor nagyon figyelek arra, ki játssza majd el. Konkrét emberekre, személyiségekre írom a zenét, így nem kell kibújniuk a saját bőrükből. Ilyen értelemben, az ő személyiségüket, természetes adottságaikat kiindulópontnak tekintve, ez valóban organikus zene.
– Milyen a dzsessz helyzete, megítélése jelenleg Magyarországon?
– Nagyon nagy változások állnak be a zenei életben, nem csak a dzsesszben. Óriási a kínálat, nagyon sok jó zenész van, a média közvetítésével nagyon sok csatornán át jut el a zene a hallgatókhoz. A dzsessztan szakról évente 12–15, zeneakadémiai szinten játszó dzsesszzenész kerül ki. El lehet képzelni, hogy ez milyen zenei erőforrás. Kedvező fejlemény, hogy a magyar dzsessz állami támogatást kap, az utóbbi két évben intenzívebben. Ami a megítélést illeti, és talán a kollégáim nevében is beszélhetek, amikor játszunk, ez nemigen érdekel, a fontos az, hogy ott mi történik. Ebben a műfajban, mikor az ember számot vet a dolgaival, inkább azokat a pillanatokat, órákat számolja, amelyeket ebben az állapotban tölt el, s nem annyira az elismertséget, sikert, médiavisszhangot.
– Nemzetközi vonatkozásban hol áll a magyar dzsessz?
– Megemlíteném Lakatos Antalt, aki nemcsak Európa-, hanem világhírű. De említhetem a Berlinben élő Schnéberger Ferencet is, akinek a lemezeit Németországban minden lemezboltban lehet kapni. Szakcsi Lakatos Bélának is vannak nemzetközi sikerei. Jack de Johnette négy vagy öt magyar dzsesszzongoristával készített közös lemezt, aztán meghívta őket egy baltikumi fesztiválra. Ezek mind jelentős nemzetközi sikerek.
– Van a magyar dzsessznek valamiféle csak rá jellemző specifikuma?
– A roma zenészek nagyon eleven színt hoztak a magyar dzsesszbe, gondoljunk csak Szakcsi Lakatos Bélára vagy Ablakos Dezsőre. Ők olyan elevenséget hoztak a magyar dzsesszbe, ami pezsdítően hatott. Ez a dolog egyik része. A másik az, hogy nagyon magas szinten folyik a zenei képzés, és ennek a kettőnek a találkozása nagyon eredeti dolgokat tud létrehozni.
– Vukán György azt vallja, hogy a művészetet nem lehet tanítani, ezért évekkel ezelőtt pontot tett oktatói munkája végére. Ön kitartott a pályán, tehát nyilvánvalóan másként látja ezt a kérdést.
– Van a dolognak tanítható része is, például a harmonizálás, elméleti rendszerezés, de még technikában is sokat lehet átvenni. Amit én a legfontosabbnak tartok az, hogy a növendéknek a személyiségét segítsem megtalálni, kifejezni azáltal ahogyan játszik. Ez egy nagyon érdekes és olykor szórakoztató feladat. Minél inkább megpróbálják a személyiségüket a zenén keresztül megvalósítani, annál jobban tudnak azonosulni azzal, amit csinálnak.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.