Az öröm és az erőszak is létezik – Párizsi és konstancai produkció a kolozsvári Interferenciákon

Az öröm és az erőszak is létezik – Párizsi és konstancai produkció a kolozsvári Interferenciákon

A Konstancai Állami Színház Játék a hátsó udvarban című előadása 

Fotó: Bíró István Kolozsvári Állami Magyar Színház

„Létezik az öröm” – hangzik el utolsó mondatként Az öröm napjai című előadásban, amelyet a párizsi Odéon-Théâtre de l’Europe társulata hozott el a vasárnapig tartó kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Fesztiválra. 

Kiss Judit

2022. november 26., 14:452022. november 26., 14:45

2022. november 26., 14:552022. november 26., 14:55

A kincses városbeli közönség egyébként okkal örülhet, mert kivételezett helyzetben van: a kétévente megrendezett, tíz napos szemlének köszönhetően ugyanis olyan külföldi és hazai előadókat, produkciókat láthat, amelyeket egyébként aligha lenne esélye megnézni – nyilván kevesen látogatunk el Párizsba vagy akár Konstancára egy-egy színházi előadás kedvéért.

Bármelyikünk történetei lehetnének

 A péntek esti párizsi előadást Stéphane Braunschweig, az Odéon-Théâtre de l’Europe társulat művészeti igazgatója rendezte Arne Lygre kortárs norvég drámaíró darabja alapján. A produkció úgy beszél az emberi viszonyrendszerek összetettségéről, a reménytelenségről, kétségekről, a múlt feldolgozásáról és az életigenlésről, hogy a néző azt érezheti: bármelyikünk történetei lehetnének azok, amelyek az őszi falevelekkel borított park padján elhangzanak. A színpadon nyolc – remekül játszó – színész formál meg több mint nyolc figurát, akikben közös az, hogy tulajdonképpen semmi mást nem tesznek, „csak” beszélnek a saját történeteikről.

Az egymással hol lazábban, hol szorosabban összefonódó élettörténet-foszlányok és vallomások egyik része az őszi parkban hangzik el, egy folyó partján, ahol a nyolc férőhelyes pad áll.

Galéria

A párizsi Odéon-Théâtre de l’Europe társulat Az öröm napjai című előadása

Fotó: Bíró István Kolozsvári Állami Magyar Színház

Ide érkeznek a szereplők – ki-ki más indítékból. Aztán ugyanarra az ülőhelyre kerülnek, szorosan egymás mellé a padon – ugyanígy ugyanabba a dimenzióba kerülnek történeteik is: az elmesélt, holott tulajdonképpen elmesélhetetlen élményanyagukat keresztül-kasul próbálják megosztani a többiekkel.

 A virradat is lehet örömforrás

 Az öröm napjai című, majdnem két és félórás, helyenként vontatottnak tűnő, a maga hömpölygésében mégis magával ragadó előadás mintha egyfajta feladat elé állítaná a nézőt: azt keresse meg a szereplők által elmondottakban, a felidézett emlékekben, kérdésként felmerülő gondolatokban, vívódásokban, hogy hol is rejlik az öröm az emberi életben. Az élettörténetek szövevényes kapcsolatok útvesztőibe vezetnek, felteszik a kérdést az identitáskeresésről, arról, hogy hová tart, merre irányul egy-egy karakter élete,

és arra is rámutatnak, a velünk megtörtént események tulajdonképpen nem csak kívül, hanem belül zajlanak, ott, ahol megéljük őket.

Rengeteg mondat, monológ, dialógus hangzik el a szereplők közt, először a sárga falevelekkel borított parkban, aztán egy benti helyiség terében, ahonnan a sötét ablakon keresztül lassan hulló hópelyhekre lehet látni: az őszből tél lesz, a nappalból este, az idő megállíthatatlanul múlik, mondataink, történeteink pedig hömpölyögnek tovább. És mivel a párizsi előadás szereplőihez hasonlóan mi mindannyian is csak szavakba, mondatokba öntve tudjuk megosztani másokkal azt az összetett univerzumot, ami velünk, bennünk történik, talán nem ártana elgondolkozni valamin – sugallja az előadás.

Vajon pusztán az, hogy szöveggé formáljuk élményeinket és átadjuk másoknak, hogy egyáltalán van, aki meghallgasson bennünket, és van, akinek számítunk – talán már önmagában örömforrás lehet. Az előadás végén, amint felgyúlnak a lámpák a nézőtéren, az egyik karakter azt mondja: „én annak is örülök, amikor látom, hogy virrad.” Talán jó lenne megpróbálni így viszonyulni életünk legapróbb történéseihez.

 Játszótérből bírósági tárgyalóterem

 A törvény az, ami számít, és nem az igazság, az erőszakra pedig nem létezik mentség – ez lehet az egyik kicsengése a Játékok a hátsó udvarban című előadásnak, amelyet a Konstancai Állami Színház hozott el az Interferenciákra. A Diana Mititelu rendezte produkciót a stúdióteremben láthatta a közönség pénteken délután, az előadás Edna Mazya kortárs izraeli drámaíró darabja alapján készült. A történet azt a mindenképpen fontos, de semmiképp se könnyen megválaszolható kérdéskört feszegeti, hogy miként, miért, milyen lélektani alapon történhet meg az, hogy három-négy fiú szexuális erőszakot tesz egy kiszolgáltatott lányon. Üdvözlendő, hogy az erőszak és kiszolgáltatottság, a büntetés és büntetlenség témája a színpadon is előtérbe kerül ily módon, hiszen sokakat foglalkoztató kérdésről van szó.

Mivel a bántalmazás, zaklatás és erőszak jelensége a tinédzserek életében is erőteljesen jelen van, beláthatatlan következményekkel járhat, és talán minden fronton többet kellene beszélni róla…

Az öt figurát nagyon fiatal színészek játsszák, mindannyian a bukaresti Ion Luca Caragiale művészeti egyetem friss végzettjei. Az előadás tere át-meg átváltozik, hol bírósági tárgyalóterem, hol pedig egy játszótér hintával, ahol az események történtek. A színészek olykor a megerőszakolt lány és az erőszakot tevő fiúk alakját formálják meg, olykor pedig a történések részleteit firtató, felelősségre vonó és a felelősöket kereső bírókét.

Galéria

A kolozsvári fesztivál közönsége ünnepelte a párizsi társulat produkcióját 

Fotó: Bíró István Kolozsvári Állami Magyar Színház

Mintha azt is sugallná az előadás: az emberi lélekben kibékíthetetlen ellentmondások feszülhetnek, a lelkiismeret hangja éppúgy megszólalhat ugyanabban az emberben, mint a gátlástalan, meggondolatlan erőszaktevőé. Bár a konstancai társulat előadása itt-ott azt a benyomást keltette a nézőben, hogy nincsen elég alaposan átgondolva, miként szülessenek meg a színpadi történések, a rendezői koncepció is kicsit hevenyészettnek tűnt helyenként, és a színészi játék is egyenetlennek bizonyult olykor, mégis mindenképpen érdemes megnézni az alig több mint egyórás produkciót.

Amelynek egyik elgondolkoztató üzenete az lehet, hogy a törvény és a sokarcú, képlékeny igazság közt korántsincs mindig összhang: az erőszakos cselekedetek elindítója, kitalálója végül ártatlannak minősül és nem kap börtönbüntetést.

A másik fontos üzenet az lehet, hogy brutálisan és átmenet nélkül is véget érhet az ártatlanság, a gyerekkor egy erőszakos cselekedet miatt: gazdátlanul lenghet a hinta, és a játszótér hirtelen átváltozhat bírósági tárgyalóteremmé.

 

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. április 17., szerda

Székelyföldi turnéra indult a kolozsvári Puck Bábszínház

A tavalyi évhez hasonlóan ismét székelyföldi turnéra indult a kolozsvári Puck Bábszínház magyar társulata.

Székelyföldi turnéra indult a kolozsvári Puck Bábszínház
2024. április 17., szerda

Nőiségről, múló időről szóló önálló előadással lép fel az Aradi Kamaraszínházban Kézdi Imola Jászai Mari-díjas színésznő

Gazdag felhozatallal várja közönségét az Aradi Kamaraszínház májusban. Önálló előadással lép színpadra Kézdi Imola Jászai Mari-díjas színésznő – olvasható a társulat közleményében.

Nőiségről, múló időről szóló önálló előadással lép fel az Aradi Kamaraszínházban Kézdi Imola Jászai Mari-díjas színésznő
2024. április 15., hétfő

„Szatmárikum” a Harag György Társulat és közönsége szeretetkapcsolata

A Harag György Társulat és közönségének kapcsolata szeretetkapcsolat – talán eltűnt már lassan a többi erdélyi városból, de Szatmáron még létező a jelenség, hogy az emberek messziről felismerik a színészeket az utcán, nemcsak a magyarok, de a románok is.

„Szatmárikum” a Harag György Társulat és közönsége szeretetkapcsolata
2024. április 15., hétfő

Zene, zene, zene – Puccini méltatlanul keveset játszott klasszikusát mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera

Nagyszabású bemutatóra készül a Kolozsvári Magyar Opera: Giacomo Puccini korai, méltatlanul keveset játszott operáját, a Manon Lescau című művét viszik színpadra.

Zene, zene, zene – Puccini méltatlanul keveset játszott klasszikusát mutatja be a Kolozsvári Magyar Opera
2024. április 15., hétfő

Az Erdélyi Fejedelemség kincseit mutatják be a Csíki Székely Múzeumban

Fejedelmek aranya – Uralkodói reprezentáció Erdélyben címmel időszaki kiállítás nyílik kedden, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban – tájékoztatta a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) hétfőn az MTI-t.

Az Erdélyi Fejedelemség kincseit mutatják be a Csíki Székely Múzeumban
2024. április 13., szombat

Kilencvenedik születésnapján köszöntik Bodrogi Gyulát, a nemzet színészét

Kilencvenedik születésnapja alkalmából nagyszabású gálaműsorral köszöntik Bodrogi Gyulát, a nemzet színészét, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt a Nemzeti Színház társulatának tagját Budapesten.

Kilencvenedik születésnapján köszöntik Bodrogi Gyulát, a nemzet színészét
2024. április 13., szombat

Amikor a román király nem kért a magyar bakából – Aranyosszéki katonák történetei kötetbe fűzve

Könyv látott napvilágot arról, hogy a katonaság milyen mértékben és formában szólt bele a 20. században az aranyosszéki egyének, családok, kisközösségek életébe, milyen traumákat, tapasztalatokat, emlékeket hagyott maga után.

Amikor a román király nem kért a magyar bakából – Aranyosszéki katonák történetei kötetbe fűzve
2024. április 11., csütörtök

Száz év erdélyi versei – Zilahon tart irodalmi rendezvényt szombaton az Aradi Kamaraszínház

E-LÍRA 100 – válogatás száz év erdélyi magyar költészetéből címmel tart előadást szombaton Zilahon az Aradi Kamaraszínház.

Száz év erdélyi versei – Zilahon tart  irodalmi rendezvényt szombaton az Aradi Kamaraszínház
2024. április 11., csütörtök

Csehy Zoltán felvidéki költőnek ítélték oda a vásárhelyi Látó folyóirat által alapított Kovács András Ferenc Költészeti Díjat

Csehy Zoltán felvidéki költőnek ítélte a szakmai kuratórium az idén alapított Kovács András Ferenc Költészeti Díjat – jelentette be csütörtökön a Látó szépirodalmi folyóirat.

Csehy Zoltán felvidéki költőnek ítélték oda a vásárhelyi Látó folyóirat által alapított Kovács András Ferenc Költészeti Díjat
2024. április 11., csütörtök

„A vers megváltó rés a mindennapok falán” – László Noémi kolozsvári költő gondolatai a költészet napján

Világot gyújt és rendet rak a vers, melenget vagy lehűt, bezsongat vagy vigasztal. A vers megváltó rés a mindennapok falán – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére a magyar költészet napja alkalmából László Noémi József Attila-díjas kolozsvári költő.

„A vers megváltó rés a mindennapok falán” – László Noémi kolozsvári költő gondolatai a költészet napján