Hiszen a korrupció, nepotizmus, a sikkasztással nyerészkedő vezetői réteg, a fontos pozícióba került rokonon élősködő sógorok, családtagok létezése globális jelenség, bármikor, bárhol tetten érhető. Olyan időtálló és időtlen valóság, aminek a ma embere is résztvevője és szemtanúja – nem csak a mi országunkban, hanem világszerte. Kopjáss István, a főhős jobb életre, szabadabb mozgástérre, a panama béklyóiból való menekülésre vágyik, azonban a Zsarátnok Városában megrögzött korrupciós gyakorlathoz alkalmazkodni is kész.

A Móricz-regény ma is érvényes üzenetét lendületesen, finom iróniával, humorral és mély megértéssel közvetíti Bocsárdi László rendezése – amely Bartha József díszletével, Cs. Kiss Zsuzsanna jelmezeivel, Bezsán Noémi koreográfiájával teljesedik ki. A kerekeken guruló, a színpadon ide-oda tolható, cikázó, áttetsző bútordarabok – székek, asztalok, ágyak, állványok, valamint a meghalás, halál, a földi rögvalóságtól való felemelkedés közegét jelképező henger alakú üvegfülke – úgy teremtik meg a steril és képlékeny látványvilágot, hogy közben nagyszerű eszközeivé válnak az indulatok, érzelmek lendületes közvetítésének. A jelmezek is szépen illeszkednek a koncepcióhoz, egyszerre időtlenek és önmagukon túlmutatóak. Telitalálat, ahogyan a Kopjásst körülvevő „uram-bátyámék” lámpással ellátott velencei maszk mögé bújva, egymással versengve, egymást túlharsogva hízelegnek, biztatnak, kritizálnak és intrikálnak.

Sziporkázó, frappáns színészi alakítások

Színészi játék szempontjából kizárólag dicséretet érdemel a produkció, amelyet remekbe szabott, erőteljes alakítások, briliáns karaktermegformálások jellemeznek.

Szintén erőteljes, sziporkázó és frappáns a Berci bácsit megformáló Bíró József alakítása, de Dimény Áron is magabiztosan, energikusan rajzolja meg a minden hájjal megkent bankigazgató figuráját. Farkas Loránd és Orbán Attila játéka is ragyogóra sikeredik: mindketten két-két karaktert formálnak meg árnyaltan, kidolgozottan.

A regény a színpadon is regény marad

Ami miatt viszont nem marad teljes értékű katarzisélménnyel a Rokonok nézője, az nem más, mint az alapanyag – vagyis magának a szövegnek a kiválasztása, majd átalakítása. A dramaturgiát Bocsárdi László és Kali Ágnes jegyzi, a „prózából drámát varázsolni” bravúrja pedig nem sikerült maradéktalanul. Kézenfekvő, hogy egy adott műfajban született művet nem könnyű „újraszülni” másik műfajban. Adaptálni persze lehetséges, különféle variációk, mutációk készíthetőek belőle, de az alapanyag, a szöveg szövete, szerkezete, alapgerince adott, így azt gyökeresen átváltoztatni sok buktatót rejthet magában.

de valóban drámaszerűvé tenni, igazi, katartikus színházi élményre alkalmassá tenni minden valószínűség szerint még nagyobb falat. Ami filmen talán sikeresebben működhet, az színpadon már nehézkesebben volt megteremthető – talán azért is, mert adottak a tér- és időbeli keretek. A Rokonok működött jól már filmvásznon – példa erre Szabó István 2006-os adaptációja. Itt és most azonban nem sikerült teljes mértékben a színpadra alkalmazás varázslata: a regényfolyam hömpölygését, a történet különféle leágazásait, az időbeni ugrásokat, a belső történések rögzítését, a meghatározó, fontos monológokat – vagyis az egész regényszerűséget szerves, teljes értékű színpadi egységgé sűríteni.

És talán emiatt történhet meg az, hogy nem tudja eléggé magával sodorni, beszippantani a nézőt.

korábban írtuk

Móricz ma is aktuális társadalomkritikai regényét viszi színre Bocsárdi László Kolozsvárt

Móricz Zsigmond Rokonok című regénye alapján készült előadást mutatja be a Kolozsvári Állami Magyar Színház Bocsárdi László rendezésében – közölte kedden a kincses városi teátrum.

korábban írtuk

Szemfényvesztő átváltozásaink tükre – Bocsárdi László rendezésében látható Molière Scapin című darabja Szatmáron

Mindannyiunk mindennapi átváltozásaira, rútságunk, szépségünk, gyarlóságaink szemfényvesztő változékonyságára, őszinteségünk és hazugságaink egyidejűségére is rávilágít a Bocsárdi László rendezte, Scapin című előadás. A Molière-darabból készült produkciót a szatmárn&