A zene filozófia és sport

•  Fotó: A szerző felvétele

Fotó: A szerző felvétele

Nicolas Simion dzsesszzenész, komponista Kölnben él, a világ egyik legtalálékonyabb szaxofonosának tartják, zenéjében az erdélyi és a balkáni folklór talál új kifejezésmódra. A múlt héten a művész a sepsiszentgyörgyi dzsessz- és improvizációs táborban zenélt és tanított.

Bíró Blanka

2009. július 23., 11:042009. július 23., 11:04

– Miért döntött úgy, hogy elhagyja az országot?

– A romániai dzsessz-színpad a kommunizmus éveiben szűk terület volt, nem voltak klubok, fesztiválok, nem működtek dzsesszkiadók. A dzsesszzenészek többsége még a hatvanas-hetvenes években elhagyta az országot, hiszen ebből a műfajból itthon nem lehetett és most sem lehet megélni. Külföldön is nehéz, hiszen a dzsessz rétegzene, kevés rajongója van. A dzsessz nem jó üzlet, csak nagyon keveseknek és kivételes tehetségűeknek. A kommunizmus megakadályozta a műfaj kibontakozását, hiszen abban a korszakban nem volt szükség nagy egyéniségekre. A nyolcvanas években, amikor én kezdtem a pályafutásomat, Szebenben volt egy nemzetközi dzsesszfesztivál és néhány kisebb hazai találkozó, de utóbbiak nem voltak színvonalasak. 1988-ban Szebenben találkoztam egy lengyel bandával, akik meghívtak egy varsói dzsemborira. Nagyon nehezen kaptam turistaútlevelet. Ott jöttem rá, hogy Romániában mennyire gyerekcipőben jár a dzsessz, és a fiatalságunk, a lelkesedésünk és a tehetségünk nem elég, hogy elérjük az európai szintet. Úgy éreztem, ha ezt a műfajt választom, minden kockázatot és áldozatot vállalva külföldön kell maradnom. Akkor 29 éves voltam, úgy gondoltam, ha még tíz-húsz évet tart a kommunizmus a zenei fejlődésemnek befellegzett. Két hónapot töltöttem Budapesten, majd tíz évet Bécsben. Jelenleg Kölnben élek.

– Hogy látja, mi a különbség a hazai és a külföldi dzsesszélet között?

– A romániai elszigetelődés még mindig érződik, a hazai zenészeket nagyon ritkán hívják meg nemzetközi fesztiválokra. Bár sok a tehetséges muzsikus, nincsenek igazán eredeti zenével jelentkező, összeforrott bandák. Azonkívül külföldön sokkal nagyobb hagyománya van a műfajnak, a háború után sok amerikai dzsesszzenész telepedett le a nagy európai városokban, sokkal több lehetőség van az együttzenélésre, a fejlődésre, a kibontakozásra.

– A konzervatóriumban klarinét-zongora szakon tanult, hogy jutott el a szaxofonhoz?

– A szaxofont későn fedeztem fel. A katonaságnál ismertem meg egy zseniális, sokoldalú szaxofonost, aki bekapcsolta a rádiót, és mindenre tudott improvizálni úgy, hogy az jól hangzott. Ez nagyon elgondolkodtatott, és a katonaság után rögtön vettem egy szaxofont. Autodidakta módon tanultam meg a hangszeren játszani, és a szaxofonnal jutottam el a dzsesszhez. A klarinétot az utóbbi négy évben újra elővettem, sőt a tárogatót is egyre gyakrabban használom. Minden hangszernek más varázsa van.

– Miért maradt a dzsessz mellett? Mit jelent az Ön számára ez a műfaj?

– A dzsessz a teljes szabadság zenéje, a gondolatoké, a tapasztalásé. A dzsessz lényege, hogy bármit játszhatsz, de nem akárhogy. Ez a műfajt a szabadság, a spontaneitás és a kreativitás élteti, de ez nem azt jelenti, hogy kaotikussá vagy értelmetlenné válhat. Meg kell találni a kifejezési eszközöket, de érezni kell, hogy mi hova talál. A zeneszerző vagy az együttes vezetője megszabja az irányt, amit mindenki követ. Persze öt perc alatt nem születik remekmű, különösen a dzsesszben nem, ahol az alkotás folyamatosan változik és fejlődik. Ugyanaz a repertoár minden alkalommal kicsit másként szól. A többségében improvizált zenében nem lehet megismételni ugyanazt ugyanúgy, csak akkor, ha a zenésznek nagyon szűk a kifejezőeszköze és kénytelen ugyanazokra a sémákra építeni. A betanult virtuozitás pillanatnyilag lehet lenyűgöző, de a mechanikus zenélésben nincs lélek, szellem. A dzsessz egyfajta filozófia. Minél nagyobb élet- és zenei tapasztalata van a zenésznek, annál több dolgot tud megszólaltatni. Az alapdolgokat ismerni, a hangszert uralni, a zeneelméletet tudni kell, nem árt, ha a zeneszerzéshez is ért a zenész. Többet tanultam a sepsiszentgyörgyi táborban a tehetséges fiataloktól, mint ők tőlem. Én azt tanulom meg, mit nem szabad tennem, és olyan dolgokat fedeztem fel, amik bennem voltak, de még nem tudatosultak. Léteznie kell a nemzedékek közötti párbeszédnek. A zenei érettség is a korral jön. Az alapokat el kell sajátítani, mint a reneszánsz festők nagy műhelyeiben, aztán mindenkinek hozzá kell tennie ehhez az egyéniségét. 

– Hogyan talált önre az etnodzsessz?

– Hamar rájöttem, hogy nincs lehetőségem a kitörésre, ha klasszikus amerikai main stream dzsesszt játszom. Az amerikaiaknál dzsesszzenészek ezrei „versenyeznek”, emiatt csak a kivételes tehetségekre figyelnek fel. Tudtam, hogy valami eredetit kell találnom, hogy könnyebben feltűnjek. A romániai, a balkáni folklór kiaknázása kézenfekvő volt. Két hónapos budapesti tartózkodásom során bukkantam rá egy könyvesboltban egy Bartók Béla erdélyi gyűjtéseit tartalmazó kiadványra. Bartók több mint tízezer dallamot írt át különböző hangszerekre, énekhangra. Havi fizetésemet költöttem rá. Ismertem korábban is Bartók klasszikus műveit, de akkor értettem meg pontosan, honnan ihletődött, milyen zenei motívumokat dolgozott fel. Akkor éreztem rá, hogy ebből az alapanyagból kiindulva olyan egyedi dzsesszt tudok megszólaltatni, ami nekem is tetszik. Az első felvételemen, a Black Seaben még csak két dal épült folklórmotívumokra. De aztán egyre inkább erősödött bennem az érzés: ez az én hangom, így tudom szabadon és természetesen kifejezni magam. A Transylvanian dance című albumom már többségében népzenei ihletésű, és a Back to the roots felvételénél már teljesen világossá vált, hogy ez az én utam. Van néhány dalom, amely népi feldolgozásnak tűnik, holott csak népi stílusban írtam. Az első nagy szerelem a máramarosi népzene volt, később aztán a Kodály által gyűjtött magyar népdalokat vagy a bolgár, szlovák, ukrán, görög, makedón folklórt is feldolgoztam. Ezzel a repertoárral különböző nemzetiségű zenészekkel tudtam kitűnően együtt dolgozni, osztrákokkal, franciákkal, amerikaiakkal, japánokkal. Mindenki hozzátette saját zenei tapasztalatát, világát. Tehetséges muzsikusokkal könnyű: ha közös a zenei nyelv, létrejön a párbeszéd. Az etnodzsessz más: a klasszikus dob helyett inkább más perkussziós hangszereket használnak, a gitárosnak kevesebb hangot kell megszólaltatnia, hiszen ha túl bonyolult, amit játszik, túlterheli és megfojtja a dallamot. A sors iróniája, hogy zeneileg sokkal jobban megértem magam a külföldi, mint a román muzsikusokkal.

– Mit tanácsol a fiatal dzsesszzenészeknek?

– A szerencsén kívül a munka és a következetesség nagyon fontos. Nem lehet karriert építeni, ha az ember olvassa az újságot, horgászik, és várja az inspirációt. A nagy zenészek általában nagyon szorgalmasak voltak, naponta nyolc-íz órát foglalkoztak a hangszerrel. A hatalmas mennyiségű munka után előbb-utóbb bekövetkezik a minőségi ugrás. A zene olyan, mint a sport, folyamatosan edzeni kell.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. május 04., vasárnap

A hetvenes évek Kalotaszegébe csöppenhetnek a Magyar menyegző nézői

Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.

A hetvenes évek Kalotaszegébe csöppenhetnek a Magyar menyegző nézői
2025. május 02., péntek

A Mester és Margarita premierjét tartja a szatmári Harag György Társulat

Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.

A Mester és Margarita premierjét tartja a szatmári Harag György Társulat
2025. május 01., csütörtök

Magyar szakemberek részvételével szerveznek konferenciát Bukarestben a volt szocialista országok „oktatófilmjeiről”

A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.

Magyar szakemberek részvételével szerveznek konferenciát Bukarestben a volt szocialista országok „oktatófilmjeiről”
2025. május 01., csütörtök

Erdélyi színházi fesztivál budapesti helyszínnel?

A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.

Erdélyi színházi fesztivál budapesti helyszínnel?
2025. május 01., csütörtök

Janovics Jenőre emlékeztek a magyar film napján Kolozsváron

Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.

Janovics Jenőre emlékeztek a magyar film napján Kolozsváron
2025. április 29., kedd

Egyedülálló magyar sámán-punk: az 50 éve zenélő Vágtázó Halottkémek is fellép a TIFF-en

Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.

Egyedülálló magyar sámán-punk: az 50 éve zenélő Vágtázó Halottkémek is fellép a TIFF-en
2025. április 29., kedd

Egyetemes, életerőt hordozó „nyelv” a tánc – Könczei Csongor világnapi gondolatai a 40 éves Bogáncs Néptáncegyüttes jubileumán

Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.

Egyetemes, életerőt hordozó „nyelv” a tánc – Könczei Csongor világnapi gondolatai a 40 éves Bogáncs Néptáncegyüttes jubileumán
2025. április 28., hétfő

Színház határok nélkül: magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé erdélyi településeken

A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.

Színház határok nélkül: magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé erdélyi településeken
2025. április 27., vasárnap

Önálló szakká fejlesztenék a BBTE-n az államilag akkreditált magyar népzene és népi ének egyetemi képzést

A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.

Önálló szakká fejlesztenék a BBTE-n az államilag akkreditált magyar népzene és népi ének egyetemi képzést
2025. április 25., péntek

A világszenzációnak számító Medve-tó régi fürdővilágát is bemutatja a bukaresti Liszt Intézet tárlata

Fürdővilág a Kárpát-medencében: Budapest, Sóvidék és Tarcsafürdő címmel nyit kiállítást április 30-án Sepsiszentgyörgyön a bukaresti Liszt Intézet.

A világszenzációnak számító Medve-tó régi fürdővilágát is bemutatja a bukaresti Liszt Intézet tárlata