A művész dolga jelezni a társadalom gondjait – Frenák Pál Kossuth-díjas koreográfus táncról, a művészet mai küldetéséről

Frenák Pál Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, pedagógus, érdemes művész •  Fotó: Facebook/FrenÁk Társulat

Frenák Pál Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, pedagógus, érdemes művész

Fotó: Facebook/FrenÁk Társulat

Frenák Pál Kossuth-díjas táncos, koreográfus legújabb rendezését, a romeo@julia.com-ot a múlt heti sepsiszentgyörgyi Flow nemzetközi mozgásszínházi fesztiválon mutatták be. A produkciót Frenák az M Studio mozgásszínház táncosaival állította színpadra. Az érdemes művész az előadás próbafolyamatáról, a művészet szerepéről, saját szakmai formálódásáról is beszélt a Krónikának.

Oláh Eszter

2022. július 13., 19:542022. július 13., 19:54

– Több ízben is dolgozott már a sepsiszentgyörgyi M Studio társulatával, a romeo@julia.com a harmadik közös produkció. Legtöbb előadására az erős érzelmi benyomások és asszociációk jellemzőek: mennyire köszön vissza ez a mostani rendezésben?

– Az irány most is ugyanaz. A Zefirelli-féle Rómeó és Júlia című filmet legalább tizenháromszor néztem meg, akkora hatással volt rám. Az előadást azonban a jelenkor hatásaihoz akartam alakítani. Azt próbálom megmutatni, hogyan öli meg a társadalmi berendezkedés ma is a Rómeókat és a Júliákat; hogy a szerelem mennyire törékeny ebben a dinamikus, előretörő, önromboló világban.

Idézet
Az eredeti történetben a háttér öli meg őket, és ugyanez történik ma is.

Semmi sem változott, sőt, ma talán még brutálisabban tesszük. Ha csak a közeli rokonaimat és barátaimat nézem, százból hetvenen biztos elválnak. Nem vagyok szociológus, de ezekre a társadalmi helyzetekre nagyon érzékeny vagyok. Ebben a Rómeó és Júliában szerintem az a fantasztikus, hogy nagyon mély érzelmi kötődés van a két figura közt, ami folyamatos kontrasztban áll azokkal a romboló hatásokkal, amik őket érik. Ha egy pár őszintén képes vállalni és megbeszélni a problémákat, és valós érzeteiben megmutatni magukat egymásnak, hinnünk kell abban, hogy van kiút. Hiszen a szerelem nem jön mindennap, épp ezért, ha van egy erős lelki kapcsolódás, a külső hatásoknak képesnek kell lenni ellenállni. A Rómeó és Júliában ez a kötődés annyira erős, hogy inkább magukat áldozzák fel.

Idézet
Azért is használunk ennyire erős színpadképeket, hogy megmutassuk, az önmagunknak és a másoknak okozott sebek következményekkel járnak, amivel tudni kell élni.

Egyes jeleneteken átitatódik a jelenkor is, ahogyan emberek elhagyják otthonaikat, családok szakadnak szét. Ugyanakkor van egyfajta megemlékezés is azokra, akik ma már nem lehetnek köztünk. A Rómeó és Júlia az aktuális időrendbe épül be, abból inspirálódik, aminek nem tudunk hátat fordítani.

Rómeó és Júlia •  Fotó: Toró Attila Galéria

Rómeó és Júlia

Fotó: Toró Attila

– Egyszer megjegyezte, hogy az előadásaira jellemző, provokatív jelenetek nem Önt, hanem a társadalmat jellemzik, amiben élünk.

– Ebben az előadásban is vannak erős kontraszthatások, a színészek ugyanis úgy alakítják a teljesítményüket a mozgásművészeti megvalósulásokban, hogy egyszerűen sokkhatású lesz – de a jó értelemben vett sokkhatás. Biztos, hogy senki nem marad közömbös. Annál borzasztóbb nincs, ha a közönség azt mondja, „láttam egy kedves előadást”, de holnapra már el is felejti. Szerintem a romeo@julia.com bemutatóját sem fogják egyhamar elfelejteni. Nem kell mindennel egyetérteniük vagy megérteniük – már az is fantasztikus, ha dolgozik bennük. Nem kell erre rögtön, racionálisan reflektálni.

– Célja az előadásokkal egyfajta tudatos társadalmi állásfoglalás, tükörtartás, vagy inkább intuitíven fogalmazza újra azokat a jelenségeket, amelyekkel találkozik?

– Nem azért csinálunk színházat, hogy oktassuk vele az embereket – ez nem közvetlen módon történik meg. Szerintem egy művésznek elsősorban vízióra, perspektívára és alkímiára van szüksége, hiszen elsősorban érzeteket közvetít.

Idézet
A dolga, hogy egyfajta projekcióban, közvetett módon, átvitt értelemben jelezzen egy-egy problémát, de soha ne menjen bele aktuális politikai kérdésekbe.

Értékelem, hogy ezt az itteni művészekkel is képesek voltunk megfogni, konkrét értelmezés helyett valami olyasmit adunk a nézőknek, amire asszociatív módon lehet reagálni. Más részről nem tudhatjuk, ki milyen érzésekkel, prekoncepciókkal ül be egy-egy előadásra: borzalmasnak tartom, amikor egy előadás meg akarja határozni, milyen formában gondolkozzak vagy mire gondoljak.

•  Fotó: Toró Attila Galéria

Fotó: Toró Attila


– A táncosai hihetetlen fizikai teljesítményt nyújtanak, a technikai tudás, gondolom, alapvető. Mire van szükség ezenkívül ahhoz, hogy eleven, pulzáló legyen az előadás?

– Mindenekelőtt személyiség és hit kell, nem technika. Érdekes, hogy mindenki megjegyzi, mennyire képzettek technikailag a táncosaim, miközben engem sosem ez érdekelt. Nyolcvan százalékuk úgy került a társulathoz, hogy korábban nem láttam őket táncolni. Legtöbbjüket egy kávézóban vagy egy sportboltban, esetleg a tóparton láttam meg, vagy úgy, ahogy most te ülsz velem szemben egy testhelyzetben, ami egy bizonyos érzetet közvetít.

Idézet
Az M Studiósok esetében szintén az a fantasztikus, hogy más dimenzióban dolgoznak, nincsenek technikai elvárások közé szorítva.

Lehet, hogy nem tudják a nyakuk fölé emelni a lábukat, cserébe viszont olyan dolgokat hoztak felszínre, amit még a technikai képzésről érkező táncosoknál sem mindig látok. Az ő személyiségüket például megöli, hogy iszonyatosan kapaszkodnak abba a technikai rendszerbe, amelyben végeznek. Amikor kijönnek a képzésről, legtöbb idő azzal telik, hogy leromboljam a frontális stílust, amit magukra szedtek, és visszajussanak a nyers, fizikai valósághoz; ahhoz a valós anyag- és érzésrendszerhez, amiből építkezni lehet. Hiszen egy táncos dolga nem megmutatás, hanem láttatás.

•  Fotó: Facebook/FrenÁk Társulat Galéria

Fotó: Facebook/FrenÁk Társulat



– Származásáról és családi háttértörténetéről már több interjúban is beszélt, a szülei süketnémák voltak, a nyolc gyerek közül Ön a legkisebb, egy ideig intézetben nevelkedett. Minek köszönhető, hogy az úgynevezett „hátrányokat” alkotói energiákká kovácsolta?

– Mindenki hátrányokról beszél, amit én sosem értettem. Egy siketnéma rendszerben nagyon finom rezonanciák és a kimondatlan szavak mögé látás van: ki kell olvasni a testbeszédből az információt. Fantasztikusan gazdag anyag ez, amit eleinte nem is realizáltam, később rájöttem, hogy tulajdonképpen ennek köszönhetően formálódtam.

Idézet
Ha iskolavezető lennék, kötelezővé tenném a jelrendszer legalább alapszintű elsajátítását.

A romeo@julia.com-ban is rengeteg ilyen kommunikációs jelt használunk, és szinte biztos vagyok benne, hogy senki nem fogja megkérdezni, hogy ezek mit jelentenek. Az előadás végig azt kommunikálja, hogy annyi vagyok, amennyi, és nem akarok sem több, sem kevesebb lenni. Jó lenne, ha ez a nézők közt is hasonló csatornára találna, amihez muszáj lesz „levetkőzni”, megtisztulni.

•  Fotó: Facebook/FrenÁk Társulat Galéria

Fotó: Facebook/FrenÁk Társulat


– Egy próbafolyamat során rendszerint a táncosokat is „lemezteleníti”. Hogyan fogadják?

– Nehezen, hiszen át kell préselniük magukat egy valóságos létkérdésen, és meg kell találniuk azt a pontot, ami már nem róluk szól, hanem átlépnek egy másik dimenzióba. Ott vannak, de már nem ők vannak ott. Olyan ez, mint amikor Francis Bacon (brit festő – szerk. megj.) fest, és elveszíti a kontrollt.

Idézet
Egyszer csak megszületik egy vonalvezetés, ami balesetszerűen találkozik egy másik formával, amiből aztán megszületik valami.

Sosem racionális, kigondolt pontokból építkezett, volt bátorsága beleveszni egy anyagrendszerbe. A nagy festők mind azt mondják, hogy a művészet lényege az alkímia, amit a racionális társadalom egyre jobban eltart magától, miközben legalább annyira vágyik is rá. Annyira elnyomja és harcol ellene, hogy az életben nincs esélye megérezni.

•  Fotó: Facebook/FrenÁk Társulat Galéria

Fotó: Facebook/FrenÁk Társulat



– Gondolom, ijesztő lehet a bizonytalanság…

– Ijesztő, mert az emberek nem ismerik magukat. Képtelenek leülni egy órán át elmélyülni magukban. Szerintem egy táncosnak vagy koreográfusnak addig nem is kéne tanítania, amíg nem tud napi két-három órát egyedül dolgozni, belemerülni önmagába, egységbe hozva a testiséget a lelkiséggel és a gondolkodással. Hatvanöt éves vagyok, de mai napig minden reggel másfél-két órát egyedül dolgozom, hogy képes legyek méltó partnere lenni azoknak, akikkel majd együtt kell dolgoznom. A táncosok nem azért jönnek a próbaterembe, hogy azt nézzék, hogyan készülök fel a folyamatra, hanem, hogy saját teljességemben lássanak. Ez a felkészülés részükről is nagyon fontos.

•  Fotó: Facebook/FrenÁk Társulat Galéria

Fotó: Facebook/FrenÁk Társulat



– Egy másik interjúban említette, hogy találkozott Kazuo Ohno japán butohtáncossal, és az útmutatás helyett a mester csak egy rizsestálat adott át Önnek – amit akkor Ön annak szimbólumaként értelmezett, hogy járja csak a saját útját. Milyen ez az út és hová vezet?

– Szerintem addig is úton voltam, csak akkor még kerestem valakit, aki megerősít abban, hogy jó úton járok. Ebben azonban senki nem tud megerősíteni, csak a saját hitem. Mindenki vágyik biztos pontokra, ez is egy ilyen volt. Aztán rájöttem, hogy ilyen emberek voltak és vannak még az életemben. Egy festőművész barátom például évekkel ezelőtt egy bemutató után mondta, hogy „Pál, ez nem az”, ami akkor eléggé zavart, majd két-három évre rá bemutattuk a Tricks&Tracks című előadást, ami után odajött, és azt mondta, „Pál, ez az”.

Idézet
Van néhány meghatározó ember, de ők sem mondják meg, inkább csak egyfajta útjelzők.

Mint a pillanat, amikor a zeneszerző azt mondja, hogy számolnom sem kell hozzá, mégis a zenének az érzetét fogom meg, „a szívében” vagyok. A romeo@julia.com előadásban eleinte szintén rezonanciával igyekeztem éreztetni, mit szeretnék. Mert mindenekelőtt érzékelni, nem megérteni kell. A megértés jönni fog magától, természetes módon: az érzetek hozni fogják a pontos értelmezéseket.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 09., szerda

Újra a bábok a főszereplők a kolozsvári Bánffy-palotában

A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.

Újra a bábok a főszereplők a kolozsvári Bánffy-palotában
2025. július 08., kedd

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére

Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére
2025. július 07., hétfő

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban

Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban
2025. július 05., szombat

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás

Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás
2025. július 05., szombat

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere

Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere
2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban
2025. június 30., hétfő

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly

Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.

Többen jártak könyvtárba, kevesebben múzeumba, moziba tavaly
2025. június 30., hétfő

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron

Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.

Bach, Händel és Scarlatti alkotásai csendülnek fel Kolozsváron
2025. június 30., hétfő

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza

A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.

Erdélyi sikerek a Kisvárdai Fesztiválon: a kolozsvári és sepsiszentgyörgyi társulat is díjjal tér haza
2025. június 29., vasárnap

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten

Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.

Otthonról, házasságról, írásról és egymásról: Szabó T. Anna és Dragomán György a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten